Skye:
-Te tudsz valamit?-kérdeztem Zackyt mikor követtük Brianéket kocsival.
-Nem, te?
-Nem sokat...Összevesztek vajon?-tanakodtam, de Zacky grimaszt vágott.
-Őket ismerve akkor nem együtt mentek volna el és minimum ordítanak.
-Igazad van. Remélem nem komoly, aggódok. Ha Matt lenne tudnék róla ugye? Aleck meg Mattel van, Matt hívott volna, vagy Amy...
-Kérlek lélegezz!-nyugtatgatott Zacky.-Nem tesz jót nektek!-simított a hasamra, ami már nem volt szokatlan. Sőőt, annyira természetes volt már köztünk, hogy amikor úgy volt kedve csak simogatta a hasamat.
-Brian nagyon idegesnek tűnt! Merre megy?-néztem merre kanyarodunk le, aztán Zacky sóhajtott.-Mi az, mi az?-kérdeztem egyből.
-Az apjáékhoz megyünk.
-Ééés? Az mit jelent?
-A nagyapjával lehet valami.-és már le is parkoltunk. Brian rohant Heidi még felénk pillantott majd ment utána. Zacky határozottan indult meg én már kevésbé. Suzy minket is ott várt kedvesen, mosolyogva az ajtóban.
-Skye örülök, hogy végre téged is látunk.-ölelt meg.-És gratulálunk a csöppséghez.
-Én is örülök és nagyon köszönöm, várjuk már mind nagyon.
-Gyertek be!
-Mi történt?-kérdezte Zacky, mire Suzy arca elkomorodott.
-Ma alig egy órája hívtak a kórházból, hogy már nem tudták felvinni a műtőbe, mer leállt a légzése.
-Florence?
-Brent már elment érte, itt lesz velünk egy darabig.
-Annyira sajnálom!-mondtam, és összeszorult a szivem. -Lehet jobb lenne ha most elmennénk nem akarok zavarni és...
-Nem, gyertek csak. Brian és Heidi a nappaliban beszélnek az apjukkal, szóval menjünk a konyhába.-mondta és szinte lökdösött minket.-És kértek valamit?
-Nem, tényleg! -mondtam és egyre rosszabbul éreztem magam. A fejem kóválygott, hányingerem lett, és alig kaptam levegőt.
-Jól vagy?-néztek rém mindketten, aztán betoppant Heidi is vörös képpel.
-Nem, én nem....mondtam és hirtelen a padlóról bámultam mindenkit, aztán semmi.
Brian:
-Apa ez nem igaz ugye?
-Sajnálom és...-hebegett, tudtuk hogy baj van, de azt hittük hogy még nem most.
-Nem igaz, nem!NEM!!-öklöztem a falba, mire Heidi összerezzent. Láttam, hogy aggódik de valahogy nem érdekelt, csak az járt a fejemben, hogy ezért akartam gyereket.
-Kicsim,-suttogta könnyes szemekkel, de hátat fordítottam neki és megöleltem Apámat.-Mac tudja már?
-Nem, iskolában van, csak utána szólunk neki.
-Nagyi?
-Brent mindjárt ide ér vele.Itt marad nálunk.
-Én is maradok!-jelentettem ki határozottan.
-Brian?-szólt aztán Heidi remegő hangon.
-Nem érdekel! Heidi itt maradok!-mordultam fel.Nem szólt semmit, de apám a tarkómra csapott.
-Vidd el a kocsit!-mondtam és felé nyújtottam a kulcsot, könnyes szemekkel nézett rám, de elvette.
-Csak annyit akartam, hogy hozok át neked ruhát!-mondta és megtörölte a szemeit, majd kifelé indult-Megnézem Skyet,ha kellek hívj.-mondta és kiment, apám meg ismételten tarkón vágott.
-A feleséged, segíteni akart!
-Ezt a családnak kell megoldani!
-Ő is a családod! Az én családom! És a nagyapád családja is! -vágta a fejemhez, de nem érdekelt. Aztán csattanás és Heidi és Suzy aggodalmas hangját hallottuk.
Matt:
-MI TÖRTÉNT?!-rohantam Zacky és Heidi felé a kórházban.
-Összeesett! Teljesen váratlanul!-mondta Zacky.
-MI?! Hol van?
-Matt nyugalom! Vizsgálják, most nem mehetsz be!-fogta meg a kezem és magához húzott.-Nem lesz bajuk!
-De mi történt?-kérdeztem miközben még Heidit öleltem szorosan.
-Brianéknél voltunk, lehet túl sok lett a stressz hirtelen és...-magyarázott valamit Zacky, de alig tudott bezsélni.-mondtam neki, hogy ne húzza fel magát.
-Brian nagyapja ma meghalt!-bökte ki aztán Heidi. Így egész érthető, bár remélem tényleg csak a stressz vagy az aggodalom és nem lett bajuk. Könyörgöm csak ne legyen bajuk.
-Aleck?
-Amy vigyáz rá!-mondtam és elkezdtem föl alá járkálni.
-Ki az apuka?-jött aztán egy orvos, mire egyből oda léptem.
-Én vagyok, Matt Sanders.Jól vannak?
-Igen, jól, de bent tarjuk a feleségét megvizsgálásra az éjszakára. Volt néhány gyanús érték a felvételeken...
-Milyen gyanús érték? A babánál?
-Úgy tűnt, mintha a méhlepény elkezdett volna leválni. Ez a babára nézve életveszélyes lehet, de az anyuka is elvérezhet ha ez felügyelet hiányában következik be.-ahogy kimondta az orvos ordítani tudtam volna.Remegni kezdtem és csak Skye járt a fejemben, Aleck és az a picike szürkés, fehér folt az ultrahang képen.
-Nem kell aggódni apuka, ezért tartjuk bent. Ugyan ha most 4 és félhónapra születne meg a kislány, szinte minimális túlélési esélyei vannak, de mindent megteszünk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése