Nobody's perfect 2.9

-Zacky, szólj a ribidnek most mehetünk be anyuhoz!
-Ó jó, jó lenne minél hamarabb megtudni mivan.-szaladt fel az emeletre, én meg még indultam a konyhába, de szerencsémre Brianbe és Haleybe futottam bele. Ott ültek és vihorásztak.
-Hé Liz nem csinálunk ma együtt valamit?-kérdezte Brian, ettől csak idegesebb lettem.
-Nem érek rá.-mordultam fel.
-És este?
-Brian nem érek rá oké? Menjetek Haleyvel, úgyis egy hete folyton együtt vagytok.-fintorogtam rájuk és a pohár vízemmel visszamentem a lépcső elé.
-Itt vagyunk mehetünk!-húzta maga után Zacky Katherinet.
-Szuper!-nyitottam az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Végig figyeltem Katherinet de nem tudtam eldönteni hogy miért van olyan önelégült mosoly az arcán. Fél óra alatt beértünk anyuhoz a kórházba, aki felvitt minket a felső emeletre, ahol a magánbetegek és rendelők, vizsgálók vannak.
-Na jó gyertek be! Derítsük ki, hogy mi van itt bent.-tartotta a vizsgálú ajtaját anyu, és mikor én mentem be még gyorsan adott egy puszit.-Ígérem kiderítem!-suttogta nekem.Zacky és én leültünk, míg Katherine átöltözött majd ahogy felfeküdt az asztalra mentünk mi is.
-Szóval, mikor jött meg utoljára?
-7 hete.
-És mikor voltatok együtt Zackyvel?
-Mikor nem?-nevetett Zacky mire tarkón csaptam, anyu meg csak szúrós szemmel nézett.
-Hülye, ez nem vicc.-suttogtam neki és vissza is komorodott az arca.
-Na jó akkor lessük meg ki van ott.-anyu felnyomta a gél Katherine hasára és bekapcsolta az ultrahang gépet.Zacky megfogta a kezem és elkezdte szorítani.
-Na meg is van. Teljesen egészségesnek látszik és jó a szívhangja is, halljátok?-kapcsolta be anyu Katherine pedig elégedett mosollyal az arcán nézett rám és Zackyre.
-Mondtam, hogy terhes vagyok.
-És tényleg az enyém?-kérdezte Zacky remegő hangon.
-Persze, hogy a tiéd!
-Lássuk csak, nézzétek itt látszik a feje, csinálok pár tesztet jó?
-Milyen tesztet?-kérdezték egyszerre, de anyu csak felém nézett.
-Ilyenkor lehet csinálni szűrővizsgálatot, hogy nincs-e fejlődési rendellenesség, vagy down-kór, egyebek...és hogy fejlődik, mennyi idős...-egy 5 perc néma csend állt be majd anyu mosolyogva felém fordult, nem tudtam miért örül, de egyre jobban izgultam így már én is szorítottam Zacky kezét.
-A magzat 9-10 hetes körülbelül, jól látszik a feje, a az arcának egyes vonásai, és hát azt kell mondja ez a gyerek biztosan nem Zackyé.
-Mi?!-kérdeztük mind egyszerre.
-Ez nem igaz baby a tied. A te gyereked!
-Nem Katherine. A down-kór szűrésnél a gyerekek orrát szoktuk vizsgálni, és ugyan nem down-kóros a baba, de az orra és a feje is teljesen más, inkább mondanám, hogy az apuka afroamerikai, mintsem, hogy Zacky lenne.
-Ugyna, honnan tudhatná, maga nem is nőgyógyász!
-Nem, de genetikus vagyok és sebész, és hidd el látom!-kacsintott anyu, majd felállt kikapcsolta a gépet és odajött hozzánk. Átölelte Zackyt aki majdnem felemelte anyát örömében.
-Gratulálok, de azért ne nagyon hozz más lányokat ide jó? Kellemetlen ez nekem anyukádék előtt...
-Persze, ....úristen....köszönöm! Imádom, tényleg imádom magát!-ahogy anyu kisétált Zacky elkapott és megszorongatott, közben hatalmas puszikat nyomott a homlokomra, az arcomra.
-Jaj kérlek befejeznéd végre?!
-Katherine fogd be a szád! Mit gondoltál nem veszem majd észre, hogy fekete a kölyök?
-Zacky, kérlek...
-Nem kussolj! Ha haza értünk szedd össze a cuccod és takarodj!-visszafordult hozzám, átkarolt és elindultunk kifelé.
-El sem hiszem, komolyan! Lizzy ha te nem lennél...
-De vagyok! Haza megyünk és ünneplünk jó?-lassan sétáltunk a kórházban, de egy kórterem előtt elhaladva szól valaki.
-Lizzy!
-Hallottad? Valaki szólt!-léptem vissza és levettem a nyitott ajtóról a kórlapot. A név láttán könnyes lett a szemem és oda szaladtam az ágyhoz.
-Mi az? Ismered? Jól összeverték szerencsétlent!
-Zacky, ő itt.... Josh!-simítottam meg a kezét mire megszorította.
-Az a Josh? Akitől haza menekültél Josh? Nem szeretjük Josh?
-Igen!-bólintottam és Josh szemeibe néztem. Az arca fele kötözve volt, másik oldalán erős és nagy zúzódások. A bal láb térdig gipszelve.
-Mi történt?-kérdeztem de nem nagyon tudott beszélni épp csak hebegett.
-Ketrecharc meccs.-nyöszörögte, mire sóhajtottam és felálltam.
-Az isten szerelmére Josh, mondtam hogy hagyd! Annyit kértelek, most így jó? És mégis miért nem szóltál, hogy itt vagy? Mióta fekszel itt? És ki az orvosod?-kaptam fel megint a kórlapot és elkezdtem bújni. Egy hete volt bent, és mikor az orvos nevéhez ért a szemem azt hittem rosszul látok.
-Anya?
-Mi van mondj már valamit?
-Anya az orvosa és nem szólt! Ezt nem hiszem el!-fortyogtam fel alá járkálva és mit ad isten épp bejött anyám. Hát persze, vizit van.
-Mikor akartál szólni?
-Elizabeth, semmi közöd hozzá...
-Hogy monthatod ezt? A vőlegényem volt anya! Haza viszem!
-Mi? Nem engedem!-förmedt rám.
-Liz nem lenne jó ötlet, a ház...-kezdett bele Zacky.
-Nem kell engedned Anya! Saját felelősségére elhagyhatja a kórházat, és Josh is tudja, hogy tudok vigyázni rá!
-Elizabeth gondolj arra hogy érezted magad velük!
-Tudom jól, anya, de attól még segítek neki! Megérdemli ezt!-mondtam és leültem Josh mellé.Láttam a szemein, hogy örül nekem, és a hallottaknak.-Szeretnél velem haza jönni?
-Jó lenne!-nyöszörgött és nekem ennyi elég volt.Zacky haza vitte Katherinet és meg elintéztem hogy Josh velem jöhessen. Egy mentőautóval vittek haza minket. Meglepetésemre a fiúk kint álltak a ház előtt. Kiszálltam, hogy beszéljek velük, de ők elkezdték.
-Nem gondolhatod komolyan!-esett nekem Brian.-Pont ő? Itt?
-Mi van zavar? Sajnálom, itt marad amíg meg nem gyógyul! Addig töltsd az időtet Haleyvel és nem lesz gond!
-Figyelj Liz nekem nincs  ezzel bajom, de most szólok, hogy én nem fogom ápolgatni ezt a barmot.-ment be a házba Jimmy, Brian dühösen nézett rám, és a kocsit is így méregette.
-Én melletted vagyok Lizzy, de ne csuinálj hülyeséget jó? Ne felejtsd el mi volt...-mondta Zacky, mire Brian "Kurvaéletezett" egyet és berontott a házba.a Mentőautót kinyitották és Josh leemelték egy tolókocsiba.
-Köszönöm, inenn átveszem!-mondtam a mentősöknek akik így ott is hagytak minket.Elkezdtem az ajtó felé tolni, de a lépcsővel nem számoltam.
-Segítek!-jött Matt és felemelte, majd rám nézett.
-Betolom, jó? Addig ti beszéljetek!-jött oda Zacky.
-Köszi.-mondtuk egyszerre, de aztán csak ott álltunk egymással szemben.
-Liz, egyszer elvesztettelek miatta.Nagyon hiányoztál...
-Matt nem jövök vele össze. Segíteni akarok neki, és semmi pénzért nem hagynám senkinek, hogy újra elszakítsanak tőled és a benti hülyéktől.-elmosolyodott.-Nem lesz baj, megígérem!-megölelt pár percig tartott majd bementünk. Zacky a nappaliba tolta Josht Brian és Jimmy is ott voltak.
-És mégis hol alszik?
-A szobámban!
-KIZÁRT!-ordított fel Brian.
-Neked mégis ezzel mi bajod?
-Nem alszol vele...-indult el felém.
-Én majd a kanapén alszom.
-Nálam!-szólt közbe Matt.
-És mégis hogy viszed fel? Járni se tud?-akadékoskodott Brian továbbra is.
-Én segítek felvinni.-Lépett Matt Joshoz.-Karolj belém, gyerünk!-mondta és megemelte.
-Brian mégis mi a franc bajod van?-estem neki, de bele gondolva elég hülye ötlet volt.
-Neked mi bajod van?! Egész héten alig szólsz hozzám, nem csinálsz velem semmit és bunkó vagy velem és Haleyvel is.Erre haza állítasz az egyetlen emberrel akit gyűlölök.
-Miért? Mit ártott neked Josh?
-Elvett tőlem, tőlünk!Itt hagytál miatta!-halkult vissza a hangja ahogy beszélni kezdett.
-Szóval félsz?-kérdeztem gúnyos hangon.-És miért félsz hogy elveszítesz, ha? Ott van neked Haley, majd ő lefoglal.
-Jézusom, mi az istenről beszélsz? Miért fújsz Haleyre, vagy rám haragszol hogy idehoztam?
-IGEN!-ordítottam mire elég meglepettnek tűnt, aztán elmosolyodott.Ez viszont engem lepett meg.
-Féltékeny vagy!
-Nem, nem vagyok!-tagadtam, de azt hiszem már nyilvánvaló.Brian odajött hozzám hatalmas mosollyal az arcán.Megigazította a sapkáját és egyre közelebb állt hozzám, még mindig vigyorgott. Éreztem az illatát és majd megőrültem, mert fogalmam sem volt minek örül ennyire.

-Haley tudod ki nekem?-kérdezte suttogva, egyre idegesebb lettem, feszülten néztem egyenesen a két szemébe.-Haley fontos nekem, és.... és ő a egyetlen nekem,...-lassan szaggatottam suttogott, egyre idegesebb lettem, már már alig tudtam türtőztetni magam.
-Felfogtam érted?!-kérdeztem dühösen, de szélesebbre húzta a vigyort a száján.
-Ő az egyetlen, unokahúgom!-mondta és én lesokkoltam, annyira megkönnyebbültem, de hirtelen leesett mit műveltem. -Haley az unokahúgom!-döntötte a homlokát az enyémnek ahogy elmondta még egyszer. Kalapált a szívem és sikítozni, ugrálni tudtam volna örömömben.-Soha, senki nem lesz nekem olyan, mint te. A legjobb barátom vagy.-mondta és a karjait a vállamon nyújtotta végig, így még közelebb éreztem, de az örömöm elszállt.
-A legjobb barátod!-ismételtem csalódottan.
-Akkor minden rendben?
-Hacsak nem utálod ki Josht, akkor igen.-mondtam és elhátráltam tőle.-Fel is kéne már mennem, szóval...-mondtam és felszaladtam a lépcsőn. El se hiszem, hogy lehetek ilyen hülye? Csak barátok! Josh már az ágyamba feküdt, de ahogy közelebb mentem láttam, hogy alszik. Nyitva volt a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó, hát átmentem Matthez. Leültem az ágyára és onnan néztem.
-Mi az?
-Semmi, unatkozom. És szomorú vagyok.
-Ezen tudnék segíteni.-kacsintott rám.
-Matt!
-Mi van? Csak szex, semmi más, ezt megígérhetem. Nem vagyok szerelmes!
-És ha én igen?-kérdeztem, de láttam az arcán a zavarodottságot.-Nem beléd, de azt hiszem szeretek valakit, akit nem kéne.