Nobody's perfect 24.

Reggel még mindig Matt mellkasán ébredtem, ő még szuszogott. Aztán lépkedéseket hallottam, de gondoltam apu az. Lassan kiosontam a szobámból és láttam ahogy 2 sporttáskát visz a hálójukba. Bementem utána.
-Szia kicsim.
-Szia!Mit csinálsz?
-Összepakolom a ruháimat, hogy anyád mihamarabb visszajöhessen.
-De ugye ez nem végleges?-kérdeztem, reménykedve egy pozitív válaszban.
-Ha biztonságban lesztek mellettem visszajövök. De addig is bármikor elérsz.-mondta, majd célozgatva a földön heverő ruhakupacra nézett.
-Rendben van, segítek!-sóhajtottam mosolyogva és leültem a földre pakolni.
-És kicsim mi a helyzet a barátoddal, Mattel?-ezen fennakadtam. Apu tudja hogy Joshsal járok.
-Mi van? Josh a barátom te is tudod.
-Ezt mondod de én tudom, hogy valójában Matt a párod.

-Ő nem a pasim!-artikuláltam apának, hogy megértse, de válaszként a képembe nevetett.Inkább már nem is erőltettem, nyilván nem előnyös ebben a helyzetben hogy mi volt tegnap és hogy velem aludt és... és hogy nem ez az első eset.Mire bepakoltunk motoszkálást hallottam, ezért kinéztem a folyosóra Matt szemét dörzsölve indult lefelé.
-Hééé!-mentem utána.
-Téged kerestelek.
-Apunak segítek pakolni, menj vissza nyugodtan aludni.
-Jó, de akkor ágyba reggelit kérek.-kacsintott és már el is tűnt az ágyamban.
-Ki volt az?-lépett ki apu a már megpakolt táskákkal.
-Matt volt, de ne merj kombinálni. Itt maradt hogy ne legyek egyedül.
-Kislányom, nem úgy ismerlek mint akire vigyázni kell.
-Sajnálom apu, de nem ismersz, gyengébb vagyok mint gondolod és szükségem van rá, hogy valaki velem legyen és ne vesszek el.-apu csak nyomott egy puszit a homlokomra és ott hagyott. Néztem ahogy lemegy az emeletről aztán hallottam ahogy becsukódik mögötte az ajtó. Apu elment. Visszafordultam a szobám ajtaja felé de nem mentem be, inkább lementem a nappaliba leültem a kanapéra és bámultam magam elé.
-Lizzy, hé? Jól vagy?
-Mi?
-Sírsz, minden rendben?-simogatta a hátamat Brian.
-Hogy kerülsz ide?
-Most jöttem, gondoltam mielőtt a többiek ideérnek átugrom, hátha szükséged van rám.
-Többiek?
-Zacky, Jimmy, Matt...
-Matt fent alszik, tegnap átjött.-mondtam reflex szerűen, eszembe se jutott,hogy lebukhatunk.
-Josh...-bökte ki aztán a Mattesre nem is reagálva és nekem is csak percekkel később esett le.
-Micsoda? Josh? Miért?
-Felhívtam, gondoltam örülnél neki, ha itt lenne és..
-MI?! NEM, NEM , NEM!-pattantam fel és bepánikoltam. Elkezdtem levegő után kapkodni.-Mikor ér ide?
-Ebédre, azt hiszem.
-Brian, nem kellett volna! Én nem akartam, és Matt és...
-Mi van Mattel?-nézett értetlenül, aztán eltorzult az arca ahogy az én könyörgő képemre nézett.-Liz ugye nem!?! NEEEEEEEEEEEE
-Brian, én...
-LEFEKÜDTETEK?!Mattel?! Jézusom Liz gusztustalan vagy.
-Mi?-teljesen szíven ütött, és ahogy mondta az arca, a tekintete.
-Mióta? Hogy? Normális vagy?
-Tudom, hogy nem! És nem jelent semmit.-mondtam és hátat fordítottam Briannek, hogy ne lássa bepánikolok, de így megláttam Mattet a lépcsőn. Olyan csalódott volt, és szomorú, hogy könnybe lábadt a szemem.-Matt én, nem úgy érettem.
-Liz, ne hazudozz már! NEM TEHETETTED MEG!-ordított ismét egyet Brian, és akkor nyílt a bejárati ajtó is....Josh,...és jött a páánik ahogy körbe nézett és láttam rajta, hogy egyből feszült lett csupán a látottaktól....