Life is just a game 42.

Jimmy:

2 napja költöztem be Skyehoz és azóta nyugodtabbnak tűnik. Matt tartja magát és nem jön, csak engem nyaggat, hogy minden rendben van-e, de Skyenak még sok idő kell, de legalább már tud enni, igaz vannak kaják amiket még így is kihány, de legalább már nem mindent.
-Jó reggelt!-jelent meg nyújtózkodva Skye a konyhában.
-Neked is!Kérsz tükör tojást?-kérdeztem, mire kettőt szippantott a levegőbe, majd elfintorodott.-Jó a zöld fejed árulkodik.
-Bocsi!-mosolyodott el, és nagyokat pislogott rám.
-Palacsintát? Megint?-kérdeztem elképedve, mert az a kevés kaja ami megmarad benne a fánk, a palacsinta és megérteni is nehéz de a majonézes kenyér, és a fagyis sült krumpli.
-Nem tudom, jöhet egy kis krumpli is!-kacsintott rám, mire talán az én képem kezdett elzöldülni.
-Tessék!-tettem elé egy tál palacsintát, mert sejtettem hogy megint ez lesz.-Délután átjönnek a srácok, jó? De nyugi Matt nem jön.
-Jó rendben! De ha akar átjöhet legfeljebb el megyek valahova addig.
-Nem nem, itt maradsz!-mondtam neki, de nem vagyok benne biztos hogy hallotta még úgy falta a palacsintát mint a mellette ülő széken a fia a tükörtojást.

Heidi:

-Brian most már muszáj mennünk!
-Jól van, tudom.-hördült fel és végre kimászott az ágyból.
-Igyekezz kérlek, jó? Így is olyan rosszul érzem magam, hogy így elhanyagoltam Skyet, bűntudatom van, hogy Jimmy vette észre hogy mi baja és nem én. Hogy gondolhattam, hogy iszik?!-képedtem el magamon miközben sminkeltem. De jogos, testvérek vagyunk, és mindig közel álltunk egymáshoz neki meg most szüksége lenne rám , erre én élek mint hal a vízben a férjemmel, akivel lényegében nem is önszántamból házasodtam össze.
-Na készen vagyok! Mehetünk!-adott egy csókot Brian és a kezemnél fogva elhúzott a tükör elől.Beszálltunk a kocsiba és egy 20 perc alatt oda is értünk. A többiek már mind ott voltak, és őszintén ez sem segített sokat, hogy jobban érezzem magam, hogy én érkezem utoljára.
-Sziasztok!-nyitottunk be, de Zacky Jimmy és Skye a kanapén ültek, Johnny meg a földön játszott Aleckkel.
-Hello!-hangzott az egyhangú köszönésük kicsit unottan. Ahogy bementünk Skye már jobban nézett ki, nem volt olyan sápadt, és eltűntek a karikák a szeme alól.
-Na jól nézel ki, már aggódtam hogy csontkollekció leszel.-öleltem meg, viszonozta is az ölelésem, de különösebb reakciót nem váltott ki belőle, hogy ott vagyok. Brianre néztem, de ő már elfeküdt a földön Aleck és Johnny mellett.
-Mi van veletek szerelmesek?-kérdezte aztán Skye.-Nagyon kivontátok magatokat a forgalomból.
-Hát most komolyan, volt mit bepótolnunk.-vigyorodott el Brian, de én csak megböktem a lábammal. Nem tetszett, hogy Skye ilyen távolságtartó velem.-Kijössz kicsit?-néztem rá, és miután bólintott kimentem a konyhába.
-Baj van? Haragszol rám?-szegeztem neki de csak hallgatott.-Beszélj már!
-Heidi azt hitted alkoholista lettem! Tudod, hogy Aleck miatt szándékosan sosem ártanék magamnak és neki sem. Azóta a nap óta, hogy kihúztál a kádból képtelen lennék rá!
-Én csak aggódtam és annyira fáradtnak tűntál, lefogytál... és...
-Hát ha szántál volna időt rám, hogy beszéljünk tudtad volna!
-Skye kérlek ne haragudj már rám! Tudod mennyire akartam régen ,hogy Brian és én és most... és... nagyon sajnálom! És szarul is érzem magam, de szeretném ha már melletted lehetnék, hogy segítsek.
-Itt van Jimmy nekem!
-Skye..-kérleltem és magamhoz öleltem.-Szeretlek, te vagy az én családom, aki mindig hittél bennem.-Éreztem a forró könnyeimet az arcomon.-Ne csináld ezt! Hadd legyek veled, kérlek! Kérlek!-megszorított és adott egy puszit.
-Én is szeretlek! De ha lehet ne csak Briannel foglalkozz, jó? Lesz még rá egy csomó időd.-bólintottam, és tudtam is. Brian és én sínen vagyunk, Michelle sem tud bezavarni, nincs itt gond.
 -Na jó menjünk vissza a fiúkhoz!-mondta és bement, de én még kint maradtam kicsit rendbe szedni magam. Töltöttem egy pohár vizet és csak bámultam az üres konyhába. Aztán megláttam az üres majonézes üveget és elkezdtem gondolkodni.

Skye:

-Na akkor nézzünk filmet, Brian indítsd el!-mondtam és így is tett. De Heidi pont akkor jött be fura ábrázattal.
-Mi van kicsim?-kérdezte Brian, de Heidi megállt előttem egy tányérral.Félve néztem rám, nem tudtam mit akar.
-Mondd csak kérsz epres vajas kenyeret?-kérdezte, és az orrom alá tolta a tányért.
-Epret kenyérre?-nézett rám meglepetten Zacky, és megrázkódott.-Fúúúj!
-Én szeretem!-mondtam és elvettem, elkezdtem enni, de Heidi még mindig előttem állt, és erősen szugerálva bámult.-Mikor terhes voltam akkor szerettem meg, szinte mindig ezt ...-mondtam aztán megakadt a falat a torkomon és Heidire pillantottam, aki bólogatott.
-Mi van? Csajok?!-hallottam a fiúkat de nem fogott az agyam.
-Elmegyek boltba, mindjárt jövök!-nézett bíztatóan Heidi és ott hagyott minket, a fiúk viszont engem tovább értetlenül néztek.
-Skye mondj már valamit!-rázott meg Zacky és hirtelen megláttam őket.-Na?
-Mikor Aleckkel terhes voltam állandóan epres vajas kenyeret ettem, de utána egy falat nem ment le a torkomon, annyira megundorodtam tőle.-néztem az ölemben a tányérra, a félig megevett kenyérre. Aztán a fiúkra néztem de ők csak értetlenül néztek rám, mintha összevissza beszélnék. Kétségbeestem és hirtelen rosszul is lettem.
-Én nem értem most mi van!-rázta meg a fejét Brian és visszafeküdt a szőnyegre.
-Skye, ez most komoly?!-nézett megvetően  Zacky, mintha én lennék a leggusztustalanabb ember a földön.
-Én nem tudom!
-Walker legalább?!-förmedt rám és elkezdett fel alá járkálni, és már mindenki elképedve nézett. Leesett.
-Ő csak barát!-mondtam és ekkor Heidi befutott az ölebe dobta a dobozt én meg beszaladtam a fürdőbe...