Nobody's perfect 2.2

Borzasztóan kínos volt, ott ültek négyen velem szemben a nappalinkban, de egyikünk se szólt semmit. Már a sírás közelében sem voltam, csak olyan gyomorgörcsöm volt, hogy attól féltem talán elhányom magam.
-Jól áll ez a haj!-törte meg a csendet Zacky.
-Nem kell hazudnod!-mondtam.-Tudom, hogy elég béna, nem én vagyok.
-Nem igaza van, jól áll!-csatlakozott Matt.Sokat jelentett, hogy ők kezdeményezték az egész beszélgetést.
-Meg van még a szobám?
-Úgy ahogy itt hagytad!-mondta Brian.
-És visszajöhetek, vagy inkább...?-próbáltam puhatolózni, de akkor Jimmy egyszercsak megölelt.
-Kérlek, könyörgöm gyere vissza!-szorongatott majd felemelt.
-Én is szívesen látlak!-ölelt meg Zacky is. Majd Matt csak Brian tartózkodott.
-Megmondhatjátok ha nem, megérteném, összevesztünk, és mikor ti békültetek volna én csak úgy elmentem. Tisztában vagyok vele hogy bunkóság volt.-mondtam, de leginkább Briannek szólt, tudtam hogy ő haragszik rám a legjobban.-Mit mondasz?-kérdeztem tőle de csak mereven állt és állta a tekintetem. Egy pillanatra se nézett el, mintha nem is pislogott volna.
-Na ne kéresd már magad!-verte hátba Matt.
-Jah, ne add a kemény legényt, mikor minden egyes nap azért sírtál hogy miattad ment el!-mondta Jimmy, mire elmosolyodtam de Brian már nem nézett rám, Jimmynek ugrott.
-Brian, kérlek, mondj valamit!-szóltam most már tényleg csak hozzá.-Te laknál velem együtt? Visszajöhetek?
-Ne legyél hülye!-mondta és bennem minden vér, levegő ami csak lehetett megfagyott. Sokkolódtam, nem tudtam mit mondjak.-Persze, hogy jöhetsz!-rántott magához és szorosan megölelt. Szinte rosszul lettem annyira jól esett hogy megölelt és éreztem az illatát, hogy tényleg ő az.
-Na akkor ennek örömére, üljünk le inni, és Lizzy krónikáit hallgatni.-indult el Jimmy a konyha felé vigyorogva.
-Krónikáimat? Mire gondolsz?
-Miért jöttél haza? Szakítottatok nem?-bólintottam mire kacsintott.-Pont erre gondoltam, mesélj milyen volt, mi volt, miért lettél szőke, és mennyire hiányoztam!
-Jaj nekem!-sóhajtottam fel de Brian tolt a konyhába, nem menekülhettem. Hát röviden összefoglaltam, hogy körülbelül csak az első hét volt amíg jól éreztük magunkat, mert addig nem volt otthon az anyja. Aztán nekem új ruhák a hajfestés, az összes rokon, barát, szomszéd bemutatása, a hazugságok arról hogy honnan jöttem, és Josh utálatos, sznob barátai...Lényegében majdnem mindent elmondtam, egy apróságot kivéve!
-Akkor  már éppen ideje volt haza jönnöd!-mondta Matt.
-Igen, és veletek mi történt?-sírí csönd, kínos némaság, már már kezdtem megijedni.-Mi az? Féljek?
-Háááát, szerintem inkább Zackynek kell félnie.-nyöszörögte Brian.
-Mi? Mi az?! Gyerünk, mondjátok!-kezdtem egyre jobban izgulni, hogy miről lehet szó, sejtésem se volt.
-Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!
-Nem ígérem meg!
-De, Lizzy muszáj!-könyörgött, de megráztam a fejem.
-Katherine-nel jár!-bökte ki Jimmy nevetve, de nekem ez olyan volt mint egy fejbe lövés. Nem, ez nem lehet igaz!
-Liz,...-kezdte de csak feltartottam a kezem, hogy ne!-Kérlek...
-Ne, Zacky most inkább ne szólj hozzám!
-Ez még nem minden!-mondta Brian. Mi lehet ennél rosszabb? Jaj remélem, nem terhes, nem házasodnak össze és nem...akadt meg bennem a gondolat menet ahogy a legrosszabbra gondoltam, ami épp be is következett.
-Szaisztok, haza jötteeeem!-csengett Katherine hangja  a fejemben és a házban mint valami gyilkos örült kacaja, aki szép lassan akar engem halálra kínozni....