Ava:
Ennél rosszabb éjszakám még nem volt mint ezen a kanapé, nem csak mert kényelmetlen és elfeküdtem mindenemet, de aludni se tudtam, a saját magam iránt érzett undortól.
-Jól vagy?-hajolt fölém Brian és Zacky.
-Igen, mert?-dörzsöltem meg az arcomat és lassan felültem.
-Jah, hát csak 10 perce állok itt és kb nem is pislogtál úgy bámultad a plafont.-grimaszolt Brian.Elfintorodtam és felhúztam a térdeimet.
-Hé mi van?-ült le mellém Zacky is már egyre kíváncsibban.
-Nekem ez így nem megy. Beszélnem kell Valaryvel a történtekről.
-NE NE NE ne ne ne!-tiltakoztak mindketten és rázták a fejüket.
-Muszáj.
-Nem, ezt nem szabad!Ez az ő dolguk.
-Srácok én nem ilyen lány vagyok!Ez nálam nem így megy. Ha tudom hogy van barátnője...
-Ava az a baj, hogy ha te beszélsz, akkor Matt ideges lesz, kiakad mert Val neki esik aztán meg neked, mi meg leszünk az elszenvedők...
-Igen, aztán meg ki fog Matt rúgni..
-Engem? Előbb mondok fel!-háborogtam de a srácokat nem érdekelte, folytatták tovább.
-Tök mindegy, a lényeg hogy mi elveszítünk és akkor semmi esélyünk nem lesz elismert zenészekként élni.
-Mert úgy jobb hogy itt vagyok, de nem tudok normálisan élni?-némán bólogattak mindketten.-Nekem nem!
Matt:
-Matt figyelj ideje lenne megbeszélnünk a dolgokat!
-Mit akarsz megbeszélni?
-HOgy mi van velünk!
-Itt vagy, ez nem elég?-kérdeztem vissza, reméltem költőien, de nem.Nem akartam beszélni vele, nem akartam hogy itt legyen.
-Szeretsz te még engem?-ült le velem szembe és láttam, hogy megijedt.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? Valary persze, hogy szeretlek, csak...
-Csak most másra kell összpontosítanod, hát persze...-sóhajtott és lehajtotta a fejét.És láttam, hogy mennyire tönkre teszem őt ezzel az egésszel.
-Fontos vagy nekem csak...nem is az hogy nincs rád időm ...-próbáltam összeszedni a gondolataimat és az érzelmeimet, hogy ne baromságnak hangozzon ez az egész .
-Van valaki más?-kérdezte, mire ledermedtem.
-Nincs.-vágtam rá egy kis hezitálás után.
-De volt! Az hogy gondolkoztál, azt jelenti hogy volt.-állt fel, de nem tűnt idegesnek.Járkálni kezdett én meg nem mertem megszólalni.
-Sziasztok bejöhetek?-nyitott be ekkor Ava én meg majdhogynem halálra rémültem. HIrtelen leizzadtam.
-Persze gyere!-szólt Valary és kérdőn nézett rám, miért nem szólaltam még meg.
-Igazság szerint Valary veled kellene most beszélnem.-állt elé Ava, és ahogy ezt kimondta felpattantam én is.
-Ez nem jó ötlet!Miért akarsz vele beszélni?
-Megkell beszélnem valamit, hogy együtt tudjunk dolgozni.-mondta teljesen őszintén és elnézett mellettem Valaryre.
-Azt hiszem már értem. Ő volt, ugye?-állt mellém Valary.-Gyere csak!-kapta el Ava karját és behúzta a fürdőszobába aztán magukra zárta az ajtót.Rohantam a fiúkhoz mint egy rémült, ijedt kisgyerek az anyjához.
-Srácok baj van!
-Igen, tudjuk, Ava mondta, hogy,...
-Nem Valary bezárkózott vele a fürdőbe.-mondtam mire mindketten Zacky és Jimmy is felszisszentek.
Ava:
-Valary én...
-Hallgass, tudom miről akarsz beszélni.-intett le.-Tudom, hogy kavart valakivel, csak nem tudtam, hoyg kivel.
-Én tényleg nagyon... azt se tudtam, hogy..
-Ava nyugalom, jó?! Én nem vagyok mérges.
-Nem értelek én...-hebegtem, és leültem a kádszélére.
-Nézd, gyerekkorunk óta ismerjük egymást és elég régóta együtt vagyunk, láttam rajta, hogy kell neki egy kis szabadság. De még szeret engem, szóval..-mosolyodott el.
-De téged nem zavar, hogy megcsalt?! -háborodtam fel.
-Nem, mert szüneteltünk.
-Akkoris!
-Ava, nem haragszom rá és rád sem... A lényeg hogy engem akarjon, hogy velem akarjon lenni.
-És ha megteszi újra?-kérdeztem de csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
-Nem fogja, most azt hiszi veszekszünk, itt hallgatózik az ajtó előtt, egy két dolgot mindjárt földhöz vágok,visítok, felpofozlak mielőtt kimész és ő is megnyugszik, hogy túl van ezen, és többet nem csinál ilyet, mert ha elmentél felpofozom őt is.
-Jézusom!-rázott ki a hideg és felkeltem a kád széléről. Valary lecsapta a wc ülőkét, földhöz vágta a szappan tartót majd rám nézett.
-Készen állsz? Segítesz?-sóhajtottam és bólintottam egyet majd becsuktam a szemem.
-Aúú!-nyögtem fel és mérgesen néztem rá, majd kinyitottuk az ajtót és megláttuk a srácokat aggódva.
-Ava én?-lápett Matt sajnálkozva. Az égő arcomat fogva kimentem a szobából de Brian utánam jött.
-Jól vagy?-kapta el a karomat.
-Igen, de nem értem ezt a nőt..
-Hát lefeküdtél a pasijával ez...
-Nem, csak megjátsza ezt...
-Ó..-akadt el a szava.-ÓÓÓÓÓÓ!-húzta össze a szemeit morcosan.
-Iszunk?-kérdeztem mire elvigyorodott a vállamra dobta a karját és elindultunk.
-Jobban érzed magad?-kérdezte mire bólintottam.Aztán túl sokra már nem emlékszem onnantól kb hogy lementünk a bárba, homály...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése