Február 9.

Mint tudjátok, vagyis remélem tudjátok tegnap volt SZERETETT REVünk 32. születésnapja, és nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ha bármit is kívánhatnék most, hát az lenne, hogy még jó sok Boldog szülinapot kívánhassak neki. De sajnos már csak emlékezni tudunk rá és vágyakozni, bár ismerhettem volna, bár beszélhettem volna csak egyszer vele... Jimmy különleges ember volt és az is marad örökre. Amit elért és tett értünk, arra emlékezünk és sosem felejtjük el és Biztos vagyok benne, hogy erről még a srácok is gondoskodni fognak:) Ne haragudjatok hogy csak ma írom ezt mind le, de tegnap nem tudtam, de így hozom az új rész is!

foREVer

Eljött az első szilveszter Jimmy halála óta. Senki nem szervezett és nem tervezett semmit. Egyikünk sem akart bulizni, vagy ünnepelni, A fiúk otthon maradtak a lányokkal én meg Jamessel. Kivételesen nem dugtam hamar ágyba, hanem fenn maradtunk és játszottunk. Folyamatosan zenélni kellett. A fiúk elérték amit akartak, imádott mindennel csörömpölni, akár a dobról vagy a gitárról, esetleg a kis szintetizátoráról volt szó, vagy bármi ami hangot adott ki ha megütötte, már jó játék volt. Hagytam zenélni,és csak figyeltem, aztán ahogy elfáradt bemászott a földön az ölembe.
-Na el ne fáradj, van még 1 óra éjfélig!- ránéztem, de már szopizta az úját és álmosan pislogott rám. -Hát jó, akkor aludj csak! -megpusziltam a fejét és csak néztem ahogy lassan elalszik.  Tényleg nagyon hasonlított Jimmyre. Gondolkodni kezdtem, ahogy néztem, hogy egy éve ilyenkor csak feküdtem az ágyban és zokogtam miközben Jimmy pólóját szorongattam. Tavaly ilyenkor összeomlottam, mert Jimmy itt hagyott és nem tudtam hogyan tovább. De el telt egy év és most Jimmynek hála nem vagyok egyedül. Nem csak fekszem és sírok. A körülményekhez képest boldog vagyok, bár még mindig nem tudtam hogyan tovább. Volt még fél óra éjfélig, szóval kimentem a pezsgőért a konyhába Jamessel a kezembe, aztán vissza a nappaliba. Még negyed óra és máris 2011 lesz. James lassan egy éves lesz. És Jimmy már nagyon rég elment. De ahogy eszembe jutott könnyes lett a szemem. Még mindig rám jön a sírhatnék, ennyi idő után is. Aztán megijedtem. Olyan rég volt, hogy utoljára láttam, hogy éreztem az illatát és rádöbbentem, hogy szinte már el is felejtettem az illatát. Sírtam, de James nem kelt fel, még 5 perc. Hirtelen csöngettek. Gyorsan törölgettem a szemeimet és még mindig Jamessel a kezemben elindultam ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam az ajtót megdöbbentem és újra potyogni kezdtek a könnyeim. De egyből kaptam egy vigasztaló ölelést.
-Ne sírj! Itt vagyok! Látod tudtam, hogy át kell jönnöm!-lassan becsukta maga mögött az ajtót, aztán kivette a kezemből Jamest.
-Honnan? -vettem egy nagy levegőt -Miért jöttél át?-szipogtam kicsit, de ahogy a kezében tartotta Jamest és nézte lassan rám nézett mosolyogva.
-Jimmy nem szerette volna, ha egyedül hagylak. Ráadásul barátok vagyunk. Nem tehetem, nem engedhetem hogy egyedül legyél, mert én is szarul vagyok, még mindig, és biztos vagyok benne hogy te is.-beindult a babával a vállán a nappaliba és épp mentem volna utána mikor halkan kopogtak.
-Boldog újévet!-ismét könnyes lett a szemem.
-Sziasztok!-mondtam és ahogy elmosolyodtam kicsordultak a könnyeim. De egyből a nyakamba borultak mind ketten.
-Gondoltuk átjövünk, nehogy egyedül maradj.
-Köszönöm Gena! Gyertek be.-mutattam nekik a nappali felé.
-Hát te?-nézett Zacky kérdően a kanapén ülő Brianre.
-Mi? Hát ti?- nézett Zackyre és Genara. -Én csak átjöttem, úgy éreztem át kell jönnöm.- Zackyék bólogattak és leültek mellé. Én meg közben hoztam poharakat és töltöttem nekik pezsgőt. Együtt voltunk éjfélkor, hiába beszéltük azt hogy nem.
-Te és Mich hol van?-kérdezte gyanakvóan Briant Gena. Brian egy fura grimaszt vágott és megrántotta a vállát.
-Összevesztünk egy kicsit. Elég feszültek vagyunk szóval nem csoda. De most ezt hanyagoljuk.-James a lehető legnyugodtabban aludt Brian vállán. Csak a következő csengetésre kezdett kicsit nyöszörögni. Mentem gyorsan ajtót nyitni de már nem lepődtem meg, csak örültem. Visszamentünk a nappaliba.
-Hé, kihagytok minket a buliból?- nézett kérdően körbe Johnny a többiekre, majd ő is és Lacey is körbe köszöntek mindenkinek, Matt is ment mindenkinek köszönni.
-Még jó, hogy senki nem akart semmit se csinálni. -nevette el magát Matt, és igaza volt. Egyedül akartunk lenni, de valahogy rájöttünk, hogy nekünk együtt jobb. Nem tudunk egyedül lenni. A beszélgetésünkre végül James is felébredt és elkezdett nekünk zenélni, persze a srácok nagyon büszkék voltak rá.
-Kár hogy énekelni még nem tudom tanítani.
-Nem baj, addig megtanul gitározni.- vigyorgott Zacky. Syn nagy vigyorral bólogatott és lepacsizott Zackyvel.
-Hát 4 ilyen nagybácsi mellet nem csoda hogy zenél. -mondta Gena mosolyogva.
-Igen srácok, elértétek amit akartatok.-mondtam mire büszkén nézték az éppen szintetizátorát püfölő Jamest. Reggelig beszélgettünk és nevetgéltünk. A helyzethez képest a legjobb szilveszterünk volt együtt. És az utolsó így közösen együtt töltött napunk, mielőtt elmentek volna turnézni. Az első turnéra Jimmy nélkül, és amitől jelenleg mindenki a legjobban félt, hogy a fiúk, hogyan fogják kibírni.