Life is just a game 41.

Skye:

Matt már 2 hete elköltözött, 5 hete volt a balesete, de már egész rendbe jött. Én nem!  Próbáltam dalokat írni. Próbáltam Aleckkel minél több programot csinálni, voltunk állatkertben, cirkuszban, vidámparkban, mozizni... Még Walkerrel is egész jóba lettem, miközben próbáltam Mattet kiszorítani az életemből, de őminden nap jött szinte, hogy láthassa a fiát.
Aleck most oviban van, én meg kicsit egyedül, de teljesen össze vagyok zavarodva. Minden megváltozott. Heidi és Brian mintha külön világban élnének... Zacky becsajozott, Johnny és Lacey még nem jöttek haza a nyaralásból, csak Walker van nekem, és Jimmy.
-Hé, jól vagy?-hallottam meg Jimmyt és perceken belül megéreztem a karjait magam körül, ahogy átölelt.-Mi a baj? Skye? -kérdezte és csak akkor döbbentem rá, hogy a földön ülve zokogtam.
-Jimmy én nem tudom. Annyira rosszul érzem magam.-karoltam át a nyakát és a vállába temettem az arcomat.
-Hé, hé itt vagyok! Gyere üljünk a kanapéra.-mondta és segített felkelni.-Most pedig beszélj!
-Úgy érzem gyenge vagyok megint ezt végig csinálni. Most sokkal rosszabb az egész, tudod? Mindennap ide jön, úgy hogy tudom hogy nem kellek neki, de ide jön. Nekem ez így nem megy!
-Matt? Miatta kerültél ilyen állapotba?-akadt ki egy kicsit, ami meglepett, azt hittem nyilvánvaló.
-Mit hittél?
-Tudod láttuk a sok üveget, és attól féltünk, hogy elkezdtél inni. Matt is ezért jött annyit át..és...
-Jézusom Jimmy fejezd be! Nem vagyok alkoholista, már inni sem tudok mindent kihányok. Nézz rám, legalább 5 kilót fogytam.
-Tudom, ezért aggódunk! Orvoshoz kéne menned!
-Nem, nekem csak az kell hogy ne lássam Mattet! Idő kell!
-Figyelj beszélek majd vele jó, de kérlek próbáld összeszedni magad, egyszer már túl tetted magad rajta.-ahogy ezt kimondta felnevettem, eszembe jutottak az akkori emlékek.
-Tudod akkor hogy sikerült?-kérdeztem mire összeráncolta a képét és fura grimasszal bámult rám.-Azt már tudod, hogy anyuék kényszerítettek minket hogy menjünk. Heidit gyógyszerezték, pszichiátriára vitték, kezelésekre kellett járnia, és 2 hétig elvonóra is bevitték. Egyedül voltam, anyuék senkinek nem vallották be hogy a lányaik vagyunk, csak jó barátok... Ahogy nőni kezdett a hasam egyre rosszabb lett minden, folyton az járt a fejemben hogy egy olyan ember gyerekét szülöm meg akinek nem kellek, hogy mi lesz ha ugyanúgy néz majd ki mint Matt, hogy én terhes vagyok, fel kell nőnöm, és túl tennem magam, hogy csak kósza numera voltam, míg ő boldogan él tovább Valaryvel mintha nem is lettem volna. -ahogy meséltem egyre dühösebb lettem, és könnybe lábadt a szemem. Jimmy megfogta a kezem és várt hogy folytassam, hát nagy levegőt vettem és..-Megpróbáltam megölni magam mikor 6 hónapos terhes voltam.
-Skye, ez nem igaz!
-De Jimmy! Megakartam magam ölni és Alecket a pocakomban. Bevettem egy csomó gyógyszert és beültem egy kád vízbe. Heidi aznap jöhetett haza és megtalált. Kihívta a mentőket és túl éltük, Heidivel könnyebb lett, de csak az segített igazán mikor megláttam Alecket a szülőszobában. Akkor rájöttem, hogy ő nem tehet semmiről és csak tőlem függ mennyire hasonlít majd az apjára. Aleck mentett meg akkor, de most ragaszkodik az apjához... én meg nem mondhatom hogy nem, nem mehetek el, nem menekülhetek....-ahogy kimondtam ezeket Jimmy szorosan magához ölelt és hosszú percekig nem engedett el.

Matt:

-Hé haver miújság?-jött be Jimmy a nappalinkba, ahol épp Valaryvel néztünk filmet.
-Beszélnünk kéne kicsit.
-Négyszemközt! Ne érts félre Val, nem titok, csak Skye... és..
-Értettem, semmi gond, addig eszem valamit.-kezdtem aggódni, így ahogy Valary kiment komolyan néztem Jimmyre.
-Szóval? Baj van? JESSZUSOM JIMMY MONDD MÁR!-akadtam ki teljesen a várakozástól.
-Matt nem mehetsz oda egy darabig.
-Mi? Hogy érted?
-Skye azért van ilyen szar állapotban, mert te mindennap oda tolod  a képedet és nem hagysz neki időt hogy gyógyuljon.
-Mi van? Nem láthatom a fiamat?
-Nem erről van szó! Ugyanazt játszottad el vele mint anno. Megint ejtve van, te meg újra Valaryvel, ade akkor segített neki Heidi és Aleck, most nem, és te állandóan mész a nyakára és ott lebzselsz. Adj neki egy kis időt, jó? Vigyázok rá, figyelek rá, de most nincs rád szüksége.-kiakadtam a hallottakon, szívem szerint behúztam volna Jimmynek.
-De én nem tudok nem oda menni... Jimmy én...
-Ne mondd azt hogy szereted, mert az hazugság. Per pillanat te csak ártasz neki, és tönkreteszed és komolyan mondom haver ha kell megverlek de nem hagyom hogy tovább szenvedjen!-nézett rám olyan szemekkel Jimmy, hogy rá kellett döbbennem komolyan beszél.
-Akkor mit tegyek!
-Adj egy hete, jó? Amennyire lehet összekaparom aztán beszélünk!
-És Aleck?
-Azt még kitalálom, ha kell majd elhozom! -vonta meg a vállát, de már mindegy volt nekem. Bántom Skyet? Én nem akartam, észre sem vettem, hogy miattam...mekkora egy fasz vagyok...Mire az elmélkedésemből magamhoz tértem Jimmy már elment.
-Kicsim, kérsz valamit?.kérdezte Val és végig simított a hátamon.
-Nem, most inkább ledőlök kicsit!
-Menjek veled?
-Ne most ne!-mondtam és elmentem.

Jimmy:

-Hé megjöttem!
-Jimmyyyy!-szaladt felém Aleck boldogan.-Mit hoztál?
-Egy kis fagyit, fánkot, vacsit. Anyu?
-Konyhában, gyere!-hallottam Skye hangját, mire beléptem aggódva pillantott rám.
-Tessék!
-Mi ez?-kérdezte és elvette a felé nyújtott szatyrot.
-A plusz 5 kilód eleje!-vigyorodtam el, de csak lerakta a szatyrot.-Naaa! Ne izgulj, nem lesz baj! Bezséltem vele,és minden rendben!
-Tényleg? Nem fog jönni most?
-Nem, hagy neked teret és időt!
-Jimmy köszönöm!-öleltem meg-Rajtad kívűl most senki nem segít nekem. Walker is elment...
-Walker?
-Igen, valami munka ügy... Pedig mostanság ő jött hozzám át esténként itt maradt míg elaludtam.
-Maradhatok ha gondolod! Elalszom a kanapén.
.-Ne legyén hülye Jimmy! Van egy üres szobám, be költözhetsz ha akarsz.
-Egy feltétellel!-jutott eszembe valami, ami mindkettőnknek segíthet.
-Mi az?
-Eljöttök velem összeszedni pár holmit, de előtte ezt még benyomod!-vettem elő a doboz fánkot.
-Jimmy nem megy, nem tudok enni!-borzadt el, de ahogy kinyitottam a dobozt és megérezte az illatát csillant a szeme és elkezdett enni.  Bedörgölte mindet, aztán bepattantunk a kocsimba és összeszedtünk ruhákat, minden édességet amit csak lehet, néhány videojátékot Alecknek és beköltöztem.
-Jimmy nagyon köszönöm! Már tényleg kezdtem azt hinni hogy így hogy Heidi és Brian ennyire egymáshoz nőttek egyedül maradtam.
-Nem vagy egyedül, de tudhattad volna magadtól is, hogy bármikor bármelyikünk segít. Egy család vagyunk, és voltunk mindig, akár hogy kavart be Leana is, meg bárki, anyukádék, hiszen még most is barátok vagyunk, nem?-nevettem, és végre ő is elmosolyodott.