Life is just a game 38.

Skye:

Már legalább egy óra eltelt mióta beadtam a derekamat Mattnek. A szó szoros értelmében, meg minden fajta értelmében. De egy ideje már csak a mellkasán pihentettem a fejem miközben simogatta a hátamat.
-Mi is volt az amit ilyenkor mindig csináltunk?-kérdezte aztán.
-Mire gondolsz?-kérdeztem és felnéztem a mellkasáról a szemeibe
-Arra a puszisra, amit mondtál, hogy a ha férjhez mész minden reggel így kelted.
-Ó, hát annak vége! És férjnél sem vagyok. Sőőőt!-ültem fel, és rámosolyogtam.-Amúgyis, be kéne fejeznem a kaját, most már bármikor megjöhetnek.
-Gyere még vissza!-rántott maga mellé.
-Maaatt. Az hogy most mi történt, nem törli el azt, hogy beszélned kell Valaryvel.
-Tudom, de ez most kiélvezném!-puszilt meg, de aztán jöttek az ismerős hangok.
-Megjöttüüüünk!-Heidi.
-Anyuuuuuuuuuuuuuu!-Aleck.
-Baaaszki!-ugrottam ki az ágyból gyorsan magamra kapva a pólómat és a nadrágomat.-Vedd fel a pólódat!-dobtam oda Mattnek de már nyílt is az ajtó.
-Anyuu, apuuu!-ugrott Aleck boldogan az ágyra és jöttek utána a többiek is.
-Mikor lesz kaja?-kérdezte Zacky ahogy meglátott, de már nem is tudtam mást csinálni csak nevettem.
-Amint ő nagyságát kikapjátok az ágyból, nekem nem ment!-mutattam Mattre és ott hagytam őket a szobában visszasiettem a konyhába. Azt hiszem jó vagyok, ha Heidinek nem esik le semmi, akkor már jó minden. Befejeztem a maradék húspogácsák megformázását és el is kezdtem sütni a krumplit és a már kész húsokat.
-Ez meg mi volt?
-Micsoda?
-Skye ismerlek! Láttam, hogy kapkodtad a levegőt, és remegtek a kezeid is.
-Mert végig itt a konyhában gyúrtam a húst, Mattel meg nem igazán tudtuk megbeszélni a vitánkat sem. Ideges voltam.
-Skye, ikrek vagyunk, ne nekem akarj hazudni! -mondta és csípőre tette a kezét és méregetni kezdett.-ÚRISTEN!-kiálltott fel, mire a szemei elkerekedtek.Nem lehet igaz, hogy rájött.-Te lefeküdtél vele! Mattel?! NEM hiszem el!
-Mi az kicsim?-jött Brian, én meg már kezdtem bepánikolni.
-Skye nem felejtette el, hogyan szeretem a hamburgert.
-Aham.-bólintott Brian sejtetően rám pillantva, de én csak megvontam a vállam és visszafordultam a húsokhoz.


Matt:

Már 3 hete volt a balesetem, ma megyünk vissza az orvoshoz a lábammal, csavarokkal, és varratokkal. Ha minden igaz ma kiveszik a külső rögzítő csavarokat a lábamból.
-Na jó, ha bepakoljátok Mattet a kocsiba indulhatunk.-nézett Skye mosolyogva Brianre és Zackyre.
-Jó, gyere haver!-hajoltak le mellém és felsegítettek a kanapéról.
-Köszi!-vigyorogtam rájuk és elindultunk ki a kocsihoz.
-Megyünk előttetek jó?-
-Rendben!-bólintott Skye és beült előre. Engem beraktak hátra majd csapódott az ajtó és már mentünk is.
-Tudod mi t jelent ez?-kérdeztem Skyet.
-Micsoda?
-Hogy kiveszik ezeket a rögzítőket.
-Nem, mit?
-Hogy mozgékonyabb leszek!-ahogy ezt kimondtam elmosolyodott.
-Ó dehogy! Ahhoz még sok munka kell.-mondta nevetve.-És nem olyan amire te gondolsz- kacsintott ráma  tükörbe pillantva. És még ha tagadni akartam volna, se ment volna hogy tényleg arra gondoltam, hogy is telt el ez a hét Skye és az én olykori titkos kis kalandommal.
-Különben is valamit el kell mondanom.-váltott aztán kicsit komorabbra.
-Mit?
-Valary is ott lesz. Kíváncsi volt hogy vagy, felhívott, mondtam hogy jöjjön!
-Miért? Te talán nem élevezed, hogy...
-Matt, elég! Tudod hogy élvezem, de azt is tudod, hogy beszélned kell vele. Nem hagyhatod magára, mikor gyászolja a babát amire éveket várt és most talán a házasságát is.
-Skye akkor elmondanád, hogy mégis mi van köztünk?-kérdeztem kicsit ingerülten.
-Hogy érted? Nem vagyunk együtt, senki nem tud rólunk.Nekem ez ugyanaz mint régen, összevesztetek, de kibékültök majd...
-Komolyan így gondolod?
-Matt tudom, hogy így lesz!
-Bízz bennem kérlek!-kérleltem, de már nem szólt semmit, megállt a kórház előtt és már jöttek is a fiúk egy tolószékkel.Betoltak a kórházba majd egy liftbe. Ahogy kiléptünk Valary ott állt.
-Sziasztok!-köszönt halkan.
-Sziaa!-köszöntek boldogan a srácok, és együtt indultunk tovább. Ahogy az orvosi szobához értünk ki is lépett az orvosom.
-Oh, üdvözlöm Mr. Sanders. Szép kíséret, de csak egy valaki jöhet be magával a vizsgálatok idejére.-én egyből Skyere néztem, de ő nem szólt.
-Nem gond nekem, ha Valary megy.-mondta és Valre nézve elmosolyodott.
-Én szeretném, ha te...-kezdtem bele, de mikor megláttam hogy Valary arca lesápadt, nem tudtam kimondani.-itt maradnál a fiúkkal.-mondtam végül és Valaryvel együtt mentünk be az orvoshoz és vetettük alá magunkat a kegyetlen igazságnak.