-Hé, állj, ez az a ház.-csaptam Matt karjára, mikor felismertem a házat.
-Mi? Várj megnézem a címet!-kezdett el a zsebeiben keresni Zacky.
-Ne már, felismerem a házat, azon a fán másztam le, mikor le kellett lépnem.-vigyorodtam el, de Zack a hátsóülésről fejbevágott.
-Az apja megemlékezése van, állítsd le magad.-mordult,de inkább csak sértette az önbizalmát, hogy nekem megvolt ő meg hozzá se mert szólni.Kipattantam a kocsiból, és utánam a többiek is.
-Na akkor bemegyünk?-kérdezte Johnny és elindult előre.
-Figyelitek milyen bátor?-kérdeztem vigyorogva.
-Csakmert nem ismerte Jennyt a gimiben, akkor még a kocsiban ülne remegve.-mondta Matt mire nevetve elindultunk Johnny után.
Jenny:
-Szia, Johnny vagyok.
-Jenny.
-Részvétem apád iránt, biztosan nehéz lehet.
-Az.-bólintottam.Nem nagyon tudtam mit mondani, vagy szólni neki, nem ismertem fel, nem tudom ki, de mivel ez a nap erről szól, hát próbáltam mindenkivel beszélni.-Honnan ismerted apámat?
-Én nem, a barátaim jártak veled egy suliba,-mondta és hátra fordult a 3 srác irányába akik épp akkor indultak el felénk.-Kicsit félnek tőled, azt mondják legendásan jó csaj voltál.
-Sziasztok!-köszöntem, ők már ismerősek voltak, valamennyire emlékeztem, vagy legalábbis rémlett az arcuk.
-Nagyon sajnáljuk ami történt!
-Köszönöm, ne haragudjatok, de elég sokan jöttek és nem igazán tudom felidézni...
-Persze.Zacky Baker.-nyújott kezet az egyikük.
-Ó, persze, így már emlékszem.Nagyon sokat emlegetett apu mikor otthagytad a csapatot.-mondtam mire elkezdte a földet bámulni.-Ezek szerint nem folytattad a baseballt.-mondtam mire bólintott.
-Matt Sanders, de mi csak sulitársak voltunk, apád volt a tesitanárom.-mondta mire mosolyogva bólintottam, a fél gimi tesitanára volt, meg se próbálok már emlékezni rájuk. Aztán mikor az utolsó sráchoz fordultam már szélesen vigyorgott.
-Brian Haner, rám talán máshonnan emlékszel.
-Ohh igen, rémlik valami.-tűnt el a mosoly az arcomról.-A kínos tinédzserkori baklövések, mi?-kérdeztem mire az ő arcáról is lefagyott a vigyor, a többi srác meg csak nevetett.
-Mi?-kérdezett vissza zavartan.
-Vicceltem!-nevettem el magam.-Kiváncsi voltam még olyan beképzelt egoista vagy-e mint akkor voltál.De talán most méginkább, hogy jobban nézel ki.-mondtam mire a pillanatnyira felröpepn mosoly újra eltűnt.-Bent találtok még jó pár embert a gimiből, illetva ha maradnátok akkor van egy csomó kaja, sütemény...menjetek nyugodtan.-Johnny gyorsan megölelt még, ami mivel őt tényleg nem ismertem elég fura volt, de közben aranyos is, a többiek meg csak besétáltak mosolyogva.
Úgy este 7 körül kezdtek elmenni az emberek, lehuppantam a nappaliban a kanapéra, felhúztam a lábaimat és ot ültem összekuporodva.
-Jenny.-oldalra néztem és megjelent egy ismerős arc.-Johnny vagyok, a 3 sráccal jöttem.-mutatott oldalra és így már beugrott, bólogattam, intettem Brianéknek.-Nincs kedved eljönni velünk? Beülni valahova?Tudom engem nem ismersz, de a többi hozzád se mer szólni.-elmosolyodtam és a többiek felé néztem.
-Haner úgy emlékeztem tökösebb avgy ennél.--teljesen elképedt nekem viszont nevetnem kellett ettől.
-Na mit mondasz?
-Aranyos vagy, de majd máskor! Most jó egy kicsit csöndben lenni.-mondtam mire megértően nézett már vissza rám.
-Akkor megyünk, kitartást!
-Köszönöm! Sziasztok!-intettem nekik és így ki is ürült a ház.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése