-Anyu, beteg vagyok?-nézett rám Aleck nagy szemekkel, mikor észrevette, hogy a kórházhoz jöttünk.
-Nem kicsim, nem vagy beteg, csak csinálunk pár vizsgálatot.
-Miért kell?-kérdezősködött továbbra is.
-Csak azért, hogy biztos lehetek-e az apukád!-válaszolta neki Matt, de erre kicsit megijedt.
-Nem lehetsz az apukám?-kérdezte és szinte bámulta Mattet, annyira várta a választ.
-De lehetek, ezt fogják itt megmondani a dokik is.-felmentünk az orvoshoz, akivel Matt beszélt és egyből fogadott is minket. Nekem már egy hatalmas görcs volt a gyomrom. Próbáltam leplezni milyen ideges vagyok, de nehéz volt.Vagy talán nem is működött.
-Ne izgulj!
-De izgulok! Ez nagy lépés Matt, nagyon nagy!
-Hé! Akármi van én itt vagyok! Ezt megbeszéltük, de azt hiszem muszáj megtudnom végre, mert így félek, hogy eltűnsz valaki mással. Vagy belép egy hapsi az életébe és ha én vagyok az apja de ezt nem tudom, majd egy idegen lesz az.
-Tudom, és igazad van, tudnod kell, ahogy neki is. Megérdemli de félek.-tördeltem az ujjaimat ahogy néztem a fiamat az orvossal szemben ülve. Odaléptünk melléjük kézen fogva Mattel, mert már épp készült levenni a vért.
-Ez nem is fáj!-nézett fel Mattre vigyorogva és pacsiztak egyet. Elképesztő hogy ilyen kevés idő alatt mennyire összenőttek. Annyira jól elvannak együtt, mintha ez mindig is így lett volna.
-Na akkor Mr. Sanders, most maga jön.-Matt leült és tőle is levették a vért. Aleck közben végig ott állt mellette és figyelte árgus szemekkel.
-Mennyi idő, amíg meg lesz az eredmény?-kérdeztem izgatottan, miután egy nővér elvitte a papírokat és az üvegcséket.
-A levett vérből sokkal könnyebben kimutatható az eredmény, és szerencsénkre itt a kórházban elég gyorsan dolgoznak a laborban. Egy félóra és meglesz az eredmény, maximum egy óra.
-Köszönjük!-kapta fel Matt Alecket és kifelé indultak én pedig csak követtem őket.
-Hova megyünk?
-Pótoljuk a vért amit levettek, ezért most sok sütit eszünk, és sok sok tejet iszunk!-cipelte Matt nagy lelkesen a kórházban található kávézó felé.
Heidi:
-Segíííííííííííííííííííííííííííííííííííííítséééééééééééééééééég!-ültem a kanapén és csak visítottam, a képemben az operatőrrel, de fél perc múlva már mindenki ott volt.
-MI AZ?-rohant Taylor legelől.
-Unatkozom!-nevettem el magam, mire a képembe dobot egy párnát.
-Azt hittem baj van!
-Mi volt ez?-kérdezte Johnny is Zackyvel az oldalán.
-Meghülyült, mert unatkozik!
-Jaj micsoda világvége sejtető gondok!-grimaszolt rám Zacky ami nagyon nem tetszett.
-Bocs, hogy nem egy olyan pasi után akarok futni, aki engem nem akar.-ahogy kimondtam meg is bántam. Zacky a barátom és ezt most nagyon elcsesztem, azt hiszem.
-Najó ez köcsög volt! Mi bajotok velem?-kérdezte, aztán Taylor válláról lekapta a törülközőt és elkezdett vele csapkodni.
-Zacky, au...auuu... ne máár... hééééééééé!-próbáltam elszendvedni a lehető legkevesebb csapást, de ő csak röhögött, míg el nem kaptam a törülköző végét.-Fejezd be! Immáááádlaaaaaaaaak!-öleltem meg és a kamera felé fordítottam az arcát.-Ezt az embert nem lehet nem szeretni!-adtam egy nagy puszit az arcára, és így már le is nyugodott.
-Tessék!-jelent meg Brian egy gitárt nyomva a kezembe és a sajátját a nyakába akasztva.-Játsszunk!-mondta és már játszani is kezdett, közben öntelten bámult rám, ami akárhogy is utálom ezt gondolni, de nagyon szexi.
-Fogadjunk!-mosolygott rám, és közben az ujjaival játszott a húrokon.-Ha én nyerek akkor én mondom meg miben koncertezel holnap. Ha te nyersz, te mondhatod meg.
-Ki zsűriz?-kérdeztem, mire John, Johnny, Tony, Taylor és Zacky vigyorogva, sörökkel a kezükben leültek körénk, így a kérdés eldőlt.
Matt:
-Nem kéne több sütit ennetek, mert nem fogok bírni veletek!-temette Skye az arcát a kezeibe, mert Aleckel már megettünk egy kis csokitortát és pár fánkot.-Matt még csak nem is reggelizett, nem is ebédelt és így nem id fog.
-Jól van kisöreg, anyádnak igaza van! Ez sok volt!-toltam el a tányérokat, hogy Aleck ha akarja se tudja elérni.Hirtelen csörögni kezdett Skye telefonja, felvette és arrébb ment, de nem beszélt sokáig.
-Megvannak az eredmények felmegyek értük.-mondta és már kelt is fel az asztaltól.
-És mi?
-Menjetek addig ki a parkba, itt van szemben, én meg majd megyek az eredményekkel, jó?-láttam a szemén, hogy fél ezért belementem, de már nagyon izgultam. Ahogy kiértünk a parkba, mindenhol gyerekek a szüleikkel én meg csak arra tudtam gondolni, remélem, Skye jó hírekkel jön.Már egy fél óra eltelt mikor megláttam, hogy felénk sétál. Szóltam Alecknek is és elindultunk Skye felé.
-Na?-kérdeztem izgatottan.
-Itt vannak a papírok...-sóhajtott és felém nyújtotta a borítékot.
-Csak mondd ki! Mondd hogy én vagyok az apja!-kérleltem.
-Biztos, nem akarod te magad megnézni?-kérdezte, de már szétvetett az ideg,. Megráztam a fejem. Skye elmosolyodott. Sóhajtott.
-A te fiad!-mondta ki végül, mire lefagytam,aztán hangosan felnevettem. Kikaptam a papírt a kezéből és megnéztem.99.8%os egyezés.
-Imdlak! Imááádlak!-öleltem meg Skyet és szorítottam ahogy csak tudtam!-Köszönöm, anniyra de nagyon köszönöm!-elengedtem és egy puszit nyomtam a homlokára, majd felkaptam Alecket és elkezdtem feldobálni.
-Én vagyok az apukád!-nevetve mondtam neki és képtelen voltam betelni az érzéssel.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése