Megkaptam minden papírt, hogy hazamehessek, így arra jutottunk a srácokkal, hogy én hazamegyek, ők meg úgy tesznek mint akik bealudtak az ágyam mellett és észre sem vették, hogy eltűntem. Ezt beszéltük meg 2 órája. Anyu dolgozott, nekem viszont elvileg a héten még nincs suli, bár ez csak annyit jelent, hogy egy pénteket megúsztam! Már épp ülnék le enni, mikor valaki rátapad a csengőre. Volt egy tippem így siettem kinyitni az ajtót!
-Te hülye! Tudod, hogy megijedtem?! Ezek az idióták meg nem mondtak semmit!-ölelt mag Brian, majd a háta mögött álló srácokra nézett.
-Már azt hittem sose akarsz meglátogatni! Pont kész a kaja is szóval időben!-vigyorogtam rájuk és Zacky már előre is tört, hogy a konyhába jusson.
-Jól vagy?-kérdezte Brian aggódva.
-Igen, kipihentem magam, amennyire csak lehet! És te? Úgy hallottam minden este a kórházban aludtál.
-Barmok!-morogta Syn a röhögő srácokra nézve, és minden válasz nélkül elkezdett ő is enni. Pár perces csend után Matt kezdett kérdezgetni.
-Miért mondta ma anyukád, hogy voltál már rosszabbul is?
-Mert ez így igaz. -de nem elégedtek meg ennyivel, mind úgy néztek, hogy inkább folytattam.-Ugye apu bizonyos időközönként eltávon van. Ilyenkor, hogy ugyanúgy formában maradhasson, de velem is foglalkozzon engem edzett és tanítgatott. Voltunk vadászni együtt, túrázni, lőni, repülni, nagyon sok minden....-sóhajtottam, nem tudtam, hogy mondhatnék el nekik ennyire fájó emlékeket anélkül, hogy rosszul érezném magam.-volt hogy vadászat közben, nem figyeltem oda. Nem szerettem, csak játszani akartam és simogatni az állatokat. Apu eltalált. Egyszer levágtam két ujjamat.-ahogy kimondta mind a kezeimet kezdték nézni mire felnevettem.-Nyugalom, visszavarrták.-mutattam fel a kezeimet.-Nehéz volt így felnőni, de egy idő után megszokod, főleg azok után amiket a kórházban látsz, megszokod a vért, és a betegek félelmét is.
-Nekem elment az étvágyam!-tolta el Jimmy a tányérját, de Zacky már húzta is maga elé vigyorogva.
-Még valaki? Én tudok még enni!-vigyorgott körbe hátha kap még kaját.
-Már értem, miért vagy ennyire ilyen. Bár lehet pontosan ezek miatt ihatnál néha!-kacsintott Brian, d eén csak megráztam a fejem.
-Nem hagyhatom hogy Jackson ugyanúgy átmenjen ezeken. Ő legyen csak gyerek!
-Te meg tini! Bulizz!-vigyorgott rám Matt a gödröcskés kis arcával.
-Jó, tudjátok mit, aludjatok ma itt! Csak én vagyok és Jackson, anyu ügyeletes!-csak az utolsó két szót kellett hallaniuk és már vigyorogva bólogattak, hogy ők márpedig maradnak. Mivel már viszonylag késő volt, kinyitottam a két kanapét, vettem elő nasikat Brian meg hozott át sört, a fiúk filmeket kerestek.
-Na gyerünk, hoztam sört!-ért vissza Brian elég hangosan ordibálva.-Lizzy, neked is innod kell! Itt van életed első söre!-nyújtotta felém vigyorogva, és a többiektől is kaptam támogatást!
-Idd!Idd!Idd!Idd!-hát el is kezdtem egy huzamban inni, de a sok buboréktól bekönnyezett a szemem és köhögni kezdtem a srácok meg csak röhögtek.
-Köszi több nem kell!-tettem le az üveget és csak leültem. A tv-t kezdtem kapcsolgatni mikor megakadt a híradónál a szemem.Felhangosítottam és a képernyőre tapadtam.
-Értesüléseink szerint Locke teljes testi épségben került haza, ám otthonában saját lánya lőtt rá. Jelenleg is kórházban van, pontosabb információkat eddig nem tudtunk meg, sem a fogva tartókról, sem pedig kiszabadulásának és hazatérésének részleteiről.
Borulni kezdett az agyam. MOst mindenki azt fogja hinni direkt lőttem le az apámat?! De mielőtt magamba és a gondolataimba zuhanhattam volna Jimmy már ott ült mellettem.
-Na, szerintem marha vagány csaj vagy és nem ismerek senki mást aki olyan bátor lenne mint te. Ezééééért pedig most iszunk, hogy leszarjuk a múltadat és azt hogy miktörténtek mostanság , és ISZUNK!
-Kitalálom, sört?-kérdeztem, mire vigyorogva már a kezembe is nyomta az üveget, a fiúk pedig vigyorogva jöttek is koccintani.Imádtam azt a hülye kis vigyorukat, hogy mindent olyan lazán fognak fel és mindenáron segíteni akarnak. Ahogy kifogyott egy üveg a kezemben már adták is a következőt és úgy hogy eddig nem ittam, viszonylag hamar be is ütött.A kanapén feküdtem és már nagyon szédültem.
-Héé, te jól vagy? kicsit bandzsán állnak a szemeid!-vigyorgott rám Matt. Felényújtottam a kezem és a nyakába csimpaszkodtam, felhúzott és leült mellém, hogy ne dőljek vissza.-Kiütötted magad a sörtől?-nevetett.
-Ne nevess rajtam, mert ez nem.....ti voltatooook. Jimmmy itatott!-néztem körbe de csak elszédültem.-Szeretlek titekeeeeeeet!-dőltem Matt ölébe aztán megláttam Brian fejét.-Teeeeeeeeeeeeee! Te az ágyamban alszol!-mosolyogtam rá, de csak azt hallottam, hogy a srácok hangosan röhögnek.
-Én... azt akartam....hogy most én alszom a kanapén....tudod, nálatok te aludtál....most itt én fogok!-nagyon fájt a fejem és a fiúk nevetésétől ez csak rosszabb lett, nagyon szédültem de Matt ölében lassan becsuktam a szemeimet és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése