Life is just a game 65.

Skye:

-Na ihatunk erre a jó kis nyaralásra?-osztogattam a pezsgőket mindenkinek, de pont mikor Heidi kezébe adtam egy poharat, Brian kikelt magából.
-Még ez is? Komolyan? Nem elég hogy kiteszed ilyen hosszú útnak még alkoholt is adsz neki? Mi van veled?!
-Brian, fogd vissza magad!-állt fel Matt és próbálta lenyugtatni Synt.
-Figyelj csak, a kisfiam kezében is ott egy pohár, gondolod leitatnám?-kérdeztem mire láttam a tekintetén, hogy összezavarodott.
-PFuuuuj, ki adott alkoholmentes pezsgőt? Mindjárt elhányom magam!-indult a wc felé Jimmy.
-Syn, ez csak kölyök pezsgő!-fogta meg a kezét Heidi.-Nincs semmi baj.-csókolta meg, így meg is nyugodott.
-Veled vagyok!-súgtam oda Briannek és adtam az arcára egy puszit mire megszorította a kezem. Tudom tőle ennél többet ne várjak bocsánatkérés gyanánt.

-Kezdjük a kampányunkat egy képpel a rajongóknak!-ültem le Heidi mellé a telefonnal a kezemben.Csináltunk pár képet.

Heidi:

-Szivem minden rendben?-kérdeztem Briant a leszállás előtt.
-Nem tudom!
-Figyelj rám, jól vagyok, nincs semmi bajom!És nem is lesz, azért vagy itt hogy vigyázz ránk, de tudnod kell hogy Skye is ezen van.
-Tudom, csak... rossz érzésem van, annyira akartam, hogy legyen gyerekünk és...
-Hé, éppen a gyerekeid verekszenek a hasamban, nincs miért aggódni.
-Verekszenek? Érzed, hogy mozognak?-csodálkozott el.
-Egyre jobban, fogd meg!-húztam a kezét a hasamra, amíg le nem szállt a gép ott tartotta végig a kezét a hasamon, mintha védeni akarná.Írtó édes, hogy egy ilyen kitetovált, morcos rockker ennyire aggódik és félti a még meg sem született gyerekeit.
A reptéren fotósok vártak minket, de boldogan álltunk oda Skyejal és a fiúkkal.

-Lehetne, hogy induljunk a hotelbe, nagyon fáradt vagyok.-ásítottam egy nagyot, de pont akkor érkeztek a taxik, hát indultunk is.
-Szeretlek!-csókolt meg az autóban Syn, de lebukott. Megcsókolt, hogy elérje a biztonsági övet.
-Mit csinálsz?-nevettem el magam-Komolyan ez volt az ürügy, hogy becsatolj?-elpirult és csak bámult rám.Visszahúztam magamhoz  és megcsókoltam, mikor hirtelen fékezett egyet a sofőr és Brian lefejelte az ülést.
-Basszus! Jól vagy?-simogattam meg mosolyogva, de ő ideges lett.
-Mi baja magának? Van egyáltalán jogosítványa? A feleségem terhes, megtenné, hogy jobban vigyázz, hogy vezet?!-ugrott szerencsétlen embernek, de mikor rám nézett csak félelmet láttam a szemeiben és ez egyre jobban aggaszt már. Ahogy megérkeztünk a hotelhez kipakolt mindent és elindultunk a szobánkba.
-Fáradt vagyok dőltem hanyatt az ágyon.
-Éhes?-kérdezte és csak állt az ajtóban.
-Nem, vagyis de! Ennék egy kis morcos, hisztéria szóló gitárost.-mondtam mire kikerekedtek a szemei.-Gyere már ide!-kértem, közben felé nyújtottam a kezem.Magamra húztam, de volt köztünk vagy 30 cm távolság, mert nem mert a pocim miatt rám feküdni.
-Lazulj el szívem és legyünk most este, olyanok mint régen!-próbáltam közelebb húzni, hogy megcsókoljam, de ellen állt.-Mi baj?-kérdeztem, de válaszképpen csak lepillantott a hasamra.
-Na jó ebből elég volt!-löktem rajta egyet, így lemászott rólam.-Mi lenne ha nem úgy kezelnél mint aki haldoklik? Unom ezt érted? Azért mert két gyerek van a hasamban még nő vagyok, a feleséged és nyugodtan megcsókolhatsz, rám mászhatsz mert nem lesz baj. Akarlak, kívánlak és mégis szarul érzem magam, hogy te engem nem!-hadartam a bajaimat és gondolataimat és mire észbe kaptam visszahúzott magához, és beültetett az ölébe.
-Elképzelni nem tudod, hogy mennyire szeretlek és mennyire örülök, hogy gyerekeink lesznek. És buta vagy ha azt hiszed nem kívánlak, mert megőrülök a gondolattól, hogy te és én...-becsukta a szemét és elakadt a szava. Nem bírtam ki és elmosolyodtam, szembe fordultam vele és megcsókoltam.
-Akkor mi lenne, ha mostantól még 5 hónapig én lennék felül?-kérdeztem közben a nyakát csókolgatva és az ingjét kigombolva.Választ nem kaptam, csak egy halk nyögést és a kezeit a felsőm alá amit egyszerűen lekapott rólam és a hátamat, derekamat, fenekemet kezdte simogatni.