Brian már vagy fél órája kiment, én meg teljesen egyedül voltam bent. Mivel csak 10 percenként jöttek erősebb fájások, gondoltam fel kelek kicsit. Épp készültem kimászni az ágyból mikor nyílt az ajtó és bejöttek a srácok, Jimmy családja és a lányok is.
-Hát te mire készülsz?-sietett hozzám Brian.
-Sétálni akartam kicsit. De hé... hogy tudtatok mind bejönni?- mind elmosolyodtak és nevetni kezdtek.- Jó ,akkor lehet inkább nem akarom tudni.
-Mit mondott a doki?-kérdezte Valary.
-Hát, még legalább 3 óra, szerinte. Szóval nyugodtan menjetek el, biztos van jobb dolgotok, mint itt ülni még ki tudja meddig.
-Dehogyis, itt maradunk!- jött az egyhangú válasz, mire megint mind elmosolyodtak. Le telepedtek a székekbe és az egyetlen kanapéra. Így gyorsan eltelt az a 3 óra, de azon kívűl, hogy egyre jobban szenvedtem a fájásoktól, nem történt semmi. A többiek mind aludtak már, én meg próbáltam csendben nyöszörögni, hogy ne keltsem fel őket.
-Hogy vagy?- hallottam egy suttogó hangot, de annyira koncentráltam, hogy ne nyöszörögjek, hogy nem tudtam ki az. De aztán odaült az ágyam szélére és megfogta a kezem. Jó erősen megszorítottam.- Hú bas*zus nem tudtam,hogy ilyen erős vagy.
-Bocsi Matt. ...Csak ez egyre ...rosszabb.
-Nem kérsz fájdalom csillapítót?
-Nem adnak, ...csak ha már.... jön a baba.
-És addig kínoznak?- akadt ki teljesen, és elkezdte simogatni a fejem. -Kérsz valamit? Egy kis jeget?- tartotta felém a poharat, amibe már csak víz volt. Elnevette magát. - Jó inkább hozok, ha kérsz.- bólintottam mire elindult, hogy szerezzen jeget. Az ajtócsukódásra felébredt Brian és egyből oda kóválygott hozzám.
-Tudok segíteni?
-Hozz egy orvost!-szűrtem a fogaim között mire adott egy puszit a homlokomra és pont mikor kisietett, Matt jött egy pohár jéggel.
-Tessék tessék!-nyomta a kezembe.
-Imádlak!-mondtam neki, mire boldogan mosolygott.Pár perc múlva Brian idegbeteg fejjel jött vissza.
-Komolyan mondom ezek itt mind barmok!- dühöngött és elkezdte felverni a többieket is. Oda jött hozzám és lassan a két karjába vett. -Gyere, szerzünk orvost.
-Brian, én inkább itt maradnék.- azért erősen kapaszkodtam a nyakába, nehogy leejtsen.
-Haver, inkább tedd vissza!
-Elbírom, nem nehéz, de kell egy orvos! -szűrte a fogai között és kicipelt a teremből. Odavitt a nővérpulthoz a nyomunkban Matt állt.
-Most már tudna hívni egy ku*va orvost, hogy megvizsgálja?! -a nővér elképedve bámult rá és felkapta a telefont. -Siessen, mert már nagyon rosszul van!-sürgette a nővért, aztán rám nézett és kacsintott.
-Te nagyon hü*ye vagy!-súgtam neki, és halványan elmosolyodott.
-Kérem vigye vissza, a doktor úr máris jön!
-Ha nem jön, az életemre esküszöm hogy az orvosig viszem el, megértette?-félve bólintott a nővér Brian meg visszaindult velem és ahogy beléptünk az aggódó arcokkal teli terembe, neki estek.
-Meg vagy hülyülve? Mi van ha baja lesz?-támadta le Kellie és Katie.
-Nyugi, nyugi! Csak az orvost hívta......-megszorítottam Brian kezét míg tartott a fájás, -mert már nagyon rosszul vagyok. És így sikerült végre elérnie, hogy jöjjön is.- ahogy befejeztem a mondatot, már be is lépett az orvos.
-Szép jó estét! Elnézést, épp szülésnél voltam.
-Nem gond, csak segítsen neki!- szólt Brian ingerülten, mire Michelle megfogta a kezét és kivitte a teremből.
-Lássuk csak!- mondta és megnézte a gépeket. -Úgy tűnik a babával minden rendben és a fájásai is egyre intenzívebbek és gyakoribbak.- bólintottam, aztán elmosolyodott. -Akkor nézzük hogy állunk. - pár perc múlva aztán minden szó nélkül kiment. Mind megijedtünk és Katie utána is rohant. Csendben izgatottan vártunk és bár mindenkin látszott, hogy feszült lett mind engem akartak nyugtatni.
-Ne izgulj, biztos csak hozza a nővért a fájdalom csillapítóval.
-Igen, semmi ok, aggódni, azt mondta a baba jól van.-helyeseltek rá egymásra, aztán visszajött a doki és pár nővér.
-Szóval, ne ijedjen meg, nem lesz baj, de a baba far fekvéses és próbál behelyezkedni a szülőcsatornába. De így nem garantálható, hogy nem lesz semmi komplikáció, szóval én a császármetszést javaslom.-ahogy kimondta a doki megfagyott a levegő. Kapkodni kezdtem, bepánikoltam és már potyogtak is a könnyeim.
-Nem lehet semmi baja a babámnak.-sírtam és néztem az orvosra.
-Pont ezért szeretnénk már most betolni és előkészíteni a műtétre.- még erősebben sírni kezdtem és próbáltak megnyugtatni. Láttam, hogy Jimmy anyukája kiszaladt és sietve jött vissza Briannel. Körbe vettek a srácok.
-Ne sírj Lily, nem lesz baj! Erősek vagytok és mind itt vagyunk!-mondta Johnny, és megsimogatta a pocakomat.
-És ne felejtsd el, hogy Jimmy is vigyáz rátok! Nyugodj meg, kemény vagy menni fog!-ölelt meg Zacky. Matt egyből utána szorosan megölelt.
-Találkozunk nem sokára!-suttogta a fülembe, aztán Brianre néztem, megszorította a kezemet.
-A legjobb barátaim voltatok Jimmyvel és most tudom, hogy félsz, de erős vagy és mindketten kijöttök onnan és mi mind itt fogunk várni!-mind el kezdtek bólogatni. Felálltak és jött Jimmy anyukája.
-Nagyon szeretlek, és Jamest is, tudod, ne sírj kicsikém! A baba miatt kell, hogy jól legyen! -nyomott két nagy puszit az arcomra, aztán jöttek a nővérek és kitoltak. Csak arra tudtam gondolni, hogy James jól legyen és ne legyen semmi baj. Ne kelljen őt is elveszítenem, mint Jimmyt. Ahogy beérkeztünk a műtőbe és előkészítettek a császárra James még rúgott egyet a hasamban, aztán az arcomra került a maszk, mivel sürgősen neki kellett látni, így nem volt lehetőségem rá, hogy ébren legyen a műtét közben, fájdalom csillapítás mellett. elszámoltam lassan 10-ig és minden sötét lett.
Bizsergést éreztem mindenhol. Lassan nyitogattam a szemem, és homályosan láttam. Egy alakot láttam lassan jött felém. Próbáltam felülni, de hatalmas nyomást éreztem a hasamban, de a látásom kitisztult. Brian volt az. A többiek aludtak, de mindenki ott volt és megvárt.
-Brian?-szóltam halkan mire felém nézett.
-Sziaa! Szia anyuka!- mondta mosolyogva és elindult felém. -Nézd csak, anyu felébredt!- beszélt és lassan a kezembe adta a fiamat. Könnyes lett a szemem.
-James! Istenem!- Brian adott egy puszit és mosolygott.
-Gyönyörű kisbaba. -bólogattam és könnyeztem miközben a kisfiamat csodáltam. Jimmyre gondoltam, hogy megcsináltam, mert az ő fia és az enyém. Gyönyörű, a legcsodálatosabb dolog a világon.
-Hogy vagy?
-Hát mindenem zsibbad, de ezért megérte!-mondtam és egymásra mosolyogtunk. Lassan a beszélgetésre felébredt Jimmy anyukája és odajött hozzánk.
-Látod! Látod?-mondta és megpuszilgatott. -Gyönyörű a kisunokám, és nagyon köszönöm neked, hogy képes voltál erre.- megölelt és megsimogatta James fejét.-Hasonlít Jimmyre!-mondta végül könnyes szemekkel, mire odahúztam és együtt gyönyörködtünk a kis csodában.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése