Ott álltak körülöttem és nem tudtam kihez menjek, mit mondjak.
-Liz mi folyik itt?-kérdezte Josh nyugodtan.
-Oh, Liz meséld csak el mi folyik itt!
-Brian ne, kérlek!-néztem rá könyörögve, és amilyen halkan csak tehettem kérleltem.
-Liz?!-szólt Josh már sokkal erélyesebben.
-Meséld el hogy telt az este Lizzy.
-Brian kussolj!-mordult fel Matt a hátam mögött. De én csak pánikolni kezdtem, aztán remegni. Megfordultam és Mattre néztem. Láttam a szemében, hogy dühös, de hogy rászólt Brianre mégis nekem akart segíteni.
-Josh én...
-Mit?-szólt közbe Brian megint, mire Josh ráordított.
-KITAKARODNÁL MÁR INENN?!-Brian csendben kiment a házból jól becsapva maga után az ajtót.A szemei ahogy rám nézett majd Mattre csak úgy szórták a szikrákat.
-Josh én nagyon nagyon sajnálom...
-Matt ugye?!-szűrte a fogai között és megfagyott a levegő. Dühösen fordult Matt felé.-Tűnj most el innen!
-Josh...-amíg Matt felment az emeletre rám se nézett. Utána viszont.
-Liz miért teszed ezt velem? Tudtad nagyon jól hogy Matt és én...
-Én nagyon sajnálom, ez az egész apámékkal és én...
-Ugyan már, mindig volt köztetek valami, ne hazudj már a képembe.-kezdte felemelni a hangját mire Matt újra lejött.
-Nézd Josh Liz igazat mond, nem hazudik, nem volt köztünk semmi, amíg te nem voltál igen lefeküdtünk azóta nem, tegnapig..olyan rideg hangon beszélt végig hogy kirázott a hideg.-Nem jelentett semmit, tudod vannak igényeink, tegnap egyedül érezte magát én meg itt voltam és ezt kihasználtam. Fasz vagyok, ez van. Üss meg és tudjuk le most!-olyan nyugodt volt végig semmi érzelem se az arcén se a hangján. A mondandója végén rám nézett, nekem megcsak könnyek gyűltek a szemembe, tényleg ennyi voltam Mattnek? Csak ennyi? Josh nem ütötte meg, rám nézett Matt pedig csak elsétált. Szótlanul álltam nem értettem már semmit, Brian undorodik tőlem és direkt rosszat akart nekem, Mattnek csak szexpartner voltam... és Josh... Josh csak leült és bámult maga elé, újra és újra rám nézett de nem szólt...
-Mit? Mit akarsz hallani? Ez kell neked? Én nem vagyok jó?!
-Josh én csak... nálad jobbat nem is akarhatnék, te érted hogy mit jelent úgy élni ahogy engem neveltek... Te.. .én, nem rég nem is gondoltam volna hogy mi... hogy lehetne olyan pasim mint te...
-Liz fejezd be!
-Josh kérlek!
-Szereted őt?
-Mattet?-bólintott.-Nem, mármint mint barátot igen, de...
-Engem?-lesokkoltam, nem tudom hogy szeretem-e, hazudnom kéne?
-Josh én nem tudom... mi...
-Remek! -felállt és felém sétált. Megfeszült az álla és olyan közel hajolt hozzám, hogy szinte már éreztem a bőrét.-Hotelbe megyek, nem maradok itt!-morogta és kisétált a házból én meg azon kaptam magam, hogy futottam utána.
-VÁÁÁÁRJ!-kiáltottam mire megállt. megláttam, hogy a srácok mind ott vannak körülöttünk.-Ne menj el! Én nem,... nem tudom hogy szeretlek-e, nem tudom, hogy te szeretsz-e, de kérlek maradj! Kellesz nekem!-mondtam és egészen beleremegtem az egészbe, féltem hogy nemet mond.De semmit sem mondott, közelebb mentem hozzá és felé nyújtottam a kezem. Nem fogta meg, csak mélyen nézett a szemembe.Már a sírás kerülgetett, és szívem szerint csak ordítani akartam volna, de akkor... megcsókolt.
-Soha többet....soha többet ne csináld ezt velem....-suttogta a csókok között, én meg csa ráztam a fejem miközben a nyaka köré fonva a kezeimet csimpaszkodtam.
Délután a suliban megvártam a srácokat, úgyéreztem talán már tudnék velük beszélni, de Brian semmibe nézett.
-Beszélhetünk?
-Miről Liz?-mordult fel.-Adtad itt a jó kislányt, hogy te baráttal nem kavarsz, velünk soha,... Azt hittem legjobb barátok vagyunk de a képembe, a szemembe hazudtál.
-Mert nem akartalak bántani... de tényleg a legjobb barátom vagy!
-De te nekem nem! Ribanc vagy a szememben érted ezt?-indult felém meg akkora hévvel hogy egy percig elhittem, hogy megütne, de Matt ott termett.
-Brian, nyugi haver!-lökte arrébb.
-Mi van? Te hogy bírsz ránézni, kihasznált végig! Mindannyiunknak hazudott...-folytatta de Matt távoltartotta tőlem, aztán ahogy végzett Zacky és Jimmy ők is csatlakoztak. Jimmy arrébb vitte Briant, Zacky meg velünk maradt.
-Én nem így akartam ezt én...
-Liz nem kell magyarázkodnod! Egy ideig azt hittem lehet köztünk több, de nem... köztünk csak így működött a dolog... hozzád Josh való!
-Én nem akarom, hogy ne legyünk barátok.
-Nyugi Liz, kell egy kis idő Briannek míg megnyugszik és Mattnek... de...-ölelt meg Zacky.
-De mi? Addig nem szóltok hozzám?-kérdeztem meghökkenve, de nem gondoltam komolyan, viszont ők igen. Nem szóltak semmit.
-Zacky, Matt, ez most komoly?
-Akárhogyis, de tényleg hazudtál! Lizzy értsd meg, Briannek végig bejöttél, azért húzta az agyad, Mattet kihasználtad, ők legjobb barátok évek óta, amíg egymás között ezt nem rendezik, te csak rontanál a helyzeten.-magyarázott Zacky miközben távolodtak el tőlem, míg ott nem hagytak tök egyedül. Elszúrtam az egészet és mindent elvesztettem, apám itt hagyott, a srácok is, Josh maradt csak velem és... mit tegyek?
Cikáztak a gondolatok a fejemben haza felé, ha a fiúknak ilyen könnyű leszarni a fejemet akkor nekem is az lesz, nem fognak érdekelni. Végülis az előtt is megvoltam nélkülük, akkor most miért lenne nehezebb? Úgy látszik nekik is jobb volt nélkülem...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése