22.rész

-Jimmy?-nézett fel értetlenül Taylor a srácra, mikor felébredt.
-Hé!Ideje volt már, elzsibbadtam!- vigyorodott el, és kihúzta magát és felállt kicsit.
-Ne már, komolyan bealudtam a kocsmában?- nézett körbe barátain, akik csak mosolyogtak a lány arcán, amit elfeküdt Jimmy vállán.
-Legalább jót aludtál?-kérdezte Matt, de Taylor egy fintorral felállt és csak elsétált.
-Nem megyünk haza?-kérdezte Allie Mattet, aki csak maga elé nézett.
-Máris?- vigyorodott Ana, aki még mindig kicsit részeg volt, tekintve, hogy Zackyvel megállás nélkül folyton ittak.
-Tudod mennyi az idő?- nézett rá ásítva Allie, de Ana csak vigyorogva karjait feltartva jelezte, hogy nem.-Hajnali 3.
-Akkor menjetek, bár kétlem hogy aludnátok.-kezdett nevetni a szőkeség és bele élte magát hogy el is dőlt a padon.

-Jesszus veled meg mi van?-nézett csodálkozva Taylor, hogy nővére félig az asztal alatt fekszik. -Jimmy segítesz?-nézett a mögötte állú fiúra, aki persze egyből ugrott. Átkarolta Anat és lassan felültette és vigyorogva várt, mikor szól a lány, hogy engedje már el.
-Na jó akkor mi megyünk!- állt fel Matt, miután súgott valamit Allie fülébe.-Sziasztok! Zacky Jimmy vigyázzatok rájuk oké?
-Persze, el sem engedem!-kacsintott Jimmy, miközben még mindig Anat ölelte.
-Ne ne, ha mentek én is megyek!-kezdte el lökdösni Jimmyt a lány és próbált felállni.
-Jimmy!- szólt Matt erélyesen, aki így már engedte felkelni a lányt!- Kísérjétek haza őket, jó? Kérlek!-nézett a fiúkra most már nagyon komolyan akik így csak bólintottak és már fel is keltek.

-Nem akarsz bejönni?- nézett Allie az előtte álló Mattre, mikor már Allieék háza előtt álltak.
-Figyelj, ezt tényleg nem kell!
-Matt! Szeretném, ha bejönnél, vagyis csak belógnál!- mosolyodott el a lány.- TÉNYLEG!- hangsúlyozta ki.
-Allie, nem szeretném, ha a családod...
-A családomat nem érdekli, ha belógsz. Anyámnak tetszennél.-mondta majd egy kisebb pár perces hallgatás jött. -Nem szeretném, hogy megint bajod legyen! Kérlek gyere be velem!--nézett könyörgően a fiúra, aki nem reagált. Allie lassan lábujjhegyre állt és megcsókolta.- Kérlek!- mondta újra mire a fiú elmosolyodott és visszacsókolta a lányt.
-Jól van!-mondta Matt mire Allie szélesre húzott szájjal kézen fogva bevezette a házba. A szobájába érve végre villanyt kapcsolt.-Ez a szobád?-esett le Matt álla.
-Igen, miért? Nem tetszik?
-De, nem, mármint...- kezdett nevetni- Mint valami műterem. Ezeket te rajzoltad? És ezek a próba babák. Marha ijesztő.-kezdett újra nevetni. Odalépett az egyik táblához, amelyeknél képek voltak összevissza feltűzdelve.-Hát ez?-mutatott egy képre.-Ezt mikor?-nézett kérdőn a lányra.

-Hát, mindig van nálam fényképező.
-Te sunyi vagy!-nézett meglepődve Matt majd felkapta a lányt a vállára és az ágyra dobta.
-Nem vagyok sunyi, művész vagyok! Te meg...
-Én meg? Ne halkulj el, mondd ki!-magasodott a lány fölé.
-Ugyan, te tudod azt nagyon jól.
-Mit is?-tette Matt a hülyét amin a lány csak kuncogott.
-Hogy hogyis nézel ki! Nem kell bemutassalak azt hiszem. Nem is értem mit eszel az én rózsaszín fejemen.
-Háááát...- húzta el a száját, mire Allie elkezdte bökdösni.- Jól jól van! Nekem tetszik a hajad, és a stílusod is, hogy ilyen szépen vagy gyagyás! Gyönyörű vagy ahogy vagy!-mondta majd megcsókolta.

Ahogy Jimmyék haza kísérték a lányokat, már bementek ők is.Be telepedtek a nappaliba míg Taylor kiment valami kaját gyártani, Ana meg eltűnt az emeleten. Mire Taylor visszament, csak azt látta, hogy Jimmy Zackyt átkarolva ülve elaludt, Zacky szinúgy.

Elnevette magát de azért letette a srácok elé a kaját. Felment megnézte nővérét aki már az ágyában aludt. Viszont, hogy ő a kocsmában kialudta magát, lerohant a lépcsőn és elindult gyalog Brianékhez. Már jó 20 perce sétált elég gyors tempóban, mikor valaki elkapta a karját.
-Hé!-szólt hangosan, de ahogy megfordult, csak mosolyogni kezdett.
-Te hova mész ilyenkor? És ha bajod esik? Normális vagy?! Gyere!- zúdult rá egyszerre a lányra a kérdéssorozat.
-És te hogy kerülsz ide ilyenkor?-nézett a lány Brianre, aki nem válaszolt, csak a kezénél fogva vonszolta el a házukig.
-Az mindegy, nekem nem lesz bajom!
-Na jó mi van? Baj van?- állt meg Taylor és nézett kérdően a fiúra. -Sírtál?
-Dehogyis!-ellenkezett egyből a srác és indult tovább.
-Brian kérlek! Mi a baj? Vártunk este a kocsmában!-magyarázott a lány, aztán Brian megállt.
-Nem akarok búcsúzkodni, nem akarom hogy elmenjetek! Minden tök jó és most vége és még azt se tudom miért!
-Ösztöndíjat kaptam, mondtam!
-Taylor, ne nekem akarj hazudni jó? Már kiismertelek!
-Hogy mi?- nevetett zavarában a lány.- Nem ismertél ki, alig tudsz rólam valamit. De nem hiszem, hogy ez lenne az a nagy baj!
-Hagyjuk, az csak ilyen családi hülyeség.
-Ne hagyjuk, engem érdekel mi van veled! Mondd!
-Tudod anyámék elváltak. Apám már újra nősült és a mostohaanyám tényleg jó fej, a húgomat is imádom, dehát Anyuval élek, szóval olyan sokat nem kell ott lennem. De most Anyám is házasodni akar, és ha ti elmentek nem lesz hova menekülnöm.-sóhajtott, hosszú csend állt be, míg elértek Taylorék házához.
-Gyere, van kaja, beszéljünk még!-húzta be Taylor a gitárost a konyhába, majd fel a szobájába.