Audrey:
Rosszul érzem magam, ha Ava megtudja mit tettem nagyon befog rágni, de nem mondhatom el neki. Nem bírom, hiszen semmibe vettem amit kért tőlem. Jimmyvel és Briannel sem bírok beszélni, inkább csak félre vonulok és hallgatom a zenémet.Szerencsémre, pont megérkeztünk így már ki is szabadulhattam ebből a hülye buszból.
-Srácok intézem a szobákat, gyertek be a portára.-szólt Ava és ő már robogott is befelé.Felkaptam a táskámat és kullogtam utána.
-Tessék kulcsok!-osztotta szét őket Ava, mintha véletlen rakott volna minket úgy össze ahogy. Jimmy Brian ő és én. Éljen. Felvittük a cuccokat mindannyian.
-Brian Jimmy léci menjetek beszéljetek Mattel, hogy mikor kell mennetek próbálni.
De ezt már megbeszéltük!-nézett Jimmy értetlenül de Brian kirángatta. És mire rájöttem miért is kell ez, Ava már ott állt mellettem.
-Jobban teszed ha most elmondasz mindent.
-Ava nincs mit mondanom!
-De van! Fontos nekem ez a munka és a köztetek lévő feszültség kezdi tönkre tenni.
-Nem tudom miről beszélsz!
-Audrey! Mi volt veled és Briannel?-boci szemekkel nézett hát lehuppantam az ágyra.
Ava:
-Audrey! Mi volt veled és Briannel?-egyszercsak lehuppant az ágyra sóhajtott és bele kezdett.
-Ittunk, elkezdte mondani, hogy tetszem neki, csókolóztunk!Ennyi történt!
-És emiatt vesztetek össze, hagyjuk már!-forgattam a szemeimet, mire újra sóhajtott egy nagyot.
-Nem történt köztünk semmi több, mert miattad nem akarta, hogy...
-Ő nem akarta?-kérdeztem vissza mire felkapta a fejét és a szemembe nézett.
-Egyikünk sem akarta!-javította ki magát idegesen, de inenntől tudtam, hogy Brian mondott igazat.
-És Jimmy?
-Mi van vele?
-Kavartatok?
-Nem, vagyis, tetszik, igen, de semmi nem volt, mondtam, hogy fejezzük be mielőtt elkezdődne!
-Akkor miért másztál Brianre?-kérdeztem és ezen kiakadt.
-Mi? Honnan veszed ezt?! Én nem!
-Beszéltem Briannel, szóval semmi értelme, hogy a képembe hazudj! Mondta hogy rámásztál.
-És te neki hiszel helyettem?!-pattant fel én meg elnevettem magam.
-Hülye voltam és minden ok nélkül felpofoztam mert benned bíztam és értelemszerű volt, hogy neked hittem. De beszéltem vele és ő őszinte volt. Érdekelte, hogy nelegyen baj bandán belül mert ezt kértem te meg összefekszel a két legjobb baráttal, vagyis nem csak akartál. Pedig tudod, hogy fontosak nekem!
-Ava ezt nem mondod komolyan!
-De igen! És lehet az lenne a legjobb ha nem dolgoznánk együtt!
-Ki rúgsz? Úgy hogy te akartad hogy eljöjjek?!
-Igen! Nincs rád szükség amíg így viselkedsz a fiúkkal és szítod köztük a balhét! Menj el!-mondtam neki már higgadtan, és láttam az arcán a dühöt, felkapta a táskáját és kiviharzott a szobából. Hirtelen remegni kezdtek a kezeim, leizzadtam és a sírás kerülgetett, de visszafogtam magam.
-Hé Audrey hova trappolt el?-jöttek be a srácok, feléjük fordultam.
-Kirúgtam, elment!
-Micsoda?-kérdezett vissza Matt.
-Igen! Igazad volt Brian, és neked is Matt. Audrey volt aki... ti most fontosabbak vagytok és hogy menjen a turné.-nagyokat nyeltem miközben beszéltem, de nem sírtam, és nem voltam ideges.
-Most viszont ha nem gond lemegyek a bárba!majd 2 óra múlva menjetek próbálin és holnap reggel, találkozunk!-mondtam nekik és kisétáltam mellettük egészen le a bárig, ahol egymást után ittam amit csak elém raktak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése