Végre letelt az egy hét amit még otthon kellett töltenem, így ma végre a srácokkal együtt mehettem suliba. El sem hiszem. Mire felöltöztem Brian már vigyorogva várt rám a ház előtt.
-Szia szépségem!-adott egy puszit és átkarolt.
-Na, miért van ilyen jó kedved?
-Végre visszatérsz. Elég unalmas volt nélküled!
-De édi vagy!-vigyorogtam rá mire, csak kacsintott és el is indultunk gyalog tovább.
-Mi a helyzet Joshsal? Együtt vagytok még?
-Miért ne lennénk? Csak egy hete ment haza.
-Jól van , akkor mondjuk, hogy csak reménykedtem!
-Miért is?
-Mert végre szabad préda lennél.-mosolyodott el, de engem dühített.
-Brian barátok vagyunk, akkor se lenne köztünk semmi, ha nem járnék Joshsal.
-Hidd el, lesz még!-ölelt magához nevetve, de ellöktem mosolyogva.
-Nem!
-Híres rocksztár leszek, sok pénzzel,kocsikkal,és vedd hozzá a vonzó külsőmet. Nem fogsz tudni ellen állni.-állt be elém, hogy ne tudjak tovább menni.
-Már most is megy.
-Jobb leszek!-lépett hozzám közelebb és kajánul elvigyorodott.A mellkasára tettem a kezem és kicsit lesimítottam a hasára, mire felszisszent, aztán váratlanul ellöktem magamtól, mire meglepett fejjel bámult rám.
-Brian nem!-mondtam és tovább sétáltam ő meg utánam.A suliig már síri csendben jutottunk el, nem beszélgettünk, de az épület előtt ott várt Matt és Zacky.
-Jimmy?-kérdeztem, mire elvigyorodtak.
-Talált egy szőkét az öltözőben.-
-Jaj ne máááár! Már a suliban is ezt csináljátok?-akadtam ki, miközben a termek felé mentünk.
-Gyere szépen okosodni.-állt meg aztán Brian a teremnél ahol óránk lesz.
-Szia Zacky, suli után!-dobtam neki egy puszit és bementem Mattel és Briannel az órámra. Amennyire vártam, hogy visszajöhessek és ne kelljen egyedül otthon feküdnöm, annyira szenvedtem végig a napot. Annyit hiányoztam, hogy egy szót sem értettem, szóval szinte csak némán bámultam ki a fejemből. Az utolsó óránkon, törin dolgozat volt, amit mivel hiányoztam nem kellett megírnom, el is mehettem korábban, de a suli előtt ücsörögtem csak. Vajon mit szólnak majd a srácok, ha kiderül, hogy Matt és köztem mi volt? Vagy Josh mit szólna, ha megtudná, hogy amíg ő azt hitte mi már járunk én még lefeküdtem Mattel? Lóbáltam a lábam ahogy ücsörögtem a kőkorláton, mikor valaki váratlan átkarolt hátulról.
-Lebuktat az az 1es az ujjadon.-néztem Brian összefonódó karjait magam előtt.-Hogy hogy már kint?
-Pár perc és vége az órának, beadtam előbb a dogát, hogy ne hiányolj tovább!
-Ó de drága vagy!-mondtam neki mire leült mellém és már rá is gyújtott egy szál cigire.-Le kéne rólad szoknod! Bűzlesz tőle!
-Majd megszokod!-vigyorodott el.
-Soha, hányingerem van tőle! Látod, pont ezért nem fogok veled összebújni.-vigyorodtam most én el, mire elképedve nézett felém.
-Ez komoly?-kérdezte, mire bólintottam, kivette a szájából a szálat és csak nézte.
-Sajnálom, de nem érsz ennyit egy éjszakára!-mondta fintorogva és toább szívta, miközben én tarkón vágtam.
-Jó fej vagy!
-Meheteüüüüüüüünk!-jött Zacky és Matt vigyorogva.
-Hova is?
-A házunkba, meg kéne beszélnünk a szülinapi bulidat!-nézett rám úgy Zacky mintha ez olyan alapvető dolog lenne, és milyen bunkó vagyok hogy én erről pont nem tudtam.
-Srácok én nem szeretnék bulit. Az utóbbi időben nem voltam túl szerencsés.
-Nyugi most nem koncertezünk, nem lesz színpad és nem eshetsz le!-erőltetett magára egy mosolyt Matt.
-Jó, akkor majd nyilván valamelyikőtök csaja akaszt fe amíg alszom-fintorodtam el.
-Akkor nem hívunk senkit, majd ott felszedünk valakit!-vigyorodott el Brian.
-Na jó srácok sajnálom, de nekem ehhez most nincs kedvem!-mondtam és megálltam.-Sziasztok holnap beszélünk!-intettem és kapkodtam a lábaimat haza. Mardosott a lelkiismeretem, Josh féltékeny Mattre, Matt hecceli Josht, én megcsaltam Josht Mattel.Mire kitisztult a fejem a házunk előtt álltam és bámultam az ablakomat. Lassan bementem nem volt otthon senki felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba.
-Hé, Lizzy, Hé ébren vagy?
-Mi? Mi? Matt?-dörzsöltem meg a szememet.
-Igen, csak azt akartam tudni, hogy jól vagy.
-Jól vagyok, miért gondoltad hogy nem?
-Szomorúnak tűntél, baj van?
-Én... Nem csak furán érzem magam, hogy....
-Mi?
-Joshsal együtt vagyok és nekem ez tök új, és megcsaltam veled és nem merem elmondani.
-Nem csaltad meg!
-De igen, ő úgy volt vele, hogy már együtt voltunk akkor.
-De te nem! Ez így nem megcsalás! Ez így már az lenne!-rántott hirtelen magához és megcsókolt, de alig ha 10 másodpercig tartott az egész.
-Na kössz, akkor ha már kidumálod belőlem a lelkiismeret furdalást, most elintézted hogy tényleg csalfa legyek.-elvigyorodott és eldőlt az ágyamon.
-Barátok vagyunk tudod, ez adolgom!-lefeküdtem mellé és kicsit hozzá bújtam.-Különben is én nem mondom el senkinek, ha attól félsz...
-Nem, attól félek hogy nem bírom elmondani, pedig egyszerűbb lenne. Akkor talán jobban kijönnétek.
-Liz, most komolyan szereted őt?-nézett le rám ahogy a karján feküdtem, de nem tudtam válaszolni. Láttam hogy milyen szomorú és én utáltam ha szomorú. Josh és én viszont megértjük egymást, úgy bánik velem ahogy... hogy... hogy erősnek érzem magam...és.. de nem tudom, hogy szeretem-e, lehet már tudnom kéne nem? Vagy ez márt azt jelenti hogy nem szeretem?
-Liz?-kérdezett újra Matt és megijedtem, válaszolni nem tudtam, mit tegyek, hogy...?-Szeretsz?-kérdezte másképp, és így még nagyobb sokkot kaptam, persze hogy szeretlek, gondoltam, de honnan tudjam, hogy úgy szeretem-e ahogy azt kell? Kell egyáltalán? Jézusom, ilyen hülyét mint én ez nekem nem megy!
-Jó tudod mit, hagyjuk!-adott egy puszit a homlokomra.-Aludjunk, aztán ha tudod valamelyikre a választ, majd szólsz!-mondta és kicsit szorosabban magához húzott.
-
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése