Egész éjszaka azon gondolkodtam Brian komolyan gondolja-e hogy el kéne költöznöm. Így nem is csoda hogy reggel még mindig hulla fáradt voltam.Ültem lent a konyhában és csak bambultam előre.
-Liz?-jött be Zacky és leült mellém.
-Igen?
-Jól vagy? Elég nyúzottnak tűnsz.
-Jól vagyok, vagyis nincs semmi bajom.
-Csak?-kérdezett vissza, mire elmosolyodtam.
-Csak nem tudom, hogy jutottam idáig. Másfé éve még tök egyedül voltam, csak edzettem, a tesómat neveltem, kórházba jártam. Aztán jöttetek ti és a legjobb barátaim lettetek és nagyon élveztem és boldog voltam, most meg nincs semmi. Apám valahol rehabilitációzik, az anyámat és az öcsémet alig látom, Briannel már nem vagyunk barátok és úgy érzem semmi nem maradt. Hagytam magam elveszni. Majdnem meghaltatok emiatt, és én is.
-Brian majd túl teszi magát ezen. Hidd el, tovább fog lépni és nem lesz gond.Mi pedig tanultunk a korábbiakból, nem választunk a barátaink közül, inkább kimaradunk ebből.
-Köszönöm, de,... Brian azt szeretné, hogy elköltözzek és...
-Nem, Liz ezt verd ki a fejedből!-ölelt magához és szorított pár percig.Mikor elengedett könnyek szöktek a szemembe, de igyekeztem visszanyelni őket.
-Nem tudom akkor mit kéne tennem.
-Itt maradni a seggeden!
Zacky simogatni a kezdte a hátamat, hogy megnyugtasson és még ha teljesen nem is sikerült, de valamennyire jobb lett. Aztán egy hatalmas robaj, amire mindketten összerezzentünk..... és még egy, szinte a ház is beleremegett.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Zacky és felálltunk, elindult a házban körbe nézni.
-Szerintem ez kintről jött, mint valami robbanás.-mondtam és rövidesen az ablakon kinézve füstöt láttunk. Kirohantunk megnézni mi van és hirtelen minden erőm kiment a lábaimból és a karomból.
-Azonnal hívd a tűzoltókat, és mentőket! SIESSS!-ordítottam és elkezdtem teljes erőmből szaladni a lángokban álló házunk felé.
-ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAA! JAAAAAACKSOOOOOOOOOOOOOOOOON!-ordítottam és berohantam az ajtón. Mindenhol füst, és lángok, köhögni kezdtem. A lépcső beszakadt, így az emeletre em bírtam felmenni.
-JAAAACKSOOOOOOON! ANYAAAAAAAAAAAA!-sehol semmi válasz, hallottam Zacky és a többiek hangját. Elindultam kifelé nagyon nagy füst volt, de ahogy távolabb mentem láttam a fényeket és a fiúkat. Egy mentős karon ragadott és oxigénmaszkot nyomott a képembe.
-Az anyám és a kisöcsém! Lehet hogy bent vannak,.... nem válaszoltak...-hadartam a mentősnek aki azonnal szólt a tűzoltóknak.
-Lizzy jól vagy?-jött oda hirtelen Matt.Bólintottam, de sírni kezdtem.
-Nem találtam anyát és Jacksont...-mondtam és hallottam hogy többször elcsuklik a hangom. A többiek is odajöttek, Matt addigra mellettem ült és átkarolt.
-Ez jó is lehet, lehet nem voltak itthon.-próbált nyugtatni.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam messziről egy hangot és kipattantam a mentő hátuljából.
-Hallottátok?-kérdeztem ijedten.
-SEGÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTSÉÉÉG!
-Jackson!-örültem meg, és aggódtam. Láttam, hogy a tűzoltók a ház mögé indulnak óvatosan. Elezdtem szaladni, félrelöktem pár tűzoltót.
-Hé, álljon meg! VÁRJON!-próbáltak megállítani, de nem ment. A kert is tiszta füst volt.
-Jackson itt vagyok!-mondtam, de alig volt hangom. Rohantam és egyszercsak bele botlottam valamibe.
-ANYU?!-sikoltottam és a földön fekvő anyám mellé rogytam.-IDEEE!-kiálltottam.-Anuy kelj fel, itt vannak már!nem reagált, az arca tele égési sebekkel.Megnéztem a nyakát, de nem éreztem a pulzusát. Megráztam újra és újra. és megijedtem.
-Jackson! JACKSON!-kiáltottam és válaszolt.-
-Liz!-hallottam halkan a hangját.Elindultam a hang irányába és egyszercsak megfogta a lábam.
-Öcsi!-fogtam meg hirtelen és felkaptam. Elkezdtem vele előre szaladni, zokogtam éreztem, hogy Jackson remeg, hogy nehezen kap levegőt de csak szaladtam. Mikor előre értem a mentősök ott álltak várakozva, kikapták a kezemből és lefektették. Csak álltam ott és sírtam.
-Kérem, ....kéreeem!-könyörögtem, és az eszméletlenül fekvő öcsémet néztem ahogy a mentősök lélegeztetik.
-MEGTALÁLTUK A NŐT!-jötte mögöttem a tűzoltók. A füst ahogy oltottá a tüzet csak jobban terjengett. Két tűzoltó hozta anyut akinek az arca teljesen felismerhetetlen a sok sebtől.
Egy mentős odaszaladt.
-Halott!-mondta és letették, ott hagyták csak úgy, dermedten álltam és néztem.
-Rendben van, gyorsan mentőbe és vigyék a kórházba.-hallottam és Jackson felé fordultam, nagyokat pislogott, de életben volt.Odasiettem és beültettek mellé a mentőbe.
-Liz megyünk utánatok! Bent találkozunk!-szorította meg a kezem Zacky majd elszaladtak.A kórházba érve Jacksont elvitték különböző vizsgálatokra én meg kaptam egy kis fájdalom csillapítót a fejemre, még egy kis oxigént a füst miatt.Nem bírtam felfogni mi történhetett.
-Nyugodjon meg az öccse rendben van!Egy kis füstmérgezése van, 2 nap alatt rendbe jön.-mondta egy orvos mire bólintottam.Aztán megjelentek a srácok az ajtóban. Matt, Zacky, Jimmy, Brian.Lassan indultak felém. Matt és Jimmy leültek mellém az ágyra.
-Mi történt?-kérdezte Brian, de én csak egy nagyot nyeltem.
-Hallottunk két nagy robbanást, Kimentünk és lángokban állt a ház.-mondta Zacky mire Matt magához húzott.
-Jackson jól van?-kérdezte, mire bólintottam, és sírni kezdtem.
-Anyu,... anyu nem..-próbáltam kimondani, de csak bólintottak, tudták.
-Minden rendbe jön! Itt vagyunk, segítünk!-öleltek át mind és ez jól esett, de nem bírtam megnyugodni.
-Kérem, bemehet a testvéréhez!-szólt egy nővér mire egyből felálltam és követtem. A kórterembe lépve, láttam mennyire megijedt.Olyan picikének tűnt abban a nagy kórházi ágyban. Leültem mellé és simogatni kezdtem a fejét. EGy két karcolással megúszta.
-Semmi baj öcsi, itt vagyok! Vigyázok rád!-mondogattam neki és így elaludt.Próbáltam átpörgetni a fejemben mi történhetett, hogy történhetett. Estig ott ültem az ágymellett és csak gondolkodtam. A fiúk visszamentek a házhoz, hogy ami menthető azt elhozzák.Suzy, Brian mostohaanyja is bejött, hozott nekem és Jacksonnak pár holmit.Majd este jött egy rendőr.
-Az előzetes vizsgálatok szerint gázrobbanás volt. A pincében lévő kazán hibásodhatott meg és az robbant fel. Az első robbanás ideje alatt bent lehettek a házban, majd az édesanyja a testvérét mentve kiszaladhatott a hátsó kertben a második robbanás idejében. Valószínűleg abban a pillanatban meghalt, az öccse az anyjának köszönhetően élhette túl, a teste felfogta a lángokat és együtt csapódtak ki a kertbe.-csak beszélt és beszélt és így egyre jobban lesokkolt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése