Sziasztok, ebből a periódusból már csak egy rész van hátra, utána erre kicsit rápihenek. Holnap hozok még egy friss részt valamelyik ficből, remélem vártok és olvasni is fogtok.Ha bármelyikőtök úgy érezné.. :) és remélem úgy fogja érezni, hogy visszatarthatatlan kényszert érez, hogy kiírja magából a véleményét, meglátásait, örömmel fogadom!! :DSőőt, kérem, tegye meg! Kell a visszajelzés ;)
Jó éjt, és jó olvasást!!!
-Mikor vihetem haza?-kérdeztem másnap az orvost.
-A baleset körülményeit tekintve szeretném még ha rendszeres felügyelet alatt állna a testvére.
-Ezt hogy érti?
-Szeretném, ha konzultálna egy lelkitanácsadóval a körülményekről és..
-Pszichológust akar az öcsém mellé?
-Nem, tanácsadót! Jackson még csak most kezdte az iskolát és korábban már érték traumát az apjával kapcsolatban, most pedig a balesetben az anyjuk meghalt.
-Képzelje tudom magam is! Ott voltam!
-Igen, ez a másik, szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy maga képes megfelelő biztonságot nyújtani...
-Nem vehetik el tőlem!
-Nem erre céloztam! De egy gyerek nagy felelősség és..
-Nézze amióta az öcsém megszületett szinte én neveltem fel, ne akarja nekem megmondani mekkora felelősség.-fordultam meg és csaptam be a kórterem ajtaját az orvos előtt dühömben.
Még csak egy nap telt el a baleset óta, de már beszéltem a rendőrökkel, a biztosítóval akik fedezik a ház újjáépítését, anyám ügyvédjével a hagyatékról, tűzoltókkal egyedül csak az öcsémmel nem. Rémülten feküdt az ágyban még mindig.
-Nemsokára hazamehetünk öcsi!-simogattam meg a fejét.-Gyere segítek felöltözni.
Mire elkészültünk kopogtak.
-Jónapot! Ryan vagyok, és...
-Igen, tudom!-mordultam fel, de a pasi nem tántorított becsukta maga mögött az ajtót és a kezét nyújtotta felé.-Liz.-ugyanígy tett Jacksonnal is de ő csak bebújt mögém.-Ő Jackson, a kisöcsém.
-Szia kisöreg. Mit szólnál, hozzá ha hazavinnélek titeket?
-Az én házamba megyünk és nem kell hogy velünk jöjjön.
-Sajnálom, de muszáj. Látnom kell a körülményeket és az alapján kell megbeszélnünk, hogyan tovább.
-Hogy mit ?
-Ezért vagyok tanácsadó. Na de induljunk, ugye Jackson? Biztosan szeretnél már valami finomat enni.-ahogy kinyitotta az ajtót Jackson kilépett a hátam mögül. Ezt egyszerűen nem akarom elhinni. Kiléptem utánuk a folyosóra, a liftnél Mattbe botlottunk szószerint.
-Hé, sziasztok! Szia pajti!-pacsizott le az öcsémmel.-Lent áll a kocsi.
-Szuper!Ryan vagyok, maga pedig?-Matt kérdőn nézett rám de egy szemforgatással letudtam.
-Matt.
-Matt ki?
-Mi van?-nevetett kínjában Matt és kicsit feszült lett.
-A lakótársam! Matt ő pedig a tanácsadónk, a baleset miatt kell.
-Velünk jön haza?-kérdezte mire bólintottam.Lent beültünk a kocsiba és haza mentünk.
Haza érve Suzy és a fiúk fogadtak minket.
-Sziasztok!-ölelt meg minket Suzy.-Hogy vagytok?-kérdezte de Jackson már sehol sem volt, Brian velünk szemben a lépcsőn ült Jackson pedig már a nyakába csimpaszkodott.
-Jackson nem nagyon beszél. Én meg nem szeretném erőltetni.
-Helyes, nem szabad, de nem is lehet egy ilyen dolgot ráhagyni.-szólalt meg Ryan.Suzy értetlenül mégis óvó pillantásokkal méregette.-Elnézést, Ryan vagyok....
Láttam, hogy Jackson magyaráz Briannek és elindultam. Mire odaértem Brian ölében ült és csimpaszkodott a nyakába.
-Hé, minden rendben?-Brian bólintott és felállt a lépcsőről az öcsémmel a kezében.
-Gyere!-hívott és elindult fölfelé.Letette Jacksont a szobájában és becsukta az ajtót.
-Mi az? Mit mondott neked? Én akárhogy próbáltam nem beszélt velem.-néztem Brian szemeibe és türelmetlenül csak mondtam a magamét míg rá nem tenyerelt a számra, hogy hallgassak.
-Azt kérte segítsek neki.
-Segíteni? Miben?
-Megvédeni téged. Azt mondta tudja, hogy ezt kell tennie, de most még fél. Segítsek neki, hogy kell.
-Istenem.-sóhajtottam fel és nyomorultul éreztem magam. Nincs 7 éves és így gondolkozik.-Szerinted mit tegyek?Ez így nem normális.-nem szólt semmit.-Persze, ne haragudj, mi nem, vagyis én nem... nem csinálhatom ezt...
-Hova lettetek? Jackson?
-Pihen!-feleltem Ryannek, aki pik-pak ott termett mellettünk.
-Szuper, akkor addig menjünk nézzük meg a szobátokat és beszéljük át mi lenne most a legjobb és milyen helyzetekre kell felkészülnöd.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem és elindultunk a szobám felé ott hagyva Briant.
-Jackson most sokkos állapotban van, előfordulhat hogy lesznek pánik rohamai, esténként rémálmai, görcsei. Ezeket neked higgadtan kell kezelned.
-Azzal nem lesz gond, apámnál és anyámnál is megtettem már.
-Igen tudom. De gondolom szeretnéd, hogy az öcséd amennyire lehet normális életet éljen, neki legyen gyerekkora, nem úgy mint neked.
-Na jó ebbe inkább ne menjünk bele. A szüleim csak az életre készítettek fel.Nem bánok semmit amit tanultam, megtudom védeni magam, és az öcsémet, bármilyen helyzetben!
-Liz, neked is segítened kell neki, és az úgy megy ha a te lelki állapotodat is rendbe szedjük.
-Nincs mit rendbe szedni...
-Liz, tudom, hogy nem olyan rég majdnem megöltek.Tudok mindent az előéletükről.
-Hmm, ez kissé ijesztő, és furcsa, de hogy ezt mielőbb lezárjuk túltettem magam...és ha lehetne szeretnék inkább visszatérni az öcsémre és mihamarabb megszabadulni tőled.-morogtam de ez a pasi lerázhatatlan, és tolakodó és idegesítő.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése