23.rész

-Taylor kérlek mondd el, miért mentek el?
-Brian nem tehetem! Ana tisztje, ha ő nem mondja én sem fogom!-magyarázta a mellette fekvő fiúnak.
-Ne menj! Kérlek! Ha az ő dolga te maradj itt!
-Nem tehetem, mellette kell lennem! És különben is, miért is lenne jó ha én maradnék?
-Jó ne érts félre szeretem, bírom Anat, de ...-sóhajtott egyet a gitáros, majd az oldalára fordult, hogy jobban lássa a lány reakcióit.- tudod te fogsz jobban hiányozni, és miattad leszek szomorú.
-Szomorú? Most zsarolni akarsz?- nevetett a lány, de aztán ő is az oldalára fordult és figyelte a fiút. Komolyan néztek egymásra.
-Nem akarlak zsarolni, csak ... hogy becsöppentetek az életünkbe és tök jó lett minden. Jobban összehaverkodtam Zackyvel is, valahogy jobb lett a banda. De ha elmentek...
-Ha elmegyünk ugyanúgy buliztok! Alliet itt hagyom, majd ő figyel rátok.
-De nekem nem kell Allie.-vágta rá a srác, majd észbe kapott és elkapta tekintetét a lányról. Kínos csönd lett de Taylor végig Briant nézte.
-Brian?...Arra akarsz ki.. azt...
-Taylor!-szólt halkan és végre rá nézett a lányra.- Emlékszel mikor megkérdezted, hogy szere..-kezdett bele,de már nem tudta befejezni, mert Taylor előrehajolt és megcsókolta. Brian elkapta Taylor két karját és eltolta magától.
-Ez most... ez komoly?-nézett a lányra, aki zavarában a szájába harapott, de mielőtt válaszolhatott volna Brian a karjainál fogva hanyatt lökte és visszacsókolta.

-Srácok?- nyöszörgött Ana, ahogy ment le a lépcsőn. Már majdnem  leért mikor annyira elszédült, hogy szinte semmit nem látott.-Taylor!-ordított és próbált lejutni a lépcsőről, de nem ment. Leült és csak várt.- TAYLOR!-ordított újra.
-Ana?-kérdezett vissza egy ismerős mély hang.
-Zack? Segíts!-szólt kérlelően majd hallotta a trappolást és valaki megfogta a karját. Lassan segített neki felállni és lejönni a lépcsőről.
-Jól vagy?-kérdezte Zacky és Ana arcát fürkészte.
-Hát ami azt illeti..-kezdett nevetni kínjában.- nem mondhatnám! Nagyon szédülök!-mondta így Zacky a derekánál átfogta és bementek a nappaliba. Leültette a fotelba.
-Kérsz valamit? Aspirin? Víz ?
-A víz jó lesz köszi. -mondta Ana és a fejét dörzsölgette, hogy könnyebben elmúljon a  szédülés.Zacky kirontott a szobából, és alig egy perc alatt vissza egy pohár vízzel.-Köszönöm!-vette el Ana és kortyolgatni kezdte.
-Megyek szólok Taylornak!-szólt Zacky és elindult fölfelé. Gyorsan felfutott a lépcsőn és egyből Taylor szobája felé vette az irányt. Lassan nyitotta az ajtót.-Taylor?-szinte suttogott, de ahogy teljesen kinyitotta az ajtót meglátta Taylort a lábai között rajta fekvő Briant akin póló már nem volt és ahogy hevesen csókolóznak. Teljesen lefagyott és csak szorította az ajtó kilincset.-HÉ!-szólt hangosan, mire a páros szétrobbant és felébámultak.-Ana rosszul van!-mondta aztán ridegen és becsapta az ajtót.
-Basszus!-kapott a fejéhez Taylor és kiugrott az ágyból.
-Nyugi, biztos csak másnapos!-mondta Brian ahogy éppen bújt vissza a pólójába.
-Nem! Nekünk basszus! Nem kellett volna megcsókolnom! Még jó hogy...- magyarázott miközben az asztalán keresett egy cetlit.
-Jó hogy mi?! Jó hogy nem feküdtünk le? Ez lett volna? Miért lett volna baj?-fakadt ki Brian, de a lány már nem figyelt. Megtalálta amit keresett és kirohant a szobából. -Fasza!-forytogott a fiú és lassan a lány után ment!
-Na jó figyelj! Itt  a szám, hívom a dokit, jó?-nézett Taylor nővérére, Zacky meg már rohant a telefonért.-Kösz!-vette el a lány a telefont, de a gitáros rá se nézett.
-Kérsz valamit?-kérdezte Jimmy Anat, aki csak megrázta a fejét, a dobos meg egy puszit nyomott a homlokára.- Mindjárt elmúlik, oké? Megmondja a doki mit csináljunk és jól leszel!-fogta a kezét a lánynak és próbálta elterelni a figyelmét. Taylor ahogy beleszólt a telefonba már ment is a konyhába, hogy a többiek ne hallják.
-Mi történt?- lépett Brian Zack mellé, ahogy leérve meglátta a hullasápadt Anat, és az aggódó Jimmyt.
-Ananak valami baja van. Nem bír felkelni annyira szédül.
-Az a durva másnaposság.-húzta el a száját Brian majd oda ment a lányhoz és Jimmyhez.

-Igen doki értem, de csak két hét múlva tudnánk menni. Egyedül? Nem tudom képes-e rá ilyen állapotban. Mégis mennyire? Ha várnánk akkor tehát,... a műtét és a kemo nem biztos, hogy... jó értem. Köszönöm, máris szerzek gyógyszert és ahogy lehet még a héten kirepül. Köszönöm, viszhall.-sóhajtott Taylor és lerakta a telefont.

-Hát ezért mentek el? Ana rákos?-szólalt meg Zacky Taylor háta mögül, aki hirtelen megfordult és meglátta Zacky szomorú szemeit. -Miért nem mondtad el?
-Ana nem akarta, hogy...
-Ezért inkább ágyba bújsz a barátommal? Beszélhettünk volna.- hajtotta le a fejét Zacky.
-Nem érted, nem volt köztünk semmi, csak beszéltünk és annyira szomorú és kétségbeesett volt, hogy...
-Hogy így vigasztaltad?
-Zacky, kérlek ne kezdjük ezt most el. Ananak gyógyszer kell. És nem lesz köztem és Brian között semmi, nem akarom, hogy emiatt tönkre menjen a barátságunk. Nem akarom egyikőtöket sem elveszíteni.- beszélt már elcsukló hangon, és lassan legördültek a könnyek is az arcán. -Most viszont muszáj...-mondta volna, de már nem tudta befejezni. Annyira sírni kezdett, hogy már csak hüppögött és a levegőt kapkodta.
-Ne haragudj! Csak kicsit elszomorított, de igazad van!-ölelte magához Zacky a lányt. -Barátok vagyunk, és rám mindig számíthatsz oké? Bármit megbeszélhetsz velem, de most menjünk! Szerezzünk gyógyszert!-simogatta a lány fejét és ahogy kicsit megnyugodott el is indultak.
-Jimmy, elmegyek neki gyógyszerért, vigyázz rá jó? Zacky jön velem, sietünk nagyon. A doki annyit mondott, hogy feküdjön és ne kelljen fel.
-Jó persze. Vigyázok rá ne izgulj!-állt fel Ana mellől a fiú és bólintott Taylornak.
-Köszönöm Jimmy!- mondta Taylor és megszorította a fiú kezét majd rohant is el.
-Hova kell menni a gyógyszerért?-kérdezte Zacky cigivel a szájában.
-A kórházba!-sóhajtott Taylor és már be is ült a kocsiba. -Sajnálom, amit láttál.-mondta mikor már úton voltak.
-Nem gond, elvégre, nincs köztünk semmi. A te dolgod. Csak ha tudom, hogy ...
-Hogy mi?
-Hogy tetszik neked akkor nem is próbálkozom.
-Nem mondtam, hogy tetszik. Zacky nem érted, mindkettőtöket imádom, és többek vagytok nekem mint barátok, de... de ti BARÁTOK vagytok. Érted? Nem akarok én lenni a gócpont.-magyarázott Taylor, majd leparkolt a kórház elé.

-Jimmy?-nézett fel Ana a dobos öléből a szemébe.
-Hé felkeltél? Azt hittem már csak aludni fogsz reggelig.
-A többiek?
-Taylor és Zacky neked mentek gyógyszerért. Brian szembe a fotelben alszik, Matt és Allie nem tudom.-mosolyodott el a fiú. -Hogy vagy?
-Háát, még szédülök, de már nem fáj a fejem.
-Ennek örülök. Kérsz valamit?
-Háááát- húzta el a száját Ana, mire Jimmy felvonta a szemöldökét.
-Igeeeeen?-kérdezett vissza a fiú, majd Ana felnyújtotta a kezét a nyakához és lehúzta a fiút, hogy egy puszit nyomhasson a szájára. -Váááov. Ezt miért kaptam?
-Mert nem ijedtél meg és itt voltál velem.
-Azt gondoltad elijeszt hogy beteg vagy?
-Nem, csak tudod, ahogy az elején reagáltál. Nem hittem, hogy ezek után még ennyire fontos...
-Lesokkolt az akkor. Nem látszott rajtad, hogy beteg vagy és tudod megijedtem. Megijedtem hogy itt hagysz, elveszítelek.
-Hát, ezért nem akartam hogy tudjátok. Ha esetleg nem válik be a kezelés, akkor ne úgy emlékezzetek rám, hogy beteg vagyok. Csak arra a hülye lányra.- nevette el magát. Majd nyílta  bejárati ajtó és berontott Taylor és Zacky.
-Itt a gyógyszer, hogy vagy? Naponta kell bevenni belőle, reggel este és a doki azt mondta egy hetünk van max, szóval jövőhéten repülünk.
-Lassíts!-csitította Ana. -Nem megyünk jövőhéten. Érettségizz le!
-Nem! Ez fontosabb, majd megoldom utána.
-NEM!-keményített be Ana amennyire csak tudott.- Csak ha leérettségiztél! Addig nem megyek sehova.-mondta keményen mire Taylor sértődött arccal bólintott egyet és kiment a konyhába, majd ajtócsapás és már kint is volt a kertben.



Na itt a rész, reméljük a várva várt rész ... :) holnap folyt köv!!!Puszaaa