Life is just a game 37.

Matt:

-Talán lehetne több köztünk, de nem tudom Skye te...
-Matt házas vagy! MOST volt itt...
-NEM! Te vagy MOST itt!-mondtam és megcsókoltam. A kezemmel simítottam az arcát, de hirtelen felállt és arrébb ment.
-Matt én nem tudom ezt még egyszer végig csinálni!
-Skye miről beszélsz? Te vagy nekem és Aleck!-próbáltam megértetni velem, dehogy nem bírtam fel kelni az ágyból, csak kisétált az ajtómon.-SKYE!-de hiába szóltam utána, elment.-VALAKI?
-Mi az?
-Segíts, Skye után kell mennem!-néztem Brianre, de mind bejöttek Jimmy és Heidi is.
-Matt, hagyd most!-nézett rám Heidi, de a baj, hogy nem értik mi történt most köztünk. Nekem utána kéne mennem, de a hülye lábam miatt nem tudok.-Egyedül akarok lenni.-mondtam végül, mire kimentem a szobából és becsukták az ajtót. Kézbe vettem a mobilomat és elkezdtem írni.

Skye, amit mondtam, tudom hogy szeretsz, és azt is hogy én szeretlek.Velem voltál a kórházban, a műtéteknél, minden reggel mikor felkelek. Ha hazajössz beszéljük meg, kérlek!

Skye:

Nem is tudom hova vezetek, de hiába vezetek, egyre homályosabban látok. Ahogy éreztem a forróságot az arcom, rájöttem, hogy azért mert már annyira könnyes a szemem hogy nem látok, félre húzódtam és leállítottam a kocsit. Nem hiszem el, hogy Matt ezt teszi velem. Én meg nem tehetem ezt Valaryvel, elvesztette a babáját, össze van törve, vegyem el a férjét is?
-Hé, jól vagy?-kopogtak az ablakon, amitől csak egy kicsit ijedtem meg.-Skye, jól vagy?-letekertem az ablakot, hogy tudjak válaszolni Walkernek.
-Jól, igen!
-Nem ég a lámpád, állj arrébb a kocsival, mert elviszik a kocsi seggét.
-Én,... nem tudok... most nem...-sírtam még mindig.
-Jó, szállj ki, arrébb állok vele.-mondta és én így is tettem. Rendesen félre állt a kocsival és visszajött hozzám.-Most pedig beszélj!
-Walker nincs mit mondanom.-töröltem meg a szemeimet és próbáltam összeszedni magam.
-Bántott valaki?
-Mi? Nem dehogyis, csak kibuktam. De ennyi.
-Biztos?-kérdezte aggódóan és az állam alá tette a kezét az arcomat figyelte.És mikor leesett hogy azt nézi van e monoklim elütöttem a kezét.
-Elég! Inkább haza megyek!
-Megyek utánad!
-Nincs szükségem bébicsőszre.
-Segíteni akarok.-nézett rám.
-Jó, de nem kell!-ellenkeztem továbbra is és bepattantam a kocsiba, meg sem álltam hazáig. Leparkoltam, és besiettem a házba.
-Matt?
-A szobájában.-mondta Heidi, így inkább levetődtem a kanapéra Aleck mellé.
-Mi már megyünk is, csak gondoltuk, engedélyt kérünk, hogy elvigyük a kölyköt egy kicsit.-vigyorodott el Jimmy.
-Hova mentek?-kérdeztem talán kicsit unottan, de nem akartam Mattel maradni.
-Állatkertbeeeeeeeeeeeeeee!-énekelte Aleck aranyosan.-Ugye elmehetek?
-Persze kicsim, nyugodtan, de vacsira itt legyetek!-néztem Heidire, aki mosolyogva bólintott.
-Mit vacsizunk?-kérdezte Brian,mire Heidi felnevetett.-Most miért?
-Hamburgert csinálok, de ha van külön kérés, most azt is megcsinálom.
-Az tökéletes lesz!-csapott a hasára elégedetten Jimmy.
-Zackyt is hozzátok majd, jó?-néztem rájuk, de már szedték össze a cuccaikat, és indulni készültek. Ahogy becsukták az ajtót, ketten maradtunk Mattel. Benéztem hozzá az ajtón, de úgy láttam alszik így egy kicsit megkönnyebbültem, hát bementem a konyhába és elkezdtem előkészülni.
Már épp a húspogácsákat formáztam és raktam a hűtőbe pihenni, mikor nagy puffanást hallottam és nyögéseket.
-Matt?-nem jött válasz.-Matt?-szóltam megint aggódva, és gyorsan kezet mostam.
-Itt vagyok.-nyögte fájdalmasan, hát beszaladtam.-Te mit csinálsz?
-Minek látszik? Elesetem.
-De mit akartál?
-Kimenni hozzád. Bezsélgetni.
-Nem tudtál volna szólni?-kérdeztem miközben próbáltam valahogy visszatuszkolni az ágyra.-Lábad nem ütötted meg nagyon? Hívjak orvost? Kell gyógyszer?
-Nem tudtam, hogy bejönnél-e.-nézett rám kicsit félve, ahogy a nyakamba kapaszkodott.
-Bejöttem volna!-mondtam mikor sikerült végre visszaültetni az ágyra.

Matt:

-Skye, beszélhetünk?
-Igen, csak annyit kérek, hogy ne ahamrkodd ezt el, adj időt Valarynek, hogy bizonyíthasson, és hallgasd meg.
-És ha nem akarok beszélgetni?-kérdeztem, mert valami egészen más jutott eszembe.
-Matt, nem értelek, azt mondod beszélgetni akarsz, most azt hogy nem akarsz.
-Igen, adj egy esélyt, hogy bizonyítsak.
-Mit akarsz nekem bizonyítani? Hogy jó apa vagy? Azt már tudom, hogy jó férj lennél? Hát vannak fenntartásaim? Hogy ostoba tudsz lenni? Tapasztaltam köszi...-fintorodott el, de leült az ágy szélére.
-Engeded, hogy bizonyítsak?-kérdeztem újra, mire ráncolni kezdte a homlokát és értetlenül nézett rám.
-De mit? Mit akarsz tenni?
-Csak ha igent mondasz!-mosolyodtam el, próbáltam kicsikarni végre azt az igent.
-Na jó, legyen, IGEN!-hangsúlyozta, és figyelt.
-Ketten vagyunk ugye?
-Igen, Jimmyvel elvitték Alecket állatkertbe, de vacsorára visszajönnek.
-Akkor azt hiszem sietnem kell.-mondtam mire újra cska összeráncolt, kicst riadt képpel bámult rám. Felültem amennyire tudtam és újra megcsókoltam. Elhúzta a fejét.
-Igent mondtál, hogy engeded hogy bizonyítsak.-suttogtam neki mire rám nézett.-Engedd meg!-kérleltem.Újra megcsókoltam, és a kezeimet köré fontam, amennyire tudtam közel húztam magamhoz. Éreztem, hogy minden lélegzetvételnél megremeg, de nem állított már le. Próbáltam hanyatt dőlni és magamra húzni.
-Nem akarom, hogy rossz legyen neked.-mondta, és a lábamra nézett.
-Ha nem rám fekszel, akkor nem lesz gond.-ahogy kimondtam újra meg csókoltam és ahogy húztam ráült a csípőmre.