Skye:
-Mehettek srácok!-léptünk be az öltözőbe miután lejöttünk a színpadról.
-Skye, mielőtt elmész, legyen kéznél a mobilod, bármi van, vagy fura a pasas hívj!
-Matt, nem lesz semmi, csak egy ártatlan vacsora.
-Skye igaza van! Nem is ismered!-lépett mellém Zacky.
-Na igen persze, a volt pasijaim többi része hol van? Zacky, Matt nem lesz bajom! Megígérem, ha félek hívlak titeket, jó?-bólogatni kezdtek, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fognak megnyugodni.
-Aleckre Heidi vigyáz?-kérdezte Matt, mire bólintottam.
-Na jó, jók legyetek, este a hotelben találkozunk, nekem indulnom kell!-intettem nekik és már gyorsan el is robogtam. Ahogy kiléptem a hátsó ajtón elkapott pár rajongó.
-Aláírást! Nagyon jó volt a koncert! Közös képet lehet?-jöttek a kérdések, rápillantottam az órámra és láttam, hogy már 10 óra, a park viszont legalább egy negyed órás séta innen.
-Köszönöm szépen mindenkinek, további jó szórakozást!-intettem és próbáltam átvágni magam a tömegen.
-Lehet még egy aláírást? Kérem!-összeszorítottam és megfordultam, de hirtelen egy mellkasba ütköztem.
-Ohh, én...Walker? Maga, hogy kerül ide?
-10 órára beszéltük meg! Említette, hogy koncertezik, hát utánanéztem, hol.
-Lenyomozott?
-Azt azért nem állítanám, csak gondoltam kényelmesebb így, mint a parknál.-kicsit kirázott a hideg attól hogy mélyen végig a szemembe nézett és olyan komor arccal nézett rám.
-Értem, akkor menjünk!
-Ott parkol az autóm.-mutatott egy terepjáróra, így arra vettük az irányt. Beszálltunk és elindult.
-És hova is megyünk? Azt hittem én hívom meg magát.
-Van egy étterem amit nagyon dícsérnek. Különben meg, milyen bunkó lennék, ha hagynám, hogy maga fizessen.
-Így állapodtunk meg! De köszönöm ezt értékelem.-ez volt az utolsó mondta ami elhangzott az autózás közben. Egy kis étteremhez mentünk, ízlésesen megvolt világítva, hangulatos hely volt.
-Nagyon szép, de így kicsit úgy tűnik mintha ez az egész egy randi lenne.-mondtam mire séta közben rám pillantott.-Ne értsem félre, de én nem szeretnék randizni, vagy úgy bármit magától. Mármint én csak szeretném megköszönni, amit tett, nem szeretném az ágyamba csalogatni vagy hasonlók. Vagyis...-kaptam a fejemhez és éreztem, hogy ez már menthetetlen. Félve Walkerre pillantottam és egy halvány mosolyt láttam az arcán.
-Ugyan semmi gond! Jó ezt tudni.-nyitotta ki nekem az ajtót és bementünk. Egy kis asztalhoz kísértek és Walker már rögtön az elején rendelt is. Az előétel megérkeztéig beállt a kínos csend, de aztán lassacskán oldódni kezdett a feszültség.
-És mégis, hogy jött, hogy egy idegen kisgyerekért ugorjon?
-Nézze, én nem vagyok hős. Ez a minimum.
-Na jó nem igazán értem, ott is azt mondta, hogy magáért nem kár, ez meg mi? De igenis kár, nincs családja aki hiányolná?
-Nincs feleségem, nincs gyerekem, van 2 bátyám, és egy idegesítő nagyanyám. De tengerészgyalogos voltam. Hivatásból öltem, értem nem kár.-az első pillanatok egyike, mikor érzelmeket véltem felfedezni a szemében, mégpedig fájdalmat.
-Igenis kár lenne, megmentette a kisfiamat. Sose fogom tudni ezt eléggé megköszönni magának.
-Maga is utána ugrott.
-Hiszen a fiam, az életemet adnám érte.
-Ki volt az a férfi, aki elkapta magát? A férje? -nézett kicsit csúnyábban rám.
-Nem, jézusom, nem! Akkor valószínűleg nem is ülnék itt. Ő a fiam apja, Matt, de nem vagyunk együtt, igazából nem is voltunk együtt soha.
-Bizonyára idióta.-mondta és egy újabb halvány mosolyra húzta a száját.
-Ezt bóknak vegyem? Csak mert akkor újra mondanám, hogy nem szeretnék ranizni, túl bonyolul..
-Igen, tudom, nem akar tőlem semmit, de megnyugtatom én sem szeretnék.-mondta, de ez a mondat volt amitől görcsbe rándult a gyomrom. Mi baja van velem?
-Itt él a városban?
-Nem, átutazóban vagyok. Volt egy katona barátom, aki mielőtt leszereltem meghalt. Az ő családjához jöttem ide.
-Így már tényleg nem értem miért gondolja, hogy maga nyugodtan meghallhat. Ez ostobaság. Azt mondta leszerelt, abba hagyta. Az volt akkor a dolga, hogy megvédjen embereket.
-Gyerekeket is volt hogy megöltem, Annyi időseket mint a maga fia.
-Walker, az enyémet megmentette. Nekem más nem számít. Az én múltam sem makulátlan.
-Igazán, akkor kíváncsian hallgatom.
-Azt hiszem ehhez még nem vagyunk eléggé jóban!De a neten biztos talált már egy két dolgot.
-Jóban lennénk, ha tegezhetném?
-Tegezz nyugodtan!_mosolyodtam el, és már elénk is rakták a desszertet. Mikor hirtelen csörögni kezdett a mobilom.Zacky.
-Bocsi, de ezt muszáj felvennem, különben idejönnek és még megnyúznak téged.
-Azt hiszem már említettem, tengerészgyalogos voltam. Ha attól félnek, bármikor megvédem magát.-mondta olyan nyugodtsággal, hogy egész megtetszett, de a telefonom egyre hangosodó csengése kizökkentett. Walkert nézve felvettem.
-Szia Zacky.
-Jól vagy, mi tartott ilyen sokáig? Menjek?
-Nem kell, jól vagyok és biztonságban vagyok.
-Ha most bajban vagy, de nem beszélhetsz mondd csak hogy igen.
-NEM! Zacky még tart a koncertetek ha jól hallom! Este beszélünk!-nyomtam ki, Walker pedig egy halovány mosollyal nyugtázta.
-Ennyire féltik tőlem? Látja mondtam, hogy nem vagyok jó ember.
-De nekem az!
-Ezt vegyem bóknak? Csak mert én nem szeretném az ágyamba csalogatni.-mondta és mikor elvigyorodtam egy újabb mosolyt eresztett felém. Még a végén kiderül, hogy tényleg normális pasas.
-Ohh, milyen nagylelkű vagy! Ha már megbeszéltük, hogy tegeződünk.
-Igazad van! Gyere!-nyújtotta felém a karját, hát belekaroltam és elkezdtünk a kocsi felé sétálni.-Igazán jól éreztem magam, szóval azt hiszem akkor kvittek vagyunk.
-Örülök, mert én is jól éreztem magam, de még közel sem vagyunk kvittek.
-Tudod mit? Ha már otthon lesztek, hívj meg egy vacsorára. Amit te főzöl és kvittek vagyunk.
-Honnan veszed, hogy tudok főzni?
-Anyuka vagy. -elnevettem magam, mire megállt ő is.-Alig egy hónapja szereltemle és mireliteken élek, jól esne egy kis házi koszt.
-Rendben, de nem tudok főzni.-nevettem újra.
-Akkor menjünk az öcsém éttermébe. A felesége a főszakács és zseniális.
-Walker, már bemutatnál a családodnak? Nekem ez túl gyors, mivel én
-nem randizunk, igaz!-fejezte be a gondolatomat, de már a kocsihoz értünk így beszálltunk.
-Akkor kénytelen leszel kiegyezni velem, vagy eljössz mégis arra a "randira".-mondta és már indultunk is vissza a városba.
Heidi:
-Gyere kicsi, feküdjünk le aludni.
-Itt maradsz velem?
-Persze prücsök maradok. Itt leszek az ágyad mellet jó? Nézd lefekszem ide a földre.
-Köszönöm Heidi.
-Nincs mit öcsi!-mondtam és betakargattam, majd eldőltem a földön és magamat is megleptem de Brianen járt az eszem. Annyira próbálkozik, és most nincs már Michelle a képben. Lehet tényleg engem szeret? Elővettem a zsebemből a karikagyűrűt amit Vegasban kaptunk. Csak bámultam és a gondolattal játszottam, hogy Synyster Gates a férjem.
-Heidi itt vagy?
-Mi? Igen, az ágy mellett.
-Kijössz?
-Nem tudok, megígértem, hogy itt maradok.-mondtam, mire Brian becsukta az ajtót. Visszacsúsztattam a gyűrűt a farzsebembe és bámultam a sötétbe. Megint nyílt az ajtó.
-Basszus! Aúú!-hallottam a suttogást és botladozást.
-Mit csinálsz?-kérdeztem, mire végre mellém keveredett a földre.
-Hoztam párnát és takarót, hogy ne legyen olyan kényelmetlen. Jó éjt Kicsim!-adott egy puszit az arcomra és felállt.
-Várj!-kaptam el a karját.-Maradj itt velem!-ahogy kimondta leült velem szembe.Semmit nem szólt.-Ezt igennek vegyem?-kérdeztem, mire megéreztem a meleg érintését az arcomon. Lassan a nyakamra csúsztatta a kezét, majd a tarkómra. Megszorította, de mégis gyengéd volt, amitől felsóhajtottam.Az arcához húzta a fejem.
-Persze, hogy maradok!-suttogta a fülembe, hogy kirázott a hideg és tiszta libabőr lettem.Adott egy puszit a nyakamra, aztán elengedett. Letette a párnát és lefeküdt. A kezét a derekamra tette és maga mellé húzott.
-Így sokkal jobb!-mondtam, mire az arcát a hátamba fúrta.-Köszönöm.
-Szeretlek Heidi!-mondta de erre már nem tudtam mit szólni. Belekulcsoltam a kezem a kezébe és megszorítottam. Aztán elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése