Jackson most lett elsős, de teljesen megváltozott. Nem emlékszik anyura se apura, azt mondják az orvosok azért, mert akkora traumának élte meg, hogy így védekezik a fájdalom ellen.Nincsenek barátai, ahogy nekem se nagyon akadtak.Ma reggel hívtak, hogy helyre hozták a házunkat, így bepakoltam párholmit és Jacksont az autóba, hogy elmenjünk megnézni.
Nem szóltam a fiúknak, mert ha őszintének kell lennem félek. Úgy egy éve nem nagyon beszéltünk, folyton próbálnak, kisebb koncertek, lemez, nekem meg a munka és Jackson volt sok.
-Gyere kicsim, induljunk!-szóltam és már be is ült hátra, bekötötte magát én pedig becsuktam a kocsiajtót és beültem előre.Nehéz volt elindulni, egyszer már ugyanígy indultam vissza, jéghideg kezekkel, gyomorideggel és a torkomban egy hatalmas gombóccal.
-Miért nem megyünk Anyu?-szólalt meg Jackson és engem csak kirázott a hideg.
-Jackson, tudod, hogy nem én vagyok Anyu, a nővéred vagyok!-azt javasolták mindig higgadtan emlékeztessem a valóságra, ha ő hozza szóba, de ez egyre nehezebb.Újabb nagy levegő és elindultunk. 2 óra autókázás után behajtottam az utcánkba.Elöntöttek az emlékek hirtelen.Majd megláttam a házat ami nem a miénk volt, nem is hasonlított.Leparkoltam a ház elé, ahol már várt ránk a biztosítós krapek.
-Jónapot! Pont időben!-üdvözölt, és felém nyújtotta a kezét. Kezet fogtam vele, majd a kezeimbe nyomta a kulcsokat.-Csak néhány papírt kell aláírnia és meg lennénk.-mondta, és már szó szerint az orrom alá dugott mindent, aláírtam a papírokat és mielőtt elköszönhettem volna már el is tűnt.
-Viszlát!-suttogtam és a kocsi felé pillantottam. Jackson játszott az autóban, nem is érdekelte ez az egész. Becsúsztattam a farzsebembe a kulcsokat és a kocsi felé indultam, hogy Jackson is ki jöjjön, hátha jót tenne, vagy emlékezne a jó dolgokra.
-Jesszusom, de szexy!-hallottam egy pasi hangot mire szemforgatva megfordultam és elakadt a lélegzetem.-Lizzy!-vigyorgott felém, az előbb még bunkónak gondolt pasi.
-Zackyyyy!-ugrottam a nyakába.-Annyira jó, istenem, érezlek, tényleg itt vagy!-szorongattam még mindig, de már csak azt éreztem hogy nevet.
-Miért nem szóltál? Jól nézel ki! Jackson?
-Nem mertem, és köszi, és az autóban, de... az a helyzet nem vagyok biztos benne, hogy emlékszik bármire is a történtekből, vagy hogy rátok emlékszik-e.
-Az durva! Várj szólok a többieknek is, várj itt el ne menj!-vigyorgott rá és elszaladt a közös házhoz.Zacky nem változott semmit.Topogtam egyhelyben, azon gondolkodva mit mondok majd a többieknek, és mire felnéztem, láttam, hogy sétálnak felém.Nem akartam hinni a szememnek. Rev haja rövid és fekete és szinte nem meglepő módon félmeztelenül mászkál. Aztán jött Matt kigyúrta magát és ki van tetoválva és nekem leesett az állyam, amit szinte biztos, hogy észre is vett, mert elmosolyodott a kis gödröcskés mosolyától pedig csak rosszabb lett az összhatás.
-Bocsi én csak...-kezdtem bele, de Jimmy felkapott és elkezdett szorongatni.
-Hiányoztál!-suttogta a fülembe .
-Hé hagyj nekünk is!-vigyorgott még mindig Matt.Jimmy lerakott és megöleltük egymást.
-Mindjárt szét reped a felsőd.-markolásztam a hátán az izmokat.-Ez tetszik-mondtam vigyorogva Mattnek ő meg csak elkezdett pirulni.
-Volt benne munka!
-Érzem!-aztán Brian felé fordultam, aki eddig csak a kocsi felé bámult.
-Nem emlékszik szinte semmire.
-Ránk se?
-Azt nem tudom.De te emlékszel még rám?-kérdeztem mire felém fordította végre a fejét és a szemembe nézett.
-Utálom mikor ezt csinálod.-mondta és én teljesen leblokkoltam.-Hogy így jössz vissza, hogy ennyire fáj hogy nem vagy itt és hogy megtudnálak folytani örömömben úgy megölelnélek.
-Tégy próbára.-tártam szét a kezem mire magához rántott és ő is megszorongatott.
-Mi van veletek? Komolyan te is megizmosodtál és ez a sok tetoválás, jézusom...-sóhajtoztam ahogy méregettem őket.
-És veled? Blézer? Magassarkú?-méregetett Matt, közben Brian átkarolt.
-Mi ez?-kérdezte és rájöttem mire kérdezett rá, éreztem, hogy lejjebb csúszott a keze.
-A fegyverem.-mondtam és elővettem.-Nyugi, előírás, hogy nálam legyen.
-Előírás? Kié?-kérdezett Jimmy fintorogva mire félrehúztam a blézerem és megcsillant a jelvényem.
-Te zsaru lettél?-akadt ki Brian hirtelen, én meg csak bólintottam.-Bilincsed is van?
-A kocsiban.Ma nem vagyok szolgálatban.
-Anyuu, most mit csinálunk?-szólalt meg Jackson a kocsi mellől. Kimerészkedett az autóból.
-Anyu? Ennyire durva?-súgott oda Matt, de nem válaszoltam, így is elég fájdalmas volt ez.
-Itt maradunk kicsit.-válaszoltam.
-Hé haver, szia!-intett oda Matt, Jackson zavarodottan nézte a fiúkat, amíg Brian meg nem indult felé.
-Brian ez nem biztos, hogy jó...-de csak leintett. Mondott valamit az öcsémnek aki elmosolyodott és megölelte Synt.
-És visszaköltöztök?
-Nem tudom még, most van munkám és albérletünk, de majd meglátjuk.-mondtam közben a Briannek csillogó szemekkel mesélő Öcsémet nézve. Mosolyott.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése