Egészen a tengerpartig lefutottam és ott leültem a homokba és bámultam magam elé. Nem tudtam megérteni, hogy lehet hogy azok után amiken anyuék keresztül mentek, ez tegye tönkre őket. Jackson retteg aputól mióta anyára támadt és ez érthető, kisgyerek. Anyu is fél látom rajta, hiába akarja azt mutatni hogy nincs semmi baja. Már csak magammal nem tudok mihez kezdeni, összezavarodtam. Mi van ha nem kelek fel az öcsém sikítására? Vagy ha későn érek oda? Ha nem anyát támadja meg hanem Jacksont?
Én ilyen életet akarok? Josh vajon ilyen lenne?
Egyre csak kóválygott a fejem, és nem tudtam hogyan kéne gondolnom erre az egészre. Anyuék nem jönnek haza amíg apa ki nem költözik, de van még bőven holmija. Haza kéne mennem, de nem tudom mit mondjak neki.Felálltam leporoltam magam és haza indultam. Mire kifulladva haza értem már sötétedett, de a házunkban a szobámban égett a lámpa, lentről láttam. Biztos nem törtek be, akkor nem égetnék a lámpát így nyugodtan indultam fel az emeletre. Nyitva volt a szobaajtóm hát csak besétáltam és megláttam az ágyamon fekvő Mattet.
-Hé, hát te?
-Nem akartalak egyedül hagyni, így miután együtt elmentünk a srácokkal visszajöttem.
-Matt..
-Nem Liz! Nem érdekel! Tudom, hogy szükséged van rám és még ha meg is versz az sem érdekel. Maradok!
-Jó, maradj! De jól vagyok!-mondtam és ledobáltam a cipőimet.
-Persze tudom!-bólintott és felült. Volt egy olyan érzésem, hogy egy percig nem gondolta, hogy jól vagyok. Tudom hogy erős vagyok, de mint Matt és a többiek azt tudnák hogy én csak egy lány vagyok, érzékeny és sebezhető.Hiába nem akartam beismerni. Leültem mellé az ágyra és csak bámultuk egymást.
-Merre jártál?
-Elfutottam a partra és vissza.-sóhajtottam.-Azt hiszem, megyek is lezuhanyzom!-ugrottam föl és felkaptam egy törülközőt.
-Csináljak kaját?-kérdezte Matt de nem voltam éhes. Megráztam a fejem.-És tudok valamit tenni? Film? Pia?-megráztam a fejem.-Van bármi?Esetleg segítsek fürdeni?-kérdezte nevetve és érdekes módon így megnyugtatott hogy láttam a gödröcskéket az arcán és a nyugalmat a szemeiben.Bele se gondoltam mit csinálok csak felé nyújtottam a kezem.-Mi az?-kérdezte, mire csak elmosolyodtam, már nem volt vissza út.
-Gyere velem!-mondtam mire a mosoly eltűnt az arcáról aztán hirtelen vissza és jött utánam.
Minden szó nélkül öltöztünk fel a közös zuhany után. Már meg se kéne lepődnöm, hogy Matt hozott magának ruhát is. Lementünk a nappaliba csináltunk pár szendvicset és leültünk a nappaliba a tv elé a kanapéra. MÉg ha nem is akartam, jól esett hogy velem volt.
-Köszönöm hogy itt vagy velem.
-Nincsmit! Ezért vagyok!-karolt át.-És Josh, beszéltél már vele?-hát persze, Josh... alig fél órája csaltam meg...én barom!
-Nem tudja! Nem akarom neki elmondani.
-Miért?
-Példaképnek tekinti apámat, nem akarom hogy egy betegség miatt ez változzon.
-Nem kevesebb ettől apád. A sok harc, és öldöklés vele járója ez.
-Tudom, csak nem akarom hogy kellemetlen legyen.
-És mi? Rólunk beszélsz majd vele?
-Nem tudom!-sóhajtottam és eltoltam magam Mattől.
-Én hallgatok, ez a ti dolgotok és ha meg is kell tudni, tőled kell.
-Tudom, tudom! -mondtam és megdörzsöltem az arcomat.-Lehet fel kéne mennem ledőlni aludni.
-Rendben, menjünk!-mondta és indult velem, de ahogy ránéztem elmosolyodott.-Nyugi, nem az ágyadban alszom!
-Köszönök mindent!-öleltem meg.-Meg sem érdemellek.-hajtottam le a fejem és már indultam is a szobámba, szorosan a nyakamban Mattel. Bebújtam az ágyba nyakig betakarózva, Matt meg az ágyam mellett a matracra feküdt le.
-Matt engem nem zavar ha velem alszol. Jobb mint a matrac.
-Nem akarom, hogy esetleg rosszabbul érezd magad.
-Nem fogom. Megnyugtatsz.-mondtam mire bemászott mellém. Mellkasára tettem a fejem és a szívverését hallgatva aludtam el a karjai között.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése