Nobody's perfect 26.(Befejezés 1)

A szülinapom, elmúlt, Jimmy szülinapja elmúlt és egyiük sem szólt hozzám. Újra kiközösítettnek éreztem maga a suliban, nem voltak barátaim, egyedül maradtam. Egy hónap telt el. Josh itt maradt velem, apámról semmit nem tudok, anyuék viszont legalább visszaköltöztek a házba. Reggel épp hogy becsengetés előtt beestem a terembe, de a tanár még nem volt bent.Viszont Katherine visszatért.
-Óóó, az évfolyam ribanca! Hallottuk a hírneve más városokig is elért már.
-Fogd be! Ne kezdjük újra! Inkább szedd tovább a kis piruláidat mielőtt gumiszobába kerülsz.-morogtam és leültem a helyemre, miközben Kathrine megfagyott képe jó érzéssel töltött el

 Matt és Brian nem nézett rám, nem köszöntek, akárcsak az utóbbi egy hónap mindennapján tették velem. De most valami más volt. EBédnél az udvaron ültem le és csak bámultam magam elé, mikor Zacky leült mellém.
-Hé, Lizzy mi van veled? -meglepettségemben csak nevetni tudtam.-Mi az?
-Zacky ezt most komolyan gondoltad?
-Hogy beszélgessünk? Igen!
-Egy hónapig, ti mindannyian semmibe vetettek, pedig neked én nem hazudtam, és te hagytad ezt az egészet!
-Kissrác korom óta a barátaim, nem tehettem, amíg nem rendezik a dolgaikat, ők a családom.
-Jó, ne izgulj, segítek! Nem kell beszélnetek velem, találkoznotok sem, elhozom majd a cuccaimat a házból és a tiétek.
-Liz ne csináld ezt! Barátok vagyunk!
-Én is azt hittem! De mind egyedül hagytatok!-kezdtem el sírni, így gyorsan felpattantam és elkezdtem rohanni. Közben bele ütköztem Mattbe is.
-Mi történt? Liz mi baj?-kérdezte lágyan megsimítva az arcomat.
-Nem kell ez a játék!-mondtam és ellöktem a kezét és tovább siettem. Hazáig szaladtam, fel egyenest a szobámba, ahol Josh fekvőtámaszozott éppen.
-Mi az?-hagyta abba ahogy meghallotta az első szipogásaimat.-Gyere!-húzott magához és kis puszikat adott az arcomra.
-Nem akarok beszélni, elegem van belőlük!
-Gyere vezesd le rajtam.... zuhanyozni készültem, gyere velem!-húzott a fürdő felé én meg bele mentem. Amit elkezdtünk a zuhany alatt az ágyban folytattuk, utána pedig szorosan a karjai között tartott, amitől megnyugodtam. Biztonságban érzem magam Joshsal és hogy itt maradt velem, hogy megbocsájtott sokat jelent. Kitart mellettem. És talán kezdem azt hinni, vagy inkább azt érezni hogy szeretem.
-Gyere most te el hozzám. Kicsit megszabadulhatsz az itteni életedtől, meglátod milyen az enyém, a családom, a barátaim.
-Ez most komoly?
-Igen!-csókolt meg.
-Akár megcsinálhatnám a vizsgákat most és akkor már nem kéne suliba járnom. Hosszabb időre is átmehetnék!-kezdtem bepörögni, és boldognak éreztem magam. Josh elmosolyodott és visszahúzott magához.
-Majd holnap elintézzük.-puszilta meg a fejem.
-De lenne valami, amit ma elintézhetnék...El kéne hoznom a házból a cuccaimat.Vagy legalábbis néhány fontosabbat, meg a fegyvereimet...
-Jól van, akkor menjünk!
Egy fél óra alatt összekaptuk magunkat és átsétáltunk a házba. Nem néztem körbe, egyenesen a szobámba mentem, Josh pedig utána egy dobozzal és két táskával. Minden olyannak tűnt mint ahogy még én hagytam izz, egyet kivéve, egy levél volt az ágyamon a nevemmel...
-Mi az?
-Nem tudom, de nem is érdekel!-dobtam vissza az ágyra és elkezdtem összeszedni a holmikat, amiket mindenképpen elakartam vinni.Nem féltem, hogy megjelennének a srácok, bár örültem volna, ha legalább ennyi jelét mutatnák annak, hogy valaha tényleg barátok voltunk. Szép csendben elmentünk és a hátralevő részét a a napnak Jacksonnal töltöttük, aki talán jobban élvezte,hogy Josh itt van, mint bárki más.
Másnap reggel egyből az igazgatóiba mentem, hogy elintézhessem, hogy mihamarabb levizsgázhassak. Mire végeztem, sietnem kellett, hogy oda érjek tesire.
-Hé Lizzy!-kapott el még az öltöző előtt Zacky.
-Nem érek rá bocsi!-löktem félre és berohantam átöltözni, már egy lány sem volt bent, viszont mire kiértem a pályára leesett az állam.
-A mai órán egy kis önvédelmi oktatásban lesz részük, lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal alakítsanak párokat, ne keljen az őrnagynak választania párokat.-ordította a tanár, de persze nekem nem lett párom.
-Magának hol a párja?-kérdezte az őrnagy.
-Nincs rá szükségem, meg tudom védeni magam!
-Igazán? Miért kinek hiszi magát?
-Senkinek nem hiszem magam, de tudom, hogy mire vagyok képes!-morogtam, mire csak nevetni kezdett.
-Én leszek a párja!-sétált hozzánk Matt.
-Nem engedhetem, nem egy súlycsoport!
-Jobb is, levernélek, és te is tudod!-mordultam Mattre.
-Ugyan már, úgy sem lány támadná meg ha megakarják erőszakolni-nézett Matt az őrnagyra aki, gúnyos pillantásokkal rám nézve bólintott.
-Nem akarlak bántani.
-Akkor ne tedd!Lizzy beszéljünk, Briannel tisztáztuk ezt az egészet, elnyugodott, csak nem mer veled beszélni.-nézett Brian felé, aki messziről nézett minket.
-Nem érdekel, mind magamra hagytatok! Tudom hogy hülye húzás volt lefeküdnöm veled, de nem bánom, és csöppet sem gondoltam hogy egy barátom mondja hogy gusztustalan ribanc vagyok. -időközben el kellett kezdenünk a "verekedést". Matt kapott néhány fájdalmas ütést, és ki is rúgtam a lábát, így a földre került.
-Befejeztem Matt! Örülök, hogy ti még barátok vagytok, de úgy érzem nélkülem jobb nektek.
-Kérlek legalább csak gyere oda, hallgasd meg mit mondanak a többiek.-vágott könyörgő fejet, így végül bele mentem. Együtt sétáltunk oda Jimmyhez, Brianhez és Zackyhez.
-Szia Liz!-köszöntek, Jimmy és Zacky mosolyogva, Brian durcás képet vágva mint egy kisóvodás.
-Hello!
-Beülünk valahova suli után? Jó lenne beszélni, és...-kezdett bele Brian, de végig csak a földet bámulta. Nem bírt rám nézni.
-Nem érek rá!-vágtam rá mire Matt oldalba bökött.-Sajnálom!
-Csak egy óra!-kérte Brian és először végre rám nézett.
-Nem megy! Tanulnom kell, előbb vizsgázom, hogy elmehessek!-mondtam mire mind a négyen ledermedtek.
-Hova mész?-kérdezte Jimmy aggódva.
-Elköltözöm egy időre.-mondtam, még ha ez nem is volt igaz, gondoltam kicsit túlzok, hogy lássam mennyit jelentettem nekik.-Nem akarok itt maradni, így Joshsal elmegyek. 2 hét múlva vizsgázom, érettségizem.
-Ne menj el, mi lesz velünk? És a ház?-kérdezgetett Brian.
-EGy hónapig megvoltatok nélkülem, gondolom menni fog tovább is. A házból meg ami kellett elhoztam, a többit majd később elviszem. A tiétek.Most mennem kell!-mondtam és egyszerűen elsétáltam éreztem, hogy csordultig teltek a szemeim könnyekkel. De ott hagytam őket.


Ezzel a résszel szeretném lezárni az első szakaszt, vagy évadot, kinek hogy tetszik :) De nem sokára jön a következő és remélem továbbra is olvasni, kommentelni fogtok, mert ez nekünk sokat jelent :)