Jenny:
-Várj Anyu rögtön jövök!-kiabáltam anyámnak a szobából.
-Kicsim, edzésre megyünk minek készülsz annyit?
-Nem találom a felsőmet!-toporzékoltam egyet, mire Anyu bekopogott a cipőjében dühösen és kikapott egy felsőt a szekrényemből és hozzám vágta.
-Vedd fel és most már menjünk!-mondta mérgesen én meg csak grimaszoltam neki aztán belebújtam a felsőbe.Kirobogtam a kocsihoz és elindultunk.
-Megtaláltad a legkisebb felsőmet, alig kapok levegőt.
-Ugyan már!
-Anya mi bajod? Ha nem akarsz jönni az edzésekre nem kell jönnöd. Ha ilyen vagy, akkor meg pláne!
-Ne oktass ki!
-Nem Anya! Befejezem a fiúkkal a szezont, de ha nem veszel részt benne azt sem bánom. Ha csak így tudsz beszélni és jönni az edzésre, inkább ne gyere!-beszéltem egyre gyorsabban idegességemben,sose beszéltem még így vele, de most úgy éreztem muszáj.
-A FRANCBA!-csattant fel és miközben ment a kocsi kinyitotta az ajtót.
-ANYAAAAA!-fékeztem egyet hirtelen, ő meg már ki is szállt a kocsiból és jó erősen becsapta az ajtót.-TUDOD MIT? -kiabáltam ki az ablakon.-Legyen!-vontam meg a vállam és visszaváltottam csendesre.Aztán csak elhajtottam. Úgy remegett a kezema kormányon, hogy teljes erőmből szorítottam.
Johnny:
-Na mi van már, mi ez a punnyadás?-kérdeztem a srácokat.
-Na lépjetek, el kell mennem!
-Hova?-kérdeztük egyszerre.
-Nem fontos de mozogjatok!-lökdösött fel minket a kanapéról.
-Haver olyan illatfelhőd van, hogy mindjárt megfulladok.-nevettem el magam, majd köhögni kezdtem.
-Tényleg!-bólogatott egyetértően velem Matt.
-És te vráj, az edző cucc?-próbált Syn bele nézni a sporttáskájába.
-Na oké, le lehet szállni rólam!
-Jennyvel találkozol, ugye?-vigyorodtam el, és csak egyre szélesebbre húztam a szám, a vörösödő képétől.
-Na várj, te elmész a pályára ahol edz? Haver ez gáz! Mikor volt...
-Jólvan!-vágta földhöz a táskáját.-Ő mondta hogy menjek!Tegnap oda mentem ütögetni és ő is ott volt a gyerekekkel.
-Látni akarom, veled megyünk!
-Biztos hogy nem!-feszült be az arca teljesen, de hármunk ellen semmi esélye nem volt.
Jenny:
-Jól van srácok, párokban lesztek. Egyik dob másik el kap. Aztán csere.Szólok ha elég!
-Hé szia!-rohant felém Zacky.
-Szia,késtél!
-Ne haragudj, de...
-Mindegy!-fordultam vissza a gyerekekhez.
-Baj van?-állt be elém.-Segíthetek?
-Igen a fiúknak segíts!-azzal elindultam a pult felé, hogy valami ihatót szerezzek.
-Hé sziiiiiiaaa!-ahogy oldalra néztem a hang irányába megláttam Johnnyt és Briant.
-Mi az látványosság vagyok?-kérdeztem, talán egy kicsit flegmán, de nem érdekelt.
-Na mivan? Rossz kedved van?
- 3 felest, vodka tequila, mindegy!-csapott Brian a pultra.-Meghívlak!-majd rám nézett és valahogy nem volt kedvem nemet mondani.Ki tették a 3 felest egyet elkaptam és egyből lehúztam.
-Hééé, ez az!-vigyorgott.-Mindjárt jobb lesz a kedved!-mosolygott önelégülten. Felkaptam még egy felest és azt is lehúztam.
-Köszi!-mondtam és vissza mentem.
-Srácok elég lesz! Mindenki le tesz mindent futás és csúszás, gyerünk, körbe a pályán! GYORSAN, GYORSAN!
-Hé, komolyan mi van?-lépett mellém Zacky.
-Menj inkább ütni!-morogtam.
-Nem!Beszélj!
-Hé hoztam valamit tündérke!-jött Brian egy tálcával mögötte Johnny és Matt.
-Syn, most nem ihatunk, itt vannak...mondta Zacky de én már felkaptam még egy felest és lehúztam.
-Kössz!-sziszegtem ahogy kirázott a hideg a borzasztóan égető érzéstől a torkomban, a számban és a gyomromban.
-Miért?-kérdezte Zacky szigorúan előttem állva.
-FIÚK, ELÉG!-kiálltottam. -Mindenki üt 3-at gyerünk felváltva aztán egy kis bemelegítő játék és mára vége az edzésnek!-azzal leültem Brian és Johnny mellé a tálca köré.
-Ezért hívtál ide? Hogy hozzam őket és igyunk?-kérdezte Zacky sértődötten vagy nem is tudom, mint egy duzzogó kisgyerek.
-Jesszusom! Komolyan mondom, olyan vagy mint egy féltékeny barátnő. Minden kicseszett napon mióta apám meghalt és edzés van itt vagyok és edzem őket!Oké?! Bevállaltam, de nekem is lehet szar napom!-fakadtam kis é lehúztam még egyet.
-Megtehettem volna amit anyám, hogy nem érdekel, hogy annyiban hagyom, elvégre meghalt és ez az ő dolga volt. Nem az enyém!-halkultam el és éreztem hogy mennyire megremegett mindenem.-De én még mindig itt vagyok.-mondtam már remegő hangon, de amennyire lehetett próbáltam visszafojtani a könnyeimet és leküzdeni a sírást.A fiúk csendben meredtek rám.
-Kösz a piát!-mondtam megköszörültem a torkomat és felálltam.Ahogy elakartam sétálni Zacky oldalról elkapott és magához húzott.Gyengének éreztem magam így nem ellenkeztem, szorosan ölelt, hagyta hogy az arcomat a mellkasába nyomjam ő csak tartott és simogatta a hátamat.
-Semmi baj! Ő büszke rád, mert folytatod, mert nem adtad fel.-suttogta a fülembe és egyre szorosabban ölelt. Jól esett még ha nem is viszonoztam, jól esett hogy anélkül, hogy bármit tennem kéne, és azt várná, hogy megöleljem itt van mellettem.
-Haza küldöm őket!-mondta aztán elengedett. Visszahuppantam a székre és csak néztem magam elé.
-Még egy kört? -mosolygott Brian és elfogadtam. Már a poharat csapta le mikor Zacky visszajött.
-Na jó azért a piából elég lesz!-húzta el előlünk a tálcát.
-Köszönöm!-suttogtam, nem jött ki hang a torkomon, de ő is és Brian is mintha hallották volna megértően bólogattak.
-Menjünk enni! -pattant fel aztán Brian, felhúzott enegm is és elindultak én meg mentem utánuk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése