El sem hiszem hogy véget ért a nyaralás.Még ma este indulunk vissza, de nem akarok.Maradni akarok, nem akarok haza menni, nem akarok az a nő lenni akit sajnálnak, akire úgy néznek, és akiben csak az inkubátort látják a gyerekekhez, Felfordul a gyomrom ha erre gondolok.
-Gyere menjünk!-fogta meg a kezem Brian.
-Hova?
-Le a partra! Élvezzük még ki, hogy itt vagyunk!
-Nem akarok, akkora vagyok mint egy bálna.
-Nem vagy akkora, csak a pocid miatt látszik, hogy terhes vagy, de édes 6 hónapos terhes vagy, ikrekkel.-finoman magához húzott és megcsókolt.-Szeretlek, szerettelek régen is, most is, mielőtt terhes lettél akkoris, ha megszülettek azután is, úgy ahogy vagy!-jól esett hogy ezt mondta és hogy közben végig puszilgatott.
-Én is szeretlek!-elmosolyodott és most a hasamra tette a kezeit.-Őket is!-motyogtam mire megint csak megcsókolt.Pedig nem volt igaz, nem tudom hogy kik ők, csak hogy bennem vannak, és ....rossz érzés a tudat, hogy nem várom őket annyira mint mindenki körülöttem.Nem tudom őket szeretni, nem tudom kik ők, mik ők...Lementünk a partra és leültünk félig a vízbe.
-Nagyon jól néztek ki!-mondta Brian és hirtelen lefényképezett.
-Ne már!
-Nincs is rólad terhes kép!Legalább már van egy bizonyíték, hogy a te gyerekeid.-mosolygott és tartotta felém a telefont, hogy lássam.
Syn:
Látom rajta, hogy nem érzi jól magát, és egyre kevésbé hiszem, hogy Skye jót tesz neki ezzel, hogy hagyja hogy ne vegyen tudomást a gyerekeinkről.
Tudnia kell, hogy szeretem őket, hogy a gyerekeink is őt, és neki ís így kell éreznie.
-Csodaszép vagy, nem híztál meg mint általában a kismamák, igazi szexy rocksztár kismama vagy.
-Na persze!-mosolyodott el.
-Igen, Zúznak a babáink a pocakodban!-simogattam meg a hasát és hirtelen mocorogni kezdtek.-Milyen érzés?
-Mi? Hogy mozognak?-bólintottam mire oldalra döntötte a fejét.-Furcsa, kellemetlen.Néha fájdalmas.
-Kicsit se jó?
-Nem tudom, érzem hogy bent vannak, hogy mijük hol van de nem látom őket és ezért furcsa.-minden kismama boldog mikor beszél, de Heidi nem.Félek, hogy túl hirtelenül jöttek a babák, egy is sok lett volna neki, nem hogy kettő.
-Min gondolkozol?-kérdezte, de nem akartam elmondani, mennyire féltem.
-Csakhogy lányaink vagy fiaink lesznek.Nem kéne már megkérdeznünk?
-Uhh remélem nem lány mindkettő, a lányok borzalmasak.
-Miért?
-Én átéltem, ha valaki felcsinálná a lányomat én nem elmennék, hanem megölném azt a pasit.
-Emiatt ne aggódj szivem, ha lányaink lesznek gondoskodom róla, hogy a nészéjszakáig senki és semmi ...
-Jó, inkább hallgass!-nevetett, végre.-Gondolod a rocksztár apjuknak elhiszik, hogy ez a helyes, több nőd volt mint ahány hajszál lesz a fejükön.
-Mi?! Ez nem igaz!-mentegetőztem, de nevetett végre, boldogan, úgy hogy a gyerekekről beszéltünk.-Neked is voltak kalandjaid azt hiszem.
-Dehogyis, csak te! Minek nézel?
-Heidi!
-Jó talán !-nevetett ismét.-De látod ezért nem akarok lányokat, olyanok lesznek mint én és Skye.Borzalom!
-Ha egyikük is olyan lesz mint te, akkor már nem lehet rossz!
Skye:
Már a gépen ülünk felszállásra várva,de Matt és köztem még nem igazán rendeződtek a dolgok.
-Szeretsz Matt?
-Igen.dörmögött.
-Én is, akkor miért nem viselkedünk úgy? Egy család vagyunk számít ez bármit is?
-Nem!-végre felém fordult.
-Csókolj meg!-kértem mire kicsit ódzkodva de megcsókolt, persze Aleck ezt nem hagyhatta szó nélkül!
-Fúúúj már megint?!Anya apa ez gusztustalaaaaaan!
-Várj öcsi ha nagy leszel csinálsz te rosszabbakat is!-kacsintott rá Matt mire csak megrázta a fejét.-Felnőttek, undorító.-motyogott magába.
Hajnalba szállt le a gépünk és taxival mentünk is haza.
Már két hete itthon vagyunk, de Heidit nem tudom kimozdítani sehova, a pocija már hatalmas, napról napra nagyobb talán ez lehet az oka.
Heidi:
-Brian ébredj!-kezdtem rázogatni.
-Hm?
-Ébredj valami baj van!
-Mi? Mi baj?-ült fel még csukott szemekkel az ágyban.
-Egyideje nem mozognak a babák és nagyon fáj a hasam.
-Mióta?
-Már egy ideje, nagyon hasogat!
-Jó hívok egy mentőt, addig öltözz fel!-bólintottam és óvatosan kikeltem az ágyból.Bementem a fürdőszobába átvettem a pizsomámat és elindultam kifelé, de egyre élesebben hasogatott a hasam.
-Brian?!-nyöszörögtem már, és a hasamhoz kaptam, aztán valami meleg éreztem, benyúltam a két lábam közé de sokkot kaptam, véres volt a kezem.-Brian?!-szóltam már sírva és óvatosan lépdeltem tovább.
-Gyere édes, mindjárt..-jött be de ahogy meglátta hogy a nadrágom és a kezem is véres láttam az arcán a rémületet.-Gyere!-felkapott a kezébe és elindult velem lefelé a bejárati ajtóhoz, már hallottam a szirénát és a dörömbölést az ajtónkon.Brian letett a lépcső alján kinyitotta az ajtót a mentősök meg már körbe is vettek de én csak zokogtam.
-Ne félj kicsim már minden rendben lesz!-puszilt meg Brian ahogy kitoltak.
-Nem, a babáink, valami gond van....-szipogtam de már be is raktak a mentőbe, Brian felugrott és szirénázva elindultunk a kórházba,közbe Brian körbe telefonálva Suzyéknak,Skyenak és a fiúknak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése