Life is just a game 48.

Sziasztok, elnézést a kimaradásért, de közbe jött egy váratlan utazás :) de itt vagyunk és hozzuk a részeket, reméljük már vártátok és tetszeni is fog a folytatás.

Skye:

Már 2 hete voltam a kórházban mire megengedték hogy haza mehessek, de így is veszélyeztetett terhes lettem. December 5. és én már csak Mattet várom, hogy haza vigyen.Őszintén szólva nem tudom hogy mik történhettek odakint, de mindenki járt bent nálam, Syn, a családja, Suzy és Brian, a fiúk, még Walker is minden nap bejött. Már épp az ágyamat kezdtem beágyazni mikor két izmos, tetovált kar fonódott körém és tapadt a gömbölyű hasamra.
-Mehetünk?-kérdezte Matt mire már a kezébe nyomtam a táskámat és szembefordultam vele.
-Csak rád vártunk.-adtam neki egy puszit az arcára.
-Jól vagy?
-Igen, de nagyon szeretnék már a saját ágyamban aludni.-sóhajtottam fel mire nevetni kezdett.
-Akkoris ha mostanáig én aludtam benne?nézett rám, és olyan érzésem támadt, mintha Matt flörtölni akarna velem.
-Talán félnem kéne, hogy még mindig az ágyamban maradsz?
-Ha nem rúgdalsz ki belőle maradnék. Jimmy Heidi szpbájában van, a kanapé nekem kicsi, de szeretnék segíteni és Veletek és Aleckkel lenni.
-Fura lenne egy ágyban aludnunk, mert nincs köztünk semmi. Igen van 2 gyerekünk de én nem szeretnék most többet.-léptünk ki a kórházból és ahogy ezt kimondtam megálltam, hogy lássam, hogy reagál. Szembe fordult velem.
-Én várok, amíg úgy nem érzed, hogy...
-Matt, szeretnék csak a gyerekekre koncentrálni, egy ideig még biztos nem lesz köztünk semmi.-mondtam és majd összeszorult a szívem, láttam rajta, hogy nem erre számított, de amíg meg nem születik a kislányunk nem szeretném kitenni ennek. Ha esetleg megint csalódnom kéne Mattben és baja legyen, vagy koraszülött legyen. Haza felé síri csöndben ültünk a kocsiban, elég kínos volt, nem tudtunk ezek után mit mondani.

Heidi:

-Na jó Matt írt, hogy mindjárt ideérnek, szóval mindenki jöjjön be a nappaliba.-kiáltottam el magam, mire mindenki Matt családja, Brian családja a srácok, a mi bandánk, Walker vártuk haza Skyet. Két hete mér hogy Brian papája meghalt azóta sem költözött haza és nem igazán hajlandó velem beszélni, de nem hibáztatom, tudom, hogy mennyire közel álltak egymáshoz és Suzyval folyton beszélek így még ha őt nem is érdekli velem mi van én tudom hogy vele mi van. Most is itt ül velem szemben és meredten bámul, miközben már a 3. sörét issza....
-Megjöttünk!-nyitott be Matt és jött szorosan utána Skye, egybő odasiettem és megszorongattam szorosan magam mellett persze Aleckkel.
-Istenhozott itthon tesó!-szorongattam.
-Köszönöm, éhen halok!-vigyorodott el ahogy lenézett a sok kajára  a nappali asztalán.
Mindneki végig ölelgette és adott valamicske kis ajándékot a babának és a szülőknek. Én éppen a koszos tányérokat vittem ki, mikor Brian megszorította a kezem és félre húzott.
-Brian mi van?-kérdeztem, de csak meredt rám.
-Szeretsz engem?-kérdezte mire lesokkoltam.
-Persze hogy szeretlek!-mondtam de még mindig szorította a karomat.-Brian ez már fáj!-néztem a kezére ami már vörös volt attól ahogy szorított. De mire felpillanthattam volna magához rántott és hevesen, vadul megcsókolt. Annyira jól esett, hogy majdnem elejtettem a tányérokat. Pár pillanatra abbahagyta és elkezdett a konyha felé tolni, ahogy kiértünk én leraktam a tányérokat és ahogy újra felé fordultam megint hirtelen  lekapott és csak csókolt míg neki nem lökött a konyhapultnak. Kezeit végig a hétam lecsúsztatta a fenekemre majd felkapott és felültettet a pultra.
-Várj, várj, majd otthon...-mondtam de nem állt le.-Brian, ne itt, még...
-Szeretsz?-kérdezte megint és komolyan nézett a szemembe. Bólintottam mire feltűrte a szoknyámat a gatyáját meg letolta. Már nem tudtam ellenkezni, tudtam mit akar.
Úgy 5 perccel később csak úgy otthagyott, minden szó nélkül én meg borzasztóan éreztem magam. Lepattantam a pultról és takarítani kezdtem.

Matt:

Megszakad a szívem, ahogy nézem Skye milyen boldog és nekem ebben nincs helyem.Vagy legalábbis nem olyan amilyet szeretnék. Nehéz, tudom hogy szeret, de nem tehetek semmit. Belefogok őrülni ebbe.
-És tudjátok már mi lesz a neve?-kérdezte Suzy, mire Skye rám nézett és tudtam hogy most oda kell mennem hozzá. Ahogy odamentem elmosolyodott és a pocakjára nézett miközben átkarolt.
-Hát eddig úgy látszik, hogy ...-kezdtem bele, de nem hagyta hogy befejezzem.
-Emily Sanders.-mondta mire mindenki óóó, jaj dejó... milyen szép... de én is lesokkoltam. Sanders? Eddig nem volt szó róla hogy az én nevemet viselje a kicsi, mivel Aleck sem az én nevemet kapta.
-Tényleg?-kérdeztem, mire bólogatott.-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Aleck is már Sanders. Heidi ma intézte el.-suttogta a fülembe.
-Micsoda?
-Te vagy az apjuk, jogod van ehhez.-mondta mosolyogva és ha tehettem volna megcsókoltam volna, de inkább nem tettem, csak még egyszer megköszöntem.