Life is just a game 61.

Sziasztok! Tudom, azt mondtam hétvégente hozok részt mikor több időm volt, de őszintén szólva ihletett merítettem, vagyis könyvet olvastam és azt hiszem hasznomra vált, mert újra tudom folytatni a Life is just a gamet :) Remélem örültök neki és hiányzott már és tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást!!!!!


Skye:

-Gyere kicsim, még bekell pakolnod a játékaidat!
-Miért? Én nem akarom!-ellenkezett Aleck jó szokásához híven.
-Hé, fogadj szót anyunak!-szólt rá Matt, mire Aleck csak összehúzta a szemöldökét és próbált ránk csúnyán nézni.
-Mi baj?-kérdeztem és leguggoltam vele szemben.
-Nem akarok elköltözni! Nem szeretek költözni!
-De ez most jó, sokkal jobb lesz mint itt! Apa velünk fog lakni, lesz szép nagy szobád, kertünk!
-De apa itt is tud velünk lakni.
-Nem kicsim, mert ez  az én házam, apának meg van egy sajátja. Mi kiköltözünk innen, apa is a sajátjából és mi együtt választunk egy másikat és ott fogunk lakni.
-Nem akaroook...-kezdett el nyafogni, sóhajtottam és felálltam.
-Menj pakolni!-parancsoltam rá, de hatott. Duzzogva elkezdett trappolni a szobája felé. Mattre néztem de csak mosolygott.
-Annyira szeretlek titeket!-húzott magához és kezeit végig a csípőmön tartotta.-Már nem is emlékszem milyen volt az életem nélküled, csak arra emlékszem mikor veled voltam, és mikor kiderült, hogy Aleck a mi fiunk.
-Én is szeretlek!Mindig tudtam, hogy akárhogyis de együtt leszünk.-És megcsókolt, és mint régen, mikor szerelmes lettem, minden porcikám belebizsergett és libabőrös lettem.
-Skye képtelen vagyok nélküled élni, kellesz nekem, egyszerűen meghal a testem ha nem érinthetlek meg és ha nem érzem az illatod....-csókolt meg újra, közben a kezét a nyakamig felcsúsztatva, végig a karjaiban tartva.
-Miért kapom ezeket a csókokat?
-Mert te vagy a mindenem!Tudom, hogy ettől jobbat érdemelsz és ígérem megteszem a tőlem telhető legjobbat, de Skye hozzám jössz?-ahogy befejezte a mondatot kikerekedtek a szemei és megremegtek a lábaim.
-Hogy mi?
-Gyere hozzám! Legyél a feleségem! Nincs gyűrűm, de ha igent mondasz, most rögtön elmegyek és veszek, és...
-Rendben!-vágtam közbe mire kicsit ledermedt.
-Nem igent szoktak mondani?-kérdezte mosolyogva és kicsit erősebben szorított.
-Azt majd csak később!-mondtam és megcsókoltam.
-Anyu, apu, készen vagyok!-hallottuk Aleck hangját  és már ott is termett mellettünk.-Fúúúúúúúúúúj!- fintorodott el, mi meg nevetve ránéztünk.-Én sose fogok ilyet csinálni.-nézett ránk még mindig egy kis fintorral.
-Majd mond ezt 10 év múlva édesem!-simogattam meg a fejét.
-Gyere, veszünk anyunak valamit!-kacsintott rám Matt és kézen fogta Alecket és elmentek.Alig mentek el , az ajtó nyílt újra.
-Sziasztoook!-köszönt hangosan Syn.
-Hé, szia!-mentem neki köszönni.-Matt nincs itthon.
-Hol van?
-Elment venni egy gyűrűt.-mondtam vigyorogva.
-Gyűrűt? Minek kell ...?-kezdett bele aztán rám nézett meglepetten.-Gratulálok!-jött oda hozzám és megölelt.
-Köszi!-mondtam, aztán hirtelen beugrott.-De várj, nem mondhatod el senkinek, Heidinek el kell mondanom.
-Jó persze.- adott még egy puszit aztán leült a kanapéra.
-Tényleg hol van most?
-Nem tudom ,azt mondta van egy kis elintézni valója.
-De mi?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-De minden rendben veletek ugye?-kérdeztem, mire elégedett vigyorral bólintott.
-Sose ennyire. Elkezdtünk próbálkozni.
-Mivel?
-Összehozni pár kis Hanert!
-Ez most kamu. Heidi belement?
-Igen!-mondta hatalmas vigyorral.
-Mióta?
-Mikor hazajöttetek, egy 2 hete.

Heidi:

-Várjon, ezt itt felejtette!-Jött utánam a nővér és a kezembe nyomta a kis mappámat.
-Köszönöm!-vettem el és kisiettem a kocsimhoz.Beültem, de nem tudtam elindulni, remegtek a kezeim és idegességemben sírni kezdtem.Betettem a mappámat a táskámba és próbáltam összeszedni magam, hogy eltudjak menni Skyehoz.
-Skye!-szóltam ahogy beléptem a házba.
-Szia!-jött mosolyogva aztán, ahogy meglátta, hogy sírok egyből megölelt.
-Hé, hé, mi a baj? Mi történt?- a kanapé felé vezetett és leültünk, közben még mindig magához ölelt.
-Nem bírom...nem bírom ezt végig csinálni.
-Mit?-de nem bírtam egyre erősebb sírás tört ki rajtam.-A babáról van szó? Brian itt volt és mondta, hogy próbálkoztok.-bólogattam, és kitúrtam a táskámból a mappát.
-Ma voltam orvosnál.
-Orvosnál? Miért kellett orvoshoz menned?
-Csak szűrő vizsgálat, de..-próbáltam elfojtani a sírást és megnyugodni.
-Valami baj van?Találtak valamit?
-Igen!-mondtam mire Skye lesápadt.-Két dolgot is.
-Istenem, Heidi...-simította meg az arcomat.A kezébe nyomtam a kis dossziémat.-Nézd meg.-Ahogy olvasta és megnézett mindent könnyes lett a szeme majd mosolyogva rám nézett.
-Édesem!Gratulálok!-húzott magához!
-Skye én nem akartam ezt!-fakadtam ki, mire kicsit eltolt magától.-És nem így, nem most ...
-Nyugodj meg! Tudod, emlékezz nekem is nehéz volt és nélküled nem ment volna, de én is itt vagyok neked és Matt és Brian.Tényleg, tudja már?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nagyon boldog lesz és hidd el hogy mindenben támogatni fog. És hogy, azt mondta csak 2 hete, hogy...
-Most vagyok a 10. hétben.Még mikor tudod, külön laktunk, egy párszor... és akkor mi nem, védekeztünk és...
-Heidi kicsim nyugodj meg! Minden rendben! Ez jó hír, örülnöd kéne!-ez volt az a mondat amitől csak rosszabbul éreztem magam, hogy rossz anya leszek, hiszen nem is akartam ezt a terhességet.

Brian:

-Szia édes, sokáig elvoltál.-nézte rá a konyhapult mögül.-Minden rendben?
-Igen, persze!-mosolygott, és adott egy dobozt.
-Mi ez?
-Egy kis meglepetés, neked.
-Ezért mentél el? Mert ajándékot kapok?-kérdeztem, mire bólintott.
-Mondhatni igen.Na nyisd ki.-mondta és felnyitottam a dobozt.

-Heidi!-néztem rá.-Az még odébb lesz! Skye is mondta hogy időbe telhet amíg..-beszéltem de ő megrázta a fejét.
-Brian, tudod mikor nem laktál itthon alkalmanként elég bunkó módon éltél a férjként a..
-És?
-Részeg voltál és nem védekeztünk, és ezért a doboz.
-Tehát akkor, te most... -bólintott.- akkor én...-bólintott.-Nekünk most babánk lesz? Tényleg?-álltam fel és elindultam felé. Olyan boldog lettem, hogy képtelen voltam szavakba önteni.
-Nem!-mondta.
-Mi? Nem lesz babánk? Akkor most már nem értem ezt , mi...
-Brian, babáink lesznek!-mondta mire a boldogságom ha lehetséges ezerszeresére nőtt. Nem tudtam megszólalni csak megcsókoltam, majd felkaptam az ölembe. A lábait átkulcsolta a derekamon.
-Ezt most szabad?-kérdeztem mire nevetni kezdett.
-Mindent szabad!-mondta így elindultam vele az emelet felé, közben puszilgatva, csókolgatva a nyakát, az állát, az arcát...