Life is just a game 54.

Matt

-Nyugi, meg vagyunk Aleck jól van!-nyugtatgatott Heidi a telefonban mivel Aleck már 4 napja velük van. Skyet 1 napja engedték ki a kórházból de nem tudom mire számíthatok, mert  a kórházban egy szót se szólt.
-Nagyon köszönöm Heidi.
-Matt ne legyél hülye! Tudom, hogy most csak rád van szüksége, de figyelj akármi van hívj jó, még az éjszaka közepén is.
-Rendben!-hálálkodtam. -Na de megyek már ágyba dugtam, megnézem elaludt-e. Jó éjt és Alecket puszilom!
-Átadom! Jó éjt!-köszönt el Heidi is. Ahogy kinyomtam a telefont már fel is kaptam a tálcát a konyhapultról és indultam be a hálóba. Jimmy egy időre elment, csak Skye és én maradtunk.
-Szia, minden rendben?-kérdeztem ahogy bementem de egy szót se szólt, rám se nézett.-Hoztam vacsit, vagy valami olyasmit!-mosolyogtam rá, de semmi. Bemásztam mellé az ágyba és az ölembe vettem a tálcát.
-Csak a kedvenceid, friss eper, kis rántotta, kalács, karamellás tej, és fagyi.-semmi....-Skye kérlek, megőrülök annyira féltelek.-ahogy néztem még csak semmije, egy arcizma se, de a szeme se rebbent ahogy beszéltem hozzá.-Szeretlek és legalább annyira fáj, mint..
-Ne merd azt mondani, hogy annyira fáj neked mint nekem!-szólalt meg végre, bár nem épp erre számítottam.
-Hidd el nagyon vártam és ugyanúgy zokogtam, azt hittem megőrülök mikor megtudtam.-megintcsak nem szólt. Lecsúszott az ágyon és nyakig betakarózott.
-Ha éhes lennél ez itt lesz, ha bármi kell szólj! Itt vagyok veled, és szeretlek, csak engedd nekem hogy segítsek!
-Matt, nem bírok rád nézni! Te tetted ezt velem, ha te nem... akkor én... nem történt volna meg ez az egész.
-Én nem akartam rosszat!-szíven ütött amit mondott, engem hibáztat. Rám haragszik, hogy elvetélt és Emily meghalt. -És tudnod kell, hogy számított nekem ez az egész, különben nem lennék itt. Nem lennék veled és nem érdekelne és éjszakáznék 4 napja mióta bekerültetek!-kezdtem kicsit felkapni a vizet ahogy mondtam ezeket, saját magamat húztam fel. Egyre dühösebb lettem, és csalódott.-ÉRTSD MÁR MEG!SZERETLEK TITEKET!
-Nem megy!-suttogta és elfordult tőlem úgy aludt el. Én persze megint csak nem tudtam aludni. Megőrjített a tudat, hogy engem hibáztat.

Reggel mire felkeltem nem volt az ágyban, pedig összvissz ha 2 órát aludhattam. Gyorsan felpattantam de nem kellett messze mennem, a fürdőben állt a tükör előtt és a hasán lévő vágást nézte.
-Mit csinálsz?
-Ennyi maradt nekem! Ennyi jutott Emilyből.
-Skye...
-Menj ki!-húzta le a fölsőjét és elfordult tőlem.
-Nem!-tiltakoztam mire rám kiabált!
-MENJ KI INNEN!-Tudtam hogy fél és bizonytalan, mert még mindig háttal állt nekem, hát elkaptam a karját és szembe fordítottam magammal.
-Veled maradok, itt bent! Mondhatsz rám amit csak akarsz, pofozz fel, rúgj belém!Nem érdekel, de itt maradok!-ahogy ezt kimondtam kitépte a kezét az enyém szorításából és a mellkasomat kezdte ütlegelni.
-HÜLYE FASZ VAGY, TUDOD?! HA TE MARADSZ VALARYVEL AKKOR NEM LETTEM VOLNA TERHES ÉS NEM LENNE HALOTT A GYEREKEM! MIATTAD VAN AZ EGÉSZ TE HÜLYE, OSTOBA, ÖNZŐ BAROM!-kezdett a végére zokogni a kiabálás közepette, így egyre gyengültek az ütései. Eszembe sem jutott, hogy megállítsam vagy védekezzek. Egyszer csak abba hagyta már csak zokogott és nekem dőlt. Lassan átkaroltam és ő teljesen elengedte magát, ahogy tartottam a kezeim között éreztem hogy a mellkasomon folynak a könnyei, hogy megtört. Lassan a karjaimban tartva lecsúsztam vele a földre és úgy próbáltam nyugtatni. Csak sírt és sírt, órákon át ott ültünk a fürdőszoba kövén és ő csak zokogott a mellkasomon. Nem tudtam mit mondani, nem tudtam vele együtt sírni, csak ott voltam neki, és hagytam!