Nobody's perfect 4.fejezet

A kanapén ülök, körülöttem a srácok alíg bírják visszafojtani a nevetést, miközben anyu prédikál.
-Azt hittem ennél több eszed van! Nem ezt a nőt neveltük belőled Elizabeth! Mi lett veled?
-Anyu, kééérlek!
-Neeeem!-fakadt ki.-Te egy katona lánya vagy! Büszkének kell lenned, és úgy is viselkedned! De te bezúzatod a képedet!-hadonászva, fel alá járkálva mászkált, aztán megvillant a szeme. A táskájához lépett és az orvosi cuccok között matatott.
-Anyu, mit csinálsz?-kérdeztem kicsit félve mikor elő került a szike.
-Megoldom, hogy ne tartson napokig míg ez a gusztustalanság eltűnik. Megnyitom a fölösleges vér kifolyik, a duzzanat lelohad és 2 nap és eltünik ez a lila folt is.
-Anyu nem kell, tényleg én...-próbáltam ellenkezni ahogy a fiúk rémült arcát is megláttam.
-Kibírod, máskor is ment már!-lépett mellém anyu és hogy vélaszolni se tudjak már a számba tömött egy rongyott. Szorosan ráharaptam és becsuktam a szemem. Éreztem ahogy anyu az állam alá nyúl, megemeli a fejem, aztán egyik keze a homlokomon pihent, a szike hideg élét pedig már a szemem alatt éreztem. Felnyögtem és éreztem hogy a meleg vér folyik az arcomon.Kinyitottam a szemem és anyut néztem. A tekintete meglágyult, letörölgette az arcomat és kicsit leszorította. A fiúk felé pillantottam. Jimmy és Brian elképedve bámultak, Zacky elfordult és mintha öklendezett volna, Matt pedig simán elfordult.
-Itt, egy tapasz és már készen is vagy! Szeretlek édesem!-ölelt meg anyu és kiment a szobából eltakarítva a véres törlőket. A fiúkat néztem vártam valami fura reakciót aztán feltűnt hogy kint már egész sötét van.
-Nem vagytok éhesek? Nem vacsizunk?-kérdeztem, mire már Zacky és Matt is felém fordult.
-Te normális vagy? MOST VÁGTA FEL A SAJÁT ANYÁD A KÉPED!-nézett megvetően és kicsit undorodva Zacky.
-Nem fáj és csak segített.
-Érzéstelenítő nélkül? Dühből?-kérdezte Matt felvont szemöldökkel.
-Jó srácok, ti ezt nem értitek.-sóhajtottam és felálltam a fotelből.
-Mert egy katona lánya vagy?-kérdezte Brian kicsit flegmán és talán ez esett a legroszabbul.
-IGEN! Egy katona lánya vagyok, és nem ez volt az első eset, hogy anyukám ellátta a sebeimet. Apám katona ezért 10 éves koromban megtanított lőni. Nem kis pisztollyal hozzá teszem.Megtanított késekkel, tőrökkel bánni. És a házunk kertjében nem mászóka van, mint a legtöbb gyermekes családnál, hanem egy akadálypálya. Nekem nem volt hintám, libikókám, de volt kötélpályám és különböző fegyvereim. Bírkózó fogásokat tanultam míg más kislányok az apjuk lábára állva táncolnak. -fakadtam ki. Kikeltem magamból és mire befejeztem sajnálkozva néztek rám. Matt indult felém, de inkább megfordultam és kifelé indultam a szobából mikor kicsapódott a bejárati ajtó és az egyik katona a társát a földön húzva vonta be a házba.
-Hívják a zsarukat és hívjanak egy mentőt!-nézett ránk komolyan. Suzy, Brian és Anyu is odaértek. Anya természetesen már a sebesültet próbálta ellátni, míg az idősebb Brian a mentőt hívta. A másik katona kétségbeesve nézett körbe.
-Mi történt?-kérdeztem mire kicsit méregetni kezdett.
-Valaki behatolt a házukba, a társam ment megnézni és meglőtte, de még bent van. Megyek felderítem, van fegyverük? Pisztoly puska?-kérdezte Briant és az apját de csak megrázták a fejüket.
-Nekem van fegyverem!-jelentettem ki.-A házban. Magával megyek, segítek!-álltam elé határozottan, és már hallottam a hátam mögött a sóhajokat.
-Szó sem lehet róla, magukat kell védenem...
-Nézze, apám kiképzett! Képes vagyok rá, és nagyon jól célzok! Kérdezze anyámat! Túlélem!-mondtam már majdnem kiabáltam, az őr anyura sandított, még a szemem sarkából is láttam, hogy bólintott. Kiszaladtunk és a hátsókert felől lopakodtunk a teraszhoz. A kerti bútorunk aljáról levettem egy maverick vadászpuskát. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Lassan belöktem és a fegyveremmel a kezemben körbe néztem.

Tovább mentem és a tálaló szekrényről szereztem egy puskát a katonánknak is így már egymást fedezve haladtunk tovább. Zajt hallotunk az emeletről így a a lépcső felé indultunk. A sötétben láttam fent valami mozgást két pillanattal később pedig már halottam a fegyver dördülését is. Szerencsére nem találtak el minket, de én is fellőttem. Nyögést hallottunk és egy puffanást, majd az illető legördült a lépcsőn a lábam elé. Villanyt kapcsoltam és megláttam apámat.
-Apuuu!-dobtam el a fegyvert és letérdeltem mellé.
-Szép lövés volt kicsim!-mondta mosolyogva és fogta az oldalát.
-Hívjon mentőt! Gyerünk!-küldtem el miközben rongyokért szaladtam, hogy legyen mit apu oldalára szorítani.
-Büszke vagyok rád!-nyöszörögte.
-Jó, de most ne beszélj, csak feküdj! Úgy tűnik át ment rajtad a golyó.-húztam el a számat ahogy vártam a segítséget.Egyre idegesebb lettem, hogy a saját apámat lőttem meg. Remegni kezdett a kezem és szédülni kezdtem, mikor már azt hittem összeesem berohant két mentős egy hordággyal és elvitték apát. Én pedig csak ültem és bámultam ki a fejemből, aztán lecsukódtak a szemeim.

Éreztem, hogy fekszem és nagyon száraz a szám. Próbáltam kinyitni a szemem, de olyan világos volt, hogy megfájdult a fejem. Aztán rájöttem, kórházban vagyok. Körbenéztem és Mattet láttam az ágy melletti széken aludni. Lassan felküldtem és még ha csak suttogva is de szóltam Mattnek.
-Maaaatt, léci kelj fel! Matt!-próbáltam minél hangosabban, de nem volt jobb ötletem nekidobtam a párnámat.Felriadt de aztán elképedve bámult rám.
-Liz, jól vagy? Várj hívok egy orvost és szólok a többieknek is.-rohant ki mielőtt még kérhettem volna egy kis vizet. Mire kettőt pislogtam már egy nővér, Matt, Jimmy és anyu voltak bent.
-Jó reggelt! Itt egy kis víz, igyon!-segített inni a nővér így már mindjárt jobban tudtam beszélni is.-Hogy érzi magát?
-Mint akit jól megvertek!-nyöszörögtem.-Mi történt?Hogy kerülök ide? Apu jól van?-néztem körbe és már repkedtek is a gondolatok a fejemben.
-Az apja jól van, még lábadozik. Maga összeesett, valószínűleg sokkot kaphatott a szervezet. 3 napig aludt.-válaszolt minden kérdésre ami elhagyta a számat a nővér. Anyura néztem ő meg csak bólintott.
-Végig itt voltunk, nem tudtuk mi bajod!-ült le Jimmy az ágyamra, aggódva pillantva fel.
-Jól vagyok, csak elfáradtam.-mosolyodtam el, de én sem tudom mi bajom volt.
-Csinálunk pár vizsgálatot de ma már haza mehet úgy gondolom!-mondta a nővér azzal kisétált.
-Haza? Haza haza?-kérdeztem anyát mire megenyhült az arca.
-Igen! Apád itthon van már haza mehetünk. Igaz még egy darabig lesz őrizet a háznál, de minden olyan lesz mint régen.
-Hallod nagyon őrült liba vagy te!-hitetlenkedett Matt.-Komoly bajod is lehetett volna.
-Nyugalom, volt már rosszabb.-csitította őket anyu mosolygva aztán kifelé indult a szobából. Közben a srácok számonkérő képpel bámultak rám.
-Nyugi majd elmesélem, de most nagyon éhes vagyok, van valami kaja?-kérdeztem és pont megjelent Zacky 3 doboz pizzával.
-Liiiiiiiiiiiiiiiz! Isten hozott!
-Igen, adsz pizzát?!-támadtam le miközben megölelt volna le is kaptam egy dobozt és enni kezdtem.
-Naaaaaa!
-Hagyd 3 napig nem is evett!-ült le Matt a fejét csóválva.
-Brian?-kérdeztem de a srácok mosolygva összenéztek.
-Jön majd ő is, délután. Minden este itt aludt az ágyad mellett. Napközben mi, este ő vigyázott rád!-magyarázták felváltva és nagyon örültem neki, hogy ilyen kevés idő után ennyire érdekli őket mi van velem. Alig vártam, hogy Brian is meglássa, hogy már ébren vagyok, de a srácok azt mondták ne szóljunk neki, annál jobban fog örülni, így csak türelmetlenkedve vártam mikor jön be az ő hülye vigyori feje is végre!