Never ending love 15. fejezet

Nagyon sötét volt és rettentően fáztam. Nem bírtam semmimet se megmozdítani, féltem kinyitni a szememet. Semmit nem hallottam, úgy éreztem egyedül vagyok. Percekig vártam, és lassan kinyitottam a szememet. Egy sötét szobában feküdtem, talán kórteremben, és egy alak feküdt az ágyam szélén.Próbáltam felülni, mire hirtelen felnézett és nekem elakadt a lélegzetem.
-Jimmy?!-elkezdtem sírni, nem akartam elhinni, hogy ő az.
-Nyugi, itt vagyok!-mondta és megölelt. És tényleg ő volt, éreztem. Szorítottam, éreztem az illatát.
-Tényleg te vagy! El sem hiszem, azt álmodtam, hogy meghaltál és...-zokogni kezdtem, de csak szomorúan nézett rám.-De mi történt?
-Kicsim, a kádban találtak rád, beütötted a fejed és sok vizet nyeltél. -Akkor lehet tényleg mindent csak álmodtam, és Jimmy még él, és együtt lehetünk. De ahogy Jimmyt néztem az arcán, láttam hogy baj van.
-Mi az? -kiakadtam, elkerekedtek a szemeim, és megijedtem. Álmomban is a fejem ütöttem be, pont úgy ahogy Jimmy mesélte. Ez megijesztett.
-Nem álmodtad a történteket.-folytatta halkan, nyugodt hangon.- Az a valóság.
-Nem, nem igaz! Érezlek, érzem az illatod.
-Nyugodj meg!- elhallgatott, aztán egy mély levegő után újra megszólalt.- Azért vagy itt velem, mert itt akarsz lenni. De tudnod kell, hogy nem lehet. Jamesnek kellesz!
-Nem, nem hiszek neked! Azt csak álmodtam!-ordítottam sírva, de csak elkeseredetten nézett rám.
-Sajnálom!-suttogta. -Nem álmodtad, meg kell értened! James..
-Neeeem! Elég!-visítottam és a kezeimbe temettem az arcomat.
-Meg kell gyógyulnod, mert szüksége van rád. James nem maradhat egyedül.
-De Jimmy hiányzol! Én téged akarlak! Veled akarok lenni.
-Nem lehet! Nem hagyhatod ott! Maradj vele!-mondta, miközben két keze közé fogta az arcomat és lassan megcsókolt. Hirtelen megint minden sötét lett és újra fáztam. Kiakartam nyitni a szemem és magamban csak ordítottam Jimmy után de semmi. Nem tudtam mozogni, a szemem se nyílt ki, hiába erősködtem. Elvesztem.Nem tudtam mi történik. Nem tudtam mennyi idő telhetett el. De belül zokogtam. Akárhogyis akartam, nem tudtam felkelni, a szememet se tudtam kinyitni. Csak Jimmyre tudtam gondolni. És hogy visszakaptam, tényleg éreztem az illatát, hogy megcsókolt. Ő volt az, és ebben biztos voltam. Nem akartam újra elveszteni, de hiába erőlködtem. Magatehetetlen voltam. Végül feladtam. Megadtam magam, de aztán hangokat kezdtem hallani. Ismerős volt, de egy szót sem értettem. De már nem küzdöttem, hogy felkelhessek, csak fülelni próbáltam, hátha felismerem a hangokat. Aztán hirtelen csend lett. Megijedtem a csendtől, fel akartam kelni, de nem kellett erőlködnöm, könnyen ment. Kinyitottam a szememet és egy kórteremben feküdtem. Nagyon sötét volt. Semmit nem láttam. Lassan felültem, de nagyon fájt a fejem, felnyögtem.
-Van itt valaki?...Hahó?
-Lily?-hallottam egy halk de annál ismerősebb hangot.
-Val?-ahogy kimondtam a nevét megjelent a sötétben és leült az ágyamra.
-Maradj nyugton, jó? Hívok valakit!-mondta miközben megszorította a kezemet, de aztán kiviharzott. Pár perccel később egy fiatal doktornővel jött vissza, felkapcsolták a lámpát és odajöttek.
-Jó estét! Hogy érzi magát?-kérdezte miközben a pulzusomat nézte és a gépeket körülöttem.
-Hát fáradtan és nagyon fejfájósan.
-Igazán jó hír, hogy felébredt, már kezdtünk aggódni.
-Aggódni?- kérdeztem vissza furcsán.-Mennyi ideig aludtam?
-Egy hétig! De semmi nem utalt komolyabb sérülésre, így nem értettük miért nem ébredt fel.- ahogy ezt kimondta kicsit lesokkoltam. Nekem nem tűnt ilyen soknak, talán csak egy napnak az egész. És nem tudták miért? Megijedtem. Visszagondoltam, és Jimmy azt mondta, "Azért vagy itt velem, mert itt akarsz lenni.". 
-Úgy tűnik egy kis agyrázkódáson kívűl nem látok semmi komoly sérülést. MOst anniyt tudok mondani, hogy egy napig még biztosan bent tartjuk, és majd meglátjuk hogy lesz. -mondta és mosolyogva ki is ment.
-Jól vagy?- kérdezte Val és leült az ágyam szélére.
-Nem! Tényleg aludtam egy hétig?- bólintott.- És miért? Vagy nem értek semmit. James? Jól van?
-Nyugi, a nagyszülei vigyáznak rá. Nem tudták meg mondani miért nem kelsz fel.
-És hogy hogy itt vagy? Nem a srácokkal kéne lenned?
-Hát reggel mielőtt felszállt volna a gépünk kaptam a telefont, hogy este beszállítottak. Itt maradtam, nem hagyhattalak így itt. A többiek elmentek hozzájuk, hogy személyesen közöljék hogy mi történt.
-Tudják már?
-Igen! Ki is akadtak, úgy volt ma haza jönnek a lányok, de ott maradtak, hogy ott tartsák őket, mert félbe akarták szakítania  turnét. Vagyis még mindig akarják. Aggódnak miattad.
-Hívd fel őket, beszélek velük.- egyből elővette a telefonját és két csengetés után Matt hangja csendült.
-Szia, na mi van?
-Szia Matt!
-Úristen, Lily, te vagy?
-Igen, én, és jól vagyok!- mondtam, de már csak azt hallottam, hogy ordít a többieknek, hogy siessenek.
-Hazamegyünk jó?
-Nem Zacky, ott maradtok és folytatjátok a turnét. Nincs semmi bajom.
-1 hétig kómában voltál, akkor van valami baj!
-Nem, nincs, csak aludtam. Majd ha kiengednek utánatok megyek, jó?-mind helyeseltek, majd kicsit még beszélgettünk az eltelt 3 hétről és a koncertekről, aztán letettük. Megkértem Valt, hogy hozza be hozzám Jamest, így egyedül maradtam kicsit. Nem tudtam fel fogni, hogy egy hétig aludtam. MIntha megállt volna az idő. Aztán utána számoltam, hogy milyen nap van és elmosolyodtam. Ma van Jimmy szülinapja, bár lehet már elmúlt, este van nem tudtam elmúlt e már éjfél vagy sem. Mióta meghalt most először nem éreztem azt, hogy belehalok hogy nincs velem. Szörnyen fájt, de valamivel könnyebb lett, mert már csak azt vártam, hogy láthassam Jamest. Tovább gondolkodtam és rájöttem, hogy azért álmodtam azt amit, és azért nem ébredtem fel, mert én nem akartam. Igaza volt Jimmynek. Vele akartam lenni. De végre el tudtam köszönni tőle, és elengedhettem. Feldolgoztam végre, hogy már sose lehet velem és nekem minden erőmmel Jamesre kell koncentrálnom, ahogy azt Jimmy is elvárná. A fiát kell védenem, és vele kell maradnom. Most már nem az számít, hogy mi történt, hanem hogy van egy közös fiúnk és neki szüksége van rám. Miatta kell jól lennem. Ahogy ez átfutott az agyamon, betoppant Val a vállán Jamessel.
-Mami!-mondta ki most először, és nyújtotta felém a kezét.
-Szia édesem!-megölelgettem és csak gyönyörködtem azokban a szemekben, amiket az apjától örökölt.- Nagyon szeretlek, kicsim, és mostantól tényleg mindent megteszek! Mindent!-suttogtam miközben magamhoz szorítottam. Aztán már csak azt vettem észre, hogy Val sír.
-Mi a baj?
-Semmi, csak, ez.... Jimmy biztos örülne, ha ezt most látná.-csak mosolyogni tudtam, mert tudtam hogy igaza van. Végre nem elszomorodtam, boldog voltam, hogy velem van a fiam. Végre letudtam zárni a történteket, úgy hogy, már nem féltem, hogy elveszítem ezzel Jimmyt, hiszen van tőle egy kisbabám, ott a tetoválásom, és a sok szép emlékem, fényképek, és a közös ház, amiben együtt éltünk.

THE END