-Mit csinálsz?-pislogtam nagyokat és próbáltam nyitva tartani a szemem.
-Átviszlek Brianhez.
-Miért remeg a talaj?
-Cipellek!-nézett rám Matt komoran.
-Miért?Eltört valamim?Mi bajom?-kezdtem tapogatózni, mire Matt felröhögött.
-Csikis vagyok és engem fogdosol.
-Bocsi...
-Amúgy, kicsit többet itattunk mint kellett volna és kidőltél, de már megjöttünk.Kicsit rendbe szeded magad és hazamész.
-Mennyi az idő, te jó ég...
-Este 7, de beszéltünk anyuddal és mondta hogy maradhatsz még!
El se akartam hinni. Tiszta ciki, leiszom magam és úgy kell haza cipelni. Ráadásul anyuval is beszéltek mit fogok én otthon kapni te jó ég. Ebben a pillanatban beléptünk Brian szobájába, ahol Brian és Jimmy röhögtek nagyban.
-Tessék Jimmy hozott ruhát a nővéreitől.-nyújtotta felém Brian.
-Mi baja az enyémnek?
-Lehánytad...-ahogy kimondta Jimmy, elfintorodtam és lenéztem a felsőmre.-Kétszer is.
-Lezuhanyozhatok?-kérdeztem teljes szégyenemben elégve és rákvörösen, mire Brian bólintott.
-Tudod mi hol van!-szólt még utána, de szinte szaladtam be a fürdőszobájába, hogy eláshassam magam.El sem hiszem, teljesen leégetem magam a srácok előtt, ki tudja mit gondolnak most, és még milyen szagom is van...úristen...és ,...
Gyorsan ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá, percekig csak folyattam magamra az ajtót és csukva tartottam a szemem.
-Liz minden oké?-zökkentett ki Brian hangja.
-Igen!-kiálltottam és gyorsan letusoltam.Megnéztem a ruhákat amiket Jimmy hozott és hááát, nem éppen nekem való. Felvettem a nadrágot aztán magam köré csavarva a törülközőt kiléptem a srácokhoz.
-Köszi Jimmy a ruhákat, de azt hiszem ezt a mini topot inkább nem venném fel.-Lóbáltam a szörnyen kis felsőt, majd Jimmynek dobtam.
-Pedig elhiheted, hogy jobban állna mint a tesóimnak.-vigyorodott el, de megráztam a fejem.
-Brian kérhetek inkább egy pólót?
-Azt veszed amelyiket akarod!-mutatott a szekrénye felé.
-Köszi!-ki is kaptam egyet és visszarobogtam a fürdőbe. Felkaptam és indultam is vissza a srácokhoz.-Nagyon sajnálom, hogy ilyen...izé...gusztustalan helyzetbe kerültem...
-Hallod Liz, ne mááár! Mi voltunk a hülyék, hogy így itattunk,... jó hogy nem lett komolyabb bajod.-magyarázott Matt mire Brian és Jimmy is bólogattak.
-Zacky hol van?
-Mit gondolsz? Kajál lent!-forgatta a szemeit Brian.-Jól vagy már?
-Igen. Sőt azt hiszem haza is megyek. Éppen ideje!-álltam fel.
-Elkísérünk!-pattantak fel egyből vigyorogva.Nem is értem, hogy lehetnek ennyire jó fejek velem.Mikor nem rég még nem is ismertem őket. Bólintottam így aztán el is indultunk lefelé. Ahogy a konyha előtt is elhaladtunk Zacky is jött utánunk még pár sütivel a kezében.
-Jól vagy Lizzy?
-Igen, zabagép!-karoltam át a vállán és úgy sétáltunk, míg tömte a fejét.-Köszönök srácok mindent!És ne röhögjetek ki, de az a helyzet, hogy szeretlek titeket.-körbe néztem rajtuk de csak mosolyogtak.Szuper most még jobban beégetem magam, ennél rosszabb már nem is lehetne. Már épp odaérkeztünk a házunkhoz mikor kinyílt az ajtó.
-Éppen jókor!-állt anyu az ajtóban.-Gyertek be!
-A fiúk is? Miért?
-Mert apád, szeretne találkozni velük!
-Apu?!Itthon?-anyu bólintott és betuszkolt minket az ajtón.Apu a nappaliban ült a kerekesszékben.
-Szia apu!
-Mr. Locke!-intettek a fiúk és odamentek egyenként kezet fogni és bemutatkozni.
-Matthew, örülök, hogy itt van!
-Köszönöm, uram!-mosolyodott el Matt, a többiek viszont értetlenül bámultak.Aztán leesett, nem is tudják, hogy Matt ott volt velem a kórházban és találkozott apuval.
-Szeretném tudni, milyen emberek veszik körül a lányomat.-méregette apu a fiúkat én viszont már takartam is el az arcomat. Ennél cikibb és roszabb napom a mai már nem is lehetne.-Velünk vacsoráznának?
-Köszönjük a meghívást!-fogadta el Brian kedvesen mosolyogva.
-Remek! Amíg elkészül, üljenek le, beszélgessünk!
-Apu erre nem hiszem, hogy...-kezdtem de apu szigorúan nézett rám.
-Mikor is gyakoroltál utoljára?
-Tessék?Mit?
-Anyád kocsiján a kerekeket lekéne cserélni. Tudod mit hol találsz!-mutatott apu a garázs felé.Hát persze ennyit arról, hogy most változnak a dolgok.
-Igen!-mondtam és elindultam kifelé.
-Segítek!-indult utánam Matt egyből, de apu hangja erősen csendült.
-Nem! Liz ügyes lány, megoldja! Mi beszélgessünk Matthew!-komolyan préselte a hangokat amibe én is beleremegtem, de folytattam az utamat a kocsihoz.Kigurítottam a kerekeket a garázselé a kocsihoz és elkezdtem megemelni a kocsi hátulját.
-Persze, már csak egy kis eső kellett! Kösz!-morogtam, ahogy elkezdett szakadni az eső. Levettem az egyik kereket és feltettem az újat.Az eső még mindig szakadt és 3 kerék még hátra volt.Egyszer csak éreztem, hogy valaki rá terít valamit a hátamra. Brian volt.Mosolyogva rám rakta a pulcsiját aztán a kocsi másikfeléhez ment, hogy kicserélje a kereket.
-Te mit művelsz?
-Nem hagyhatom, hogy itt kinn az esőben egyedül csináld meg!
-De apám...tiszta ideg lesz.
-Nem érdekel!-vonta meg a vállát vigyorogva és furcsa de ez nagyon jól esett.
-Jövünk mi is!-jött Matt Jimmy és Zacky is és kikapták a kezemből a szerszámokat.
-Ez vicc? Apu küldött ki? -kérdeztem, de csak összenéztek és hallgattak.-Fiúk?
-Ott hagytuk! Megmondtuk, hogy nekünk ez nem tetszik.
-És nem hagyjuk, hogy az esőben egyedül szenvedj négy kerékkel.
-És hogy sajnáljuk, természetesen!-kacsintott rám Brian. De mindez hamar elszállt a fejemből. Apu meg fog nyúzni, és eltilt a srácoktól.
-Készen van a vacsora, gyerekek, végeztetek?-
-Igen!-a fiúkra néztem, de kicsit tétováztak.
-Mi most nem tudom, hogy bemehetünk-e még!-nézett rám Matt, de nem tudtam mit szólni én sem tudtam biztosan.
-Na mi lesz?! Jönnek már uraim?-szólt ki apu, mire gyorsan meg iramodtunk mindannyian.Besiettünk a bejárati ajtón és apu mindenkinek dobott egy törülközőt.
-Uram,az előbbieket...-kezdett bele Brian...
-Hallgasson!-feszült be apa arca.Kicsit félni kezdtem.-Abszolút ezt vártam maguktól. Reméltem, hogy nem hagyják, hogy egyedül csinálja!Nem mintha nem lenne rá képes, mert tökéletes lányt neveltünk, de egy csapat összetart.-magyarázott apa és azt hiszem mind megfagytunk. A srácok és én is szinte szájtátva bámultunk.
-Menjünk gyerekek enni! És kérlek tegezzetek, valójában nem vagyok oylan szigorú!-gurult apu a konyhába, de mi még csak bámultunk utána. A fiúk kérdően néztek rám.
-Nem tudom mi volt ez, de... azt hiszem...megnyertétek!-mondtam, mire elvigyorodtak és elindultak ők is a vacsora felé.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése