Life is just a game 36.

Várva várt folytatás, remélem tetszik, kicsit több idő kellett hogy megírjam, próbáltam némi személyes emléket érzelmeket is belevinni, csak ezért tart ilyen sokáig, de remélem tetszik.


Skye:

-Matt elviszem Alecket az oviba, addig kérlek csak pihenj. Ne kelj fel, jó? Csak fél óra és itthon vagyok.
-Nem vagyok kisgyerek. Nem akarok pofára esni, mivel lábra se tudok állni.
-Nem mondtam, hogy gyerek vagy, csak nem szeretném ,hogy bajod legyen! Aleck, készen vagy?
-Igen Mami.
-Skye, inkább menjetek, addig alszom.-beszélt dörmögő, de szomorú hangon Matt.Másfél hete jöttünk ki a kórházból, két hete volt a baleset. Matt nehezen viseli, mivel a karja még nem az igazi, bár a varratokat már kivették, de a lába össze van csavarozva, combközépig rögzítve van, nem tud egyedül semmit se csinálni.
-Aleck köszönj apunak!-néztem a fiamra, aki boldogan szaladt az apja szobájába, adott egy puszit az arcára és már jött is vissza.
-Szia Matt, szeretüüünk!-kiabáltam és még mielőtt becsuktam volna az ajtót, hallottam a választ.
-Én is titeket!
Aleck nagyon örült, hogy Matt hozzánk költözött, de szegény nem igazán van felkészülve rá, hogy Mattnek olyan hangulat ingadozásai vannak a baleset óta, hogy nem egyszer torka szakadtából kiabált ránk. Az óvónő segítségét kértem, hogy figyeljen Aleckre hogyhat mindez, mertnem szeretném, ha azt hinné az ő hibája. De szerencsére Heidi is sokat segít mikor a nehéz napokon elviszik Alecket valamerre.
-Ügyes legyél édesem, ebéd után itt vagyok érted!
-Rendben Mami!
-Szeretlek tücsök!
-Én is szeretlek!-mondta de azért még kicsit megszorongattam mielőtt bement a termükbe. És ahogy eltűnt szem elől a gyerektömegbe szaladtam vissza a kocsihoz. Igen. én aki utálok vezetni, és félek is egyedül kocsiba ülni, Matt miatt kénytelen voltam venni egyet.
-Megjöttem!-szóltam hangosan, ahogy beléptem a házba.
-Szia szivi!-hallottam már Mattet boldogan köszönni.
-Na mitől van a jó kedv?
-Vártalak, éhes vagyok!-mosolyodott el és már mentem is a konyhába neki valami kajáért.

Matt:

Félelmetes Skye mennyi mindenre képes, csak azért, hogy segítsen nekem. Valaryvel még mindig senki nem tudott beszélni, de Michellel sem, hát már nem is próbálkoztunk, otthon se nyitottak ajtót, ha egyáltalán otthon lettek volna, mikor a fiúk mentek. Hát tudomásul vettem. Skye velem van, és nagyon igyekszik, hogy nekem mindenben segítsen.
-Tessék, omlett!
-Köszi, imádlak!-húztam le magam mellé az ágyba, ahogy letette a tányért.-Nagyon köszönök mindent! És tudom, hogy nehéz eset vagyok, de nagyon szeretlek titeket! Ti vagytok az életem!
-Jaj gyere már ide!-karolt a nyakamba és megölelt.-De mielőtt nagyon megszeretnél, kaja előtt vagy után jöhet a szuri?-kérdezte miközben még mindig ölelt, de éreztem, hogy elvigyorodik.
-Kaja előtt!-fintorodtam el és elengedett. Pár perc alatt már hozta is a fecskendőt, én felhúztam a pólómat és a hasamba nyomta a véralvadásgátlót.-De utállak ilyenkor!-szisszentem fel, de ő csak mosolyogva nézett rám.
-Egyél aztán ha kell valami szólj!-indult el kifelé.
-Várj, nem maradsz itt velem? Teljesen begolyózok hogy csak itt fekszem. És tudom, hogy nehéz, de én nem akarlak bántani, csak.
-Matt, nyugi, itt maradok!-mosolyodott el és bemászott az ágy másik felébe a takaró alá.-És mit csinálunk?
-Én eszem! De nézhetnénk valami filmet, vaaaaagy, jobb ötletem van.
-Na mondd, mi az?
-Át kéne hozni a videojátékomat, a pst.-vigyorodtam el, de az ő arca inkább elképedt.
-Most?
-Nem dehogy, majd ha jöttök Aleckel haza.

Heidi:

-Úgy szeretem, hogy velem laksz!-ölelt át Brian.-És hogy főzöl!
-Muszáj, különben éhen halnánk!
-Skye szólt? Ma este megyünk át hozzájuk.
-Tudom, úgyis még át kell hoznunk pár cuccomat.
-Rendben!
-Bár könnyebb lenne, ha Michelle cuccait végre eltüntetnénk a garázsból.-mordultam fel, mivel Michelle és Valary úgy szívódtak fel, hogy Michelle minden cucca itt maradt. Persze azóta bedobozoltam mindent és kipateroltam a garázsban, de zavar.
-Nem fogom kidobni! Majd szólok az apjának, hogy vigye el!
-Köszönöm!-adtam neki egy csókot, és már le is vettem a kaját a gázról.-Kész a kaja!-mosolyodtam el és már vitt is 3 tányért.-Várj, 3? Minek kell 3 tányér?
-Ja, igen...-nevetett.-Jimmy átjön!-és ahogy ezt kimondta Jimmy meg is jött.
-MIK EZEK A FINOM ILLATOK?-ordította át a házat,de mire az asztalhoz értünk már türelmesen vigyorogva ült a "helyén"
-Spagetti a kaja!-tettem le és ahogy tányér került eléjük már ettek is én meg elképedve figyeltem, ahogy szinte versenyeznek a kajáért. Jimmy ebéd után is ott maradt velünk, aztán együtt indultunk át Skyehoz és Matthez.
-Sziasztok!-köszöntünk ahogy beléptünk és megelepetésünkre Matt a kanapén ült és Aleckkel kockultak.
-Cső, játszunk!-szólt Matt és így persze Brian és Jimmy is egyből leültek. Skye a konyhában ügyködött.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem, haogy bementem hozzá a konyhába.
-Most jól elvannak, hogy idekerült Matt játéka. Így nem unatkozik.
-És hogy került ki a kanapéra?-kérdeztem, mivel Matt még Mankóval is nehezen jár..
-Walker segített bekötni azt a gépet és segített Mattet kicipelni.-fintorodott el ahogy kiejtette Walker nevét. Aztán csöngettek.
-Megyeeek!-szólt hangosan Skye és már ott sem volt.

Matt:

Már majdnem megvertem Jimmyt mikor Skye ideges tekintettel beállt a tv elé.
-Baj van?-kérdeztem aggódva, de elmosolyodott.
-Vendéged van.-mondta és mögém nézett. Hátra néztem és megláttam Valary elképedt, rémült arcát, a kisírt szemeit.
-Matt én annyira sajnálom... nem tudtam, hogy baleseted volt, és nem voltam itthon, mert...
-Én hívtalak, a családom is hívott a fiúk is, smsket írtak...-hördültem fel, és ha tudtam volna, akkor mér bementem volna szobámba.
-Matt nem érted! Mikor hazajöttetek én rosszul lettem és bevittek a kórházba!-kezdte elcsukló, sírós hangon
-NEM érdekel, tudod. Engem elütöttek. Tudod min mentem keresztül? Az első kérdésem az volt, hogy te hol vagy mikor felébredtem!-morogtam, mire ő sírásban tört ki.
-Na..agyon  ss.ssaj..nálom!-rázkódott össze.-Terhes lettem! Mikor haza jöttetek bevittek, és... elment a babánk!-mondta és felsóhajtott.-El kellett mennem, hogy ezt.... kibírjam!
-És nem jutott eszedbe, hogy szólj? Hányszor hívtalak? HÁNYSZOR?! Soha nem vetted fel, nem hívtál vissza! Így nem is érdekel tudod, én melletted lettem volna, és te tudtad mi van és ne tagadd. Leírták neked smsben! Azt csak láttad!-Skyera pillantottam, aki rémülten figyelt minket.-Menj el Valary!
-Matt, várj kicsit!-szólt közbe Skye.
-NEM! Küldd el!-fordultam el amennyire tudtam.-Brian segítesz?-kértem meg hogy segítsen bejutni a szobámba.
-Matt!-kérlelt újra Skye, de már nagyon felhúztam magam.
-KÜLDD EL!

Skye:

-Valary sajnálom, de most jobb ha elmész! Ha bármi van amiben tudok segíteni szólj, én meg próbálok beszélni Mattel, és ha lenyugodott akkor..
-Köszönöm Skye, de nem kell!-nézett rám könnyes szemekkel, belőlem meg feltört a késztetés, hogy megöleljem és vígasztaljam.
-Bármikor jöhetsz amikor úgyérzed, rendben?
-Köszönöm!-sóhajtott és elindult ki az ajtón, de Aleck utána szaladt.
-Sajnálom Val! Apa velem is kiabál néha, de aztán mindig bocsánatot kér!-fogta meg Valary kezét, aki ezen elmosolyodott.
-Köszönöm, reméljük így lesz!-simította meg Aleck fejét és elment. Én meg Matthez indultam ahonnan Brian lépett ki.
-Most inkább ne menj be!
-Nem érdekel!-mordultam fel én is és berontottam!-HOGY KÉPZELTED? HOGY?
-MI VAN?
-Jól hallottad! Idejön, aggódik, nem tudta! De te hallottad min ment ő keresztül? Gyereket akart tőled, megkapta, de el is vesztette!
-De én végig hívtam, mielőtt haza jöttünk akkor is! A baleset előtt is! ÉS ezt te is jól tudod!-válaszolt egyből!
-ÉRZÉKETLEN BAROM VAGY! MINDENBEN SEGÍTEK, DE EBBEN NEM!
-KIKÉRTEEE?!-ordított ő is torka szakadtából.
-Balfasz vagy! Nem tudod milyen elveszteni egy gyereket! Ő idejött és bocsánatot kért..
-Skye, 2 hete történt! Te voltál velem, te voltál az ágyamnál, és most is minden reggel! Minden nap te gondoskodsz rólam, ezért nem tudom elfelejteni ezt neki tudod?
-Mi? Nehogy már az én hibám legyen!-akadtam ki, most az én nyakamba varrná, hogy nem beszélnek?
-Nem, vagyis de! De azért, mert többet adsz nekem mint a saját feleségem, pedig, nem kéne...És ez összezavart. Nem tudom hova tegyelek az életemben és...-ahogy ebbe belekezdett leroskadtam mellé az ágyra... ez nagyon szíven ütött.
-Talán lehetne több köztünk, de nem tudom Skye te...
-Matt házas vagy! MOST volt itt...
-NEM! Te vagy MOST itt!-mondta és megcsókolt.