Life is just a game 70.

Sziasztok Na elérkezett az utolsó rész, remélem összességében tetszett a fic, nehezebb volt egyedül befejezni mint azt gondoltam, de sikerült. Valószínűleg nem éppen ilyen befejezésre számítottatok de nem szeretem az átlagos és szokványos sztorikat.... :D

Skye:

-Igen?-nyögtem a telefonba közbe jobban magamra húzva a takarót
-Skye, de jó!
-Ez sziréna?-kérdeztem és mikor tudatosult hogy Brian hív kipattant a szemem.
-Igen, mentőben vagyunk, Heidi elkezdett vérezni és azt mondja nem érzi a kicsiket és fájdalmai is ...
-Jó nyugodj meg! Melyik kórházba mentek?
-A délibe.
-Rendben, indulok én is, próbáld megnyugtatni, nem lesz semmi gond!Szeretlek titeket, mondd meg neki, jó?-kértem és már másztam ki az ágyból.
-Megmondom!-válaszolt még Brian aztán letettük.
-Matt! Matt ébredj, be kell mennünk a kórházba!-rántottam le róla a takarót.
-Mi az? Miről beszélsz?
-Most viszi egy mentő be Heidit, be kell mennünk, ott kell vele lennem.-kapkodtam magamra gyorsan a ruhákat.
-Nem lesz baj ne félj!Hívok egy taxit.-mászott ki ő is az ágyból.
-Nem kocsival megyek!
-Skye így ne vezess, pár perc és itt a taxi, úgyis Alecket is még fel kell öltöztetni, nem hagyhatjuk itt.
-Jó gyertek taxival én máris indulok!-rohantam végig a házon  a kulcsokat keresve.
-Skye szivem kérlek, várj...
-Nem Matt mennem kell!-csaptam be a bejárati ajtót és beültem a kocsiba, mielőrr elindultam próbáltam még pár nagy levegővel lenyugtatni magam de a kezem ígyis remegett.

Heidi:

-Brian, ha valami komoly, akkor szeretném, hogy a babák legyenek az elsők.-szorítottam a kezét a még a mentőben.
-Heidi ne beszélj hülyeségeket, mind egészségesek és szépek vagytok és lesztek, nem lesz semmi gond, csak kicsit hamarabb jönnek.-remegett a hangja ahogy küzködött az érzelmeivel.Láttam rajta hogy nem akar előttem kiakadni,de a keze hideg volt és remegett ahogy engem és a hasamat figyelte.
-Brian komolyan, annyira akartál gyereket, nem...
-Most hallgass, oké?! Veled akartam mindezt, nem nélküled, szóval ne merészeld feladni!Velem kell hogy maradj mert egyedül kevés leszek egy gyereknek is.Szeretlek és nélküled ez nem menne.-ahogy ezt mondta már alig láttam annyira bekönnyeztek a szemeim. Hozzám búj amennyire tudott és éreztem hogy az ő könnyei folynak az arcomon.
-Szeretlek!-suttogtam neki mire megcsókolt. De a mentő megállt és már toltak is be.Briannel elszakadtunk olyan gyorsan toltak és olyan sok ember került körém hogy már nem tudtam fogni a kezét, mindenhol csak orvosokat és ápolókat láttam és ettől elfogott a pánik.

Brian:

-Mikor mondd már végre valaki valamit?! Hogy van a feleségem?-kaptam el minden nővért aki arra jött, de mind csak a fejét rázta.
-Mr Haner?-állt az ajtóban egy orvos gyorsan odaléptem hozzá.
-Én vagyok!
-Üdvözlöm!-nyújtott kezet.-Én fogom a feleségét műteni.
-Műteni? Miért? Nagy a baj?
-Nagyon rossz a babák szívhangja, gyengék az életjelek és valószínűleg levált a méhen belül a méhlepény ezért a sok vérMihamarabb meg kell műtenünk mert így ő is és a babák is könnyen elvérezhetnek.Nem tudom garantálni, hogy mindhárman túl élik ezt!-
-Akkor ne ácsoROGJON ITT, HANEM HÚZZON BE ÉS MENTSE MEG ŐKET!-kezdtem a végére kiabálni de nagyon ideges lettem a hallottaktól. Az orvos meg se szólalt bólintott és eltűnt az ajtók mögött.
-Brian?!-hallottam Mattet megfordultam és már Aleckkel jött a karjában.-Mi az tudsz valamit?
-Meg kell műteni mert baj van a babákkal.
-Jól van haver ne izgulj, nem lesz semmi gond.Mind jól lesznek!-veregetett vállba Matt, Aleck meg csak aludt a karjaiban, én meg csak idegesebb lettem, hogy én talán a karjaimba se foghatom a gyerekeket.
-Skye? Ő hol van?-kérdeztem Mattet de Matt értetlenül nézett rám.
-Ezt hogy érted? Még előttünk elindult,nem ért ide?-megráztam a fejem Matt meg aggodalmas arcot vágott, láttam hogy megijedt.
-Hééé, mi a helyzet? Mindenki jól van?-bukkant fel apám, de ahogy rám nézett csak megölelt.
-Heidi és a babák is életveszélyes állapotban vannak, műteni kell.-mondtam még az apámat ölelve.
-Jól van fiam, ne idegeskedj, biztosan nem lesz semmi.Suzy otthon maradt Mackkel, nem akartuk behozni.
-Persze megértem.

Matt:

-Skye vedd már fel.-járkáltam fel alá én is.De akárhányszor hívtam mindig addig csörgött hogy a végén hangpostára kapcsolt.
-Semmi?
-Nem, semmi.néztem Brianre és nekitámaszkodtunk a nővérpultnak.
-Rendben, hozzátartozója van? Értem, akkor feltelefonálok hogy előkészítsék a műtőt.-hallottuk ahogy egy nővér beszélt telefonon.
-Ez borzasztó!Kiráz a hideg hogy mennyi beteg és sérült ember van itt.-fogta a fejét Brian, és én maximálisan egyet értettem velem. Ahogy néztem Papa Gates-t a széken ülve ölében Aleckkel el se tudtam képzelni, hogy valami baj legyen vele.
-Nézd újabb mentő, nem hiszem el és még semmit nem tudok hogy a feleségemmel mi van.-kezdett újra dühöngeni Brian, de próbáltam lecsitítani.
-Brian nyugodj meg, amíg nem jön le az orvos addig jó. Érted? -néztem rá, de hirtelen az arca lesápadt és idegesebbnek láttam ahogy előre bámult.
-Matt, én...-mekegett.
-Mi az?-kérdeztem és megfordultam egy nőt toltak be tiszta vér volt a hasa, a mellkasa, mikor arrébb ment az egyik mentős megláttam az arcát.
-HÉ! VÁRJANAK!-rohantan oda és kisimítottam a haját az arcából.-Édes istenem!-szorult el a torkom és kezdtem könnyezni.
-Uram ismeri a hölgyet?
-A feleségem ő itt a feleségem! De mi? Ez hogy történt?
-Autóbalesetet szenvedett, oldalról elkapta egy autó és beborult az autója fejjel lefelé állt meg az út mellett.
-És mik?
-Kérem, most sürgősen meg kell műtenünk, nagyon súlyosak a sérülései mihamarabb segítségre van szüksége.-mondta az orvos és már tolták is el.
-Rendben.-bólintottam csendben.
-Ha tudunk bármit értesítjük.-visszafordultam Brianhez és a fiamhoz.Láttam, hogy Brian már a földre rogyott és csak a fejét fogta, nagyon ideges lett. Aleck is felébredt már. Én meg mint aki lefagyott ott ragadtam nem akartam felfogni, sem megérteni, hogy mi történt.
-Mr Haner?
-Itt!-pattant fel Brian.
-Velem jönne?
-Persze!-intett nekem és már ment is el.

Brian:
-Meg kellett a feleségét császároznunk jelenleg a babákat inkubátorba helyeztük, nem lett semmi komoly bajuk a kora szülésen kívűl.
-És a feleségem?
-Még műtik. A vérzés annyira erős, hogy nehéz elállítani a vérzést.
-De túl fogja élni?-pillanatra ledermedtem nem tudtam tovább menni, amíg nem válaszol a nővér.
-Nem tudom. De kérem jöjjön, megnézheti a gyerekeket.-húzott az ablakhoz amin keresztül láthattam őket.Annyira kicsik voltak még.-Nem lesz velük gond, ha megtudnak erősödni az inkubátorban, teljesen jól fejlődtek a súlyuk is kielégítő mindketten 2 kg fölött vanank, ami nagyon jó.
-De csak 6 és félhónapra születtek.-suttogtam.
-De nagyon jó helyük volt,a körülményekhez képest egészségesek.-mondta és én egyetértettem.Ha Heidi nem is volt tudatában de nagyon vigyázott rájuk, csak egészséges kaját evett és gyümölcsleveket, zöldségeket, vigyázott a pocijára.Ahogy ezekre gondoltam sírni kezdtem a gyerekeimet nézve.
-A nevüket tudja? Megbeszélték?-megráztam a fejem.-Rendben akkor adok időt, majd a feleségével átbeszélik.-bólintottam, remélem úgy lesz.
-Várjon!Milyen neműek?-kérdeztem a nővér felé nézve.
-Egy fiú és egy lány! A fiú az idősebb-mosolyodott el.

Matt:

-Uram maga az autóbalesetes hölgy hozzátartozója?
-Igen!
-Vannak további hozzátartozói?
-A húga de őt most császározzák, vagyis azt hiszem, de én a vőlegénye vagyok, és a fiúnk van még, de...
-Kérem, a mennyasszonya most magánál van és szeretne Önnel beszélni.
-De ezt nem értem, azt mondták meg kell műteni, nem műtik? Akkor mit csináltak az elmúlt fél órában?
-Uram nem szóltak?-ettől ideges lettem és az ajtóba öklöztem egyet.
-GONDOLJA HOGY TUDOK BÁRMIT IS MIKOR SENKI NEM MOND SEMMIT?
-Amennyire lehetett stabilizálták az állapotát, de annyi vért vesztett és olyan komoly sérüléseket szenvedett, több szerve sérült, csontjai törtek ,hogy nem lehetett minden egyszerre elvégezni, mert sok lenne a szervezetének. Jelen pillanatban magánál van és szeretne Önnel beszélni.-potyogtak a könnyeim, de minden szó nálkül mentem az orvos után. Egy gépekkel teli kórterembe vezetett.Skye falfehéren feküdt az ágyban, a feje több helye leragasztva, a karján egy átvérzett kötés.
-Édesem!-csuklott el a hangom de leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. Elmosolyodott.
-Sajnálom.-suttogott.-Meg kellett volna várjalaka.-bólintottam de ő még csak mosolygott.
-Skye annyira szeretlek!-puszilgattam a kezét és láttam hogy lecsordult egy könnycsepp az arcán.
-Heidi?
-Jól vannak, nincsen semmi gond, egészségesek a babák.-mondtam, de csak Skyenak akartam megkönnyíteni, hiszen nem tudtunk még onnan se semmit.De Skye csak mosolygott.
-Matt szeretlek és Alecket is,mondd meg neki, jó?
-Megmondom, de ha jobban leszel te is elmondhatod neki.-szorítottam a kezét az arcomhoz, nagyon hideg volt.
-Édesem..-suttogtam, nem tudtam, hogy mit mondjak neki, láttam, hogy mondani akar valamit, de elkezdett köhögni. Hirtelen vér buggyant fel a szájában.-Kicsim!-már égették a könnyek az arcomat.-SEGÍTSÉG!-ordítottam és körbe vették az orvosok.Leültem a földre és néztem mit csinálnak vele.Letépték róla a kórházi ruhát és a mellkasán lévő sebet kezdték felnyitni, közben már dugtak egy csövet le a torkán.
-Skye, kérlek.... Skye...-ültem és csak remegtem a földön ülve.Hallottam az orvosokat és ápolókat."A mája lesz az" "Túl sok a vér, még kell géz""Nem látni honnan jön""Nem tehetünk semmit" ez volt ami a legjobban fájt, Skye ott feküdt minden csupa vér.Kicsit még magánál volt, felém fordította a fejét és láttam hogy elmosolyodott.Aztán sípolni kezdtek a gépek.
Szánakozva néztek rám az orvosok és ápolók.De nem érdekelt, csak Skyet láttam az ágyon fekve, vérben úszva.
-Szeretlek!-mondtam és lassan felkeltem.Elindultam ki, alig tudtam járni, mintha részeg lennék, forgott velem minden, nem láttam tisztán, csak később jöttem rá, hogy azért nem mert végig zokogtam, nem tudtam abba hagyni.Visszamentem a váróba, ahol Papa Gates állt a karjában Aleckkel. Láttam rajta ahogy rám nézett, hogy rájött mi történt. Letette a fiamat és mielőtt még összerogytam volna elkapott.
-Matt, jól van! Gyere! Itt vagyok!
-Apa, apuci...hol van anyu... apa...-hallottam Alecket,de csak a fejemet ráztam és sírtam.

Heidi:

Zúg a fejem, és a hasam, úristen nagyon fáj a hasa. Felriadtam és a kezem már a hasamon volt. Puha volt, és kicsi.Megijedtem.
-A kicsik? Hol vannak a babáim?-szóltam, de sehol senki nem volt.-Próbáltam felülni de annyira feszített a hasam, hogy nem ment.-Brian?-szóltam és hirtelen belépett az ajtón. A szemei feldagadva a sírástól vörösek.A fejemet kezdtem rázni és könnyekkel teltek a szemeim.
-Ne, mondd hogy nem, túl kellett élniük, én nem...-dadogtam és néztem az ajtót hátha betolják a kicsiket.
-Jól vannak, egy fiú és egy kislány, teljesen egészségesek, csak a koraszülés miatt figyelik meg őket.-mondta de olyan rekedt volt a hangja.
-Hálaistennek. Szépek? Ugye?-bólintott, de eült mellém az arca még mindig gondterhelt volt.-Mi a baj? LÁtom, hogy...-megrázta a fejét aztán sóhajtott és a kezemet szorongatta.
-Volt egy baleset és...-ledermedtem, pörgettem a fejembe hogy mi történt, kivel van baj, de csak vártam hogy mit mond,-Skye a saját autójukkal indult el.-hevesebben vert a szívem és fájdalmat éreztem a mellkasomban, a torkomban, alig kaptam levegőt, lüktetni kezdett a fejem, ahogy láttam Brianen hogy folynak a könnyei.-Oldalról beleütközött egy másik autó és... az autója megpördült és felborult.-Csk a fejemet ráztam és előre hátra dülöngéltem. -Nem, nem nem nem...-mondogattam, de Brian újra kinyitotta a száját.
-Annyira sajnálom édesem... Utánad hozta be a mentő...
-Matt? Aleck?
-Külön jöttek, Skye mihamarabb be akart érni.-szipogott.
-És? Hogy van? Nagyon súlyos?-kérdeztem elcsukló hangon, de éreztem hogy jobban szorítja a kezemet.
-Nem tudtak...-elfordítottam a fejem.-Megműtötték, de...
-Ne.-suttogtam.-NE!-ordítottam és elrántottam a kezemet Briantől.-NEM MONDHATSZ ILYET NEKEM!
-Heidi?-lépett be Matt.Ahogy ránéztem éreztem minden fájdalmát.Majd széttépett belülről az érzés, égett az arcom, lüktetett a fejem, remegtem és azt hittem elhányom magam.
-Matt, ez nem igaz, ugye?-kérdeztem, de csak sírni kezdett ahogy odasétált hozzám.
-Azt üzente, hogy szeret.És nagyon örült, hogy jól vagytok.-szipogott végig.Felényújtottam a kezem és a nyakamba borult, szorosan öleltük egymást és csak sírtunk.

Egy héttel később...

-Édesem, mi legyen a nevük?
-A kislány Skye, Skyler!-mondtam, a tolószékben az ablaknál nézve.-Skyenak hívják.
-Tetszik.-puszilta meg a fejemet.
-A fiú?-kérdeztem mire Brian leült mellém egy székre.
-Mikor még Skyejal beszéltem volt egy név ami neki is és nekem is tetszett.
-Mi?-kérdeztem.
-Ryan.
-Legyen.-suttogtam és ott ültünk tovább csendben.

Matt:

-Apa.-keltem Aleck simogatására.
-Igen?
-Szeretlek.-ölelt meg.
-Én is.És Anyukád is nagyon!-borult a nyakamba, felültem a kanapén és felkaptam az ölembe.
-Hiányzik.-motyogta, és azt hittem a szívem szakad meg.
-Nekem is.Nagyon hiányzik Anyu.De tudod, hogy nem felejtjük el. Látod, ott vannak  a képeink mindenhol.És a sok emlék a buksinkban.Mindig velünk lesz anyu, mert nagyon szerettük egymást.-öleltem magamhoz, hogy ne lássa ahogy sírok.Csak az utolsó percek pörögtek végig a fejemben újra és újra. Ahogy még rám néz és elmosolyodik. Sosem tudom majd elfelejteni és nem is akarom.