Heidi:
Nem bírom elhinni, hogy terhes vagyok. Rossz ember vagyok, amiért nem örülök? Amiért megjátszom a boldogságot Brian előtt? Én, egyszerűen nem állok erre készen, ez nem nekem való. Mi lett Skyejal az évek alatt, én nem ezt akarom. Egyáltalán, hogy lehet, hogy házas vagyok?
Nem hagytak a gondolataim aludni. Zihálva siettem ki a hálószobából, hogy Brian ne vegye észre. Lesiettem a földszintre és a lépcső alján leültem a földre, és egyszerűen kitört belőlem. Sírni kezdtem.
-Miért teszitek ezt velem?-tettem a kezem a már domborodó hasamra. Még csak a 12. hét, de mivel elég vékony alkat vagyok és két kis izé van bennem elég szembetűnő már most. Fogtam a hasam és sírtam.-Én ezt nem, nem tudom végig csinálni! Sajnálom! Nem megy! Bocsássatok meg!-azzal felpattantam és a konyhába siettem. Elővettem egy poharat és az üvegajtós szekrényből a whiskeyt. Kivettem még egy doboz altatót és a kezembe borítottam legalább 4 szemet. Töltöttem a pohárba és leültem az asztalhoz egyik kezemben a pohárral másikban a gyógyszerekkel.
-Nem tudsz aludni?-hallottam meg Brian hangját és ledermedtem.Ökölbeszorítottam a kezem,hogy ne lássa a gyógyszereket.-Mit csinálsz?-jött közelebb és gondolom megérezte a pia szagát, mert a pultra nézett ahol meglátta az üveget.Könnyes szemekkel néztem rá.-Heidi?! Mióta megy ez?!-kérdezte ingerülten és kikapta a kezemből a poharat és beleszagolt.
-El sem kezdődött.-nyöszörögtem és kinyitottam a kezem így az asztalon szétgurultak a gyógyszerek.Teljesen lesápadt és letérdelt elém.-Nekem nem megy ez. Én ... ez nem én vagyok.... én nem vagyok anya!-fakadtam ki, mire letette a poharat és átölelt.
-Sssssh! Édesem!-suttogott és próbált megnyugtatni.-Itt vagyok, végig melletted leszek és ketten megoldjuk. Félsz, ez természetes! De mi ketten mindent megoldunk, oké? Nem leszel egyedül, és őket sem hagyom egyedül, soha!-tette a kezét a hasamra és mélyen a szemembe nézett.-De kérlek ne akard el venni ezt tőlem. Őket és magadat sem.-ahogy mondta megremegett a hangja és láttam, hogy csillogni kezd a szeme.-Megígéred?-bólintottam és felé hajoltam, hogy megcsókoljam.-Várj!-mondta és elhúzta a fejét. Belekortyolt a kitöltött whiskybe és rám vigyorgott.-Whiskyt akarsz? Csak belőlem!-szélesedett ki a vigyor a száján és megcsókolt.
Brian:
Felálltam a földről és Heidire néztem.
-Menj föl, mindjárt megyek utánad, csak ezeket elrakom.-bólintott adott egy puszit és elindult fölfelé. Mikor már hallottam, hogy a lépcsőn megy, elkezdtem tárcsázni a telefonon.
-Halo?
-Skye, Brian vagyok, gond van, ne tedd le!
-Mi a baj? Heidi? A babák?
-Most kaptam rajta a konyhában. Sírva, a kezében whiskyvel és altatókkal.
-Maradj mellette, ne hagyd egyedül, máris megyek!
-Rendben, köszi!
-Brian komolyan mondom! Ott van veled?
-Nincs, föl ment az emeletre!
-Akkor menj utána, gyorsan, depressziós, kárt tehet magában! SIESS!-Ahogy meghallottam Skye hangján a félelmet, lecsaptam a telefont és felrohantam az emeletre. Teljesen bepánikoltam, a hálószoba felé rohantam, az ajtó tárva nyitva.
-HEIDI!-ordítottam kétségbeesetten, majd ahogy odaértem megláttam az ágyunkban fekve.
-Mi az?-kérdezte, mire csak megöleltem.
-Emlékszel, ugye mit ígértél nekem? Nem ártasz sem magadnak, sem a babáknak!
-Igen, tudom!Felhívtad Skyet, ugye?-kérdezte aztán közömbösen, mire bólintottam.
-Mindjárt itt lesz!-mondtam, mire csak maga elé bámult és felült az ágyban.
Skye:
-Jól tetted, hogy felhívtál. Hetek óta láttam rajta, hogy gond van vele.
-Én, azt hittem boldog!-mondta Brian, teljesen megtörve.
-Mert boldognak akartad látni, ezért nem is mondta, hogy mit érez. De Brian ez nagyon súlyos betegség! Egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni, hidd el, tudom mit beszélek, én is át estem ezen Aleckkel én sem álltam készen egy gyerekre, és majdnem meg is haltunk mindketten. Heidi mentett meg. De neki most nehezebb, ikreket vár. Ez már nagyobb nyomás rajta és emiatt ijedt meg.
-De már annyiszor mondtam neki, hogy nem hagyom cserben.
-Igen, de ez nem segít. Csak akkor lesz jobban, ha már magáénak érzi a babákat. Ha tudja, hogy menni fog, nem lesz kudarc és önmaga maradhat.
-Skye, elhiheted nekem, hogy bármit megteszek, csak ne legyen bajuk, mindhárman egészségesek legyenek.-mondta Syn és láttam a rémületet, az aggódást az arcán, így megöleltem.
-Figyelj, most alszik, én haza megyek kitalálok valami jót, de bújj be mellé, és ne a babákat fogd, őt karold át!-mondtam amíg még ölelgettem majd elindultam lefelé és haza.
Heidi:
Reggel úgy ébredtem, hogy Brian kezét magamon éreztem. Jól esett, de egyből eszembe jutott a tegnap éjszaka és nyomorultul éreztem magam.
-Jó reggelt édesem! -Adott egy puszit Brian a nyakamra.-Mit szólnál egy kis reggeli ébresztőhöz?
-Mire gondolsz?-fordultam felé, de nem válaszolt csak megcsókolt.-Most ne, émelygek kicsit, és azt hiszem, nem örülnél, ha hirtelen kiszínezném a tetkóidat.-simítottam végig a karján.Aztán megcsörrent a mobilom.
-Skye az.-mondtam és felvettem-Szia!
-Szia, mit szólnál egy csajos naphoz? Illetve meg kéne beszélnünk pár dolgot a bandáról...
-Jó, átjössz?
-Nem bemegyünk a városba, fodrászhoz kell mennem. Fél óra és ott vagyok érted!-mondta és le is rakta, mielőtt reagálhattam volna.
-Este jövök! Most megyek készülök!-mondtam Briannek, megcsókoltam és kimásztam az ágyból.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése