Life is just a game 66.

Heidi:

-Szivem jössz velünk?-kérdeztem Brian a napágya mellett állva.
-Hova?
-A rezervátumba.
-Nem kihagyom! De vigyél magaddal sok vizet, jó? És nagyon vigyázz magatokra.-simította meg a pocim, majd a karomnál fogva lehúzott, hogy megcsókoljon.
-Szeretlek!
-Én is!
-Skye mondtam, hogy nem jön, mehetüüüüünk!-indultam el visítva, majd ahogy visszanéztem és láttam Syn morcos fejét elnevettem magam.Értünk jött egy kocsi és már mentünk is.Írtó kedves volt mindenki. Rengeteg képet csináltunk, körbejártunk mindent. Folyamatosan posztoltunk képet az állatokról.

-El se hiszem hogy egy alligátort fogtam.-hüledeztem még mindig örömömben.
-Bébi alligátort.-javított ki Skye.
-De alligátort!Elfáradtál?
-Igen! Nem is értem, te hogy az istenbe nem, mikor te cipelsz két kölköt!
-Ja, jól viselem mi?!-húztam ki magam büszkén.

Skye:

Heidi nagyon kivirult és ezt jó látni. Már biztos vagyok benne, hogy ez az utazás jó ötlet volt.Egyre többször látom, hogy simogatja a hasát és folyton mosolyog.
-Na gyere menjünk vissza, holnap koncerteznünk kell a parton.-nyújtóztam egyet és visszamentünk a kocsihoz.Mire visszaértünk a szállodába a srácok fent voltak mind a mi szobánkba.
-Jézusom! Kicsikém!-szaladtam Alechez mikor megláttam, hogy rákvörös a képe.-Matt hogy lehetsz ilyen, hogy nem jut eszedbe, hogy a naptej...-puffogtam dühömben de mikor megfordultam és megláttam, hogy Matt is rákvörös nevetni kezdtem.-Édesem!-húztam magamhoz.
-Elaludtunk a napon!-szisszegett egyet.-Óvatosan, nagyon fáj!-Finoman megcsókoltam majd elengedtem.
-Milyen napotok volt?-kérdezte Brian.
-Nagyon jó, gyönyörű ez a hely és az állatok! Fogtam koalát, láttunk kengurut, és képzeld alligátort fogtam.-hadarta Heidi Brian arcán meg látszott, hogy csak azt akarja hallani, hogy jól vannak, de az alligátorra megrémült.
-Bébit!-mutattam az ujjaimmal hogy mekkora lehetett.
-Nagyon jól éreztem magam.-ült le végül Brian ölébe akin látszott hogy megkönnyebbült.
-Holnap koncert?-kérdezte mire bólintottunk.
-Igen, addig jó lenne egy nagyot pihenni, szóval menjünk együnk, fürödjünk és aludjunk.-Kapta el Heidi mosolyogva és húzta maga után.
-Édeseim, gyertek bekenlek titeket.-mondtam miközben alig tudtam megállni hogy ne mosolyogjak a fiamon és az apján akik rák vörösek, és ugyanolyan fanyar arccal szétterpeszkedve fekszenek a kanapékon.-Szeretlek titeket!