El sem hiszem, hogy végre hazamehetünk Emilyvel. A legszebb kislány a világon, és amit talán a legjobban szeretek benne, hogy nagyon hasonlít Mattre. Zöld szemek, sűrű fekete haj. Imádnivaló. És Matt minden pillanatban itt van, segít fürdetni, pelenkázza mintha Emily elvarázsolta volna teljesen. Ahogy engem elavrázsolt Matt.
-Megérkeztünk!-fordult Matt hozzánk hátra a kocsiba, majd már ki is kapta Emilyt hordozóstul a kocsiból. Az ajtó előtt kicsit megtorpantam, Aleck most fog vele először találkozni, akárcsak Matt családja.
-Ne izgulj, minden rendben lesz!-karolt át Matt és nyomott egy puszit a fejemre.
-Várj! Nem lesz rendben!-mondtam és gombócot éreztem a torkomban.-Nem jó ez így!
-Skye miről beszélsz? MI a baj?-kérdezte láttam az arcán, hogy megrémült. Neki döntöttem a homlokom a mellkasának, éreztem, ahogy átkarolt a szabad kezével és simogatta a hátam.
-Nem jó ez így, te és én! Nekem ez nem megy!-felnéztem rá, hulla sápadt lett.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem láthatom a ...
-Matt, én azt akarom mondani, hogy most ezerszer jobb, hogy velem vagy, és Emilyvel és...-remegni kezdtem éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben ver.-Nem szeretném, hogy elmenj! Nem szeretném, ha nem lennél az életünk része, és legkevésbé sem szeretném, hogy valaki mással legyél, és legyenek tőle gyerekeid. Szeretlek Matt és..-nem tudtam már befejezni, mert megcsókolt. Minden porcikám reszketett, örül és többet akart Mattből.
-Ezt megbeszéltük!-mosolygott rám.-Csak ti 3-an kelletek nekem, senki más! De most mér menjünk!-és azzal beléptünk a házba, ahol a család várt. Mindenhol rózsaszín lufik, sütik és mindneki jött egyből gratulálni.
-Mamiiiii!-ölelt át Aleck.-Megnézhetem Emilyt?
-Persze, nézd csak, apu kiveszi és megmutatja jó?-Matt kikapta a hordozóból és megmutatta mindnekinek. Imádnivaló volt az a nagy széles vigyor az arcán, hogy ez az ő kislánya. Óvatosan befektette a bölcsőbe és odajött hozzám.
-Van még valami aminek örülhetünk.-mondta és szorosan magához ölelt.-Skye és én összeköltözünk, és együtt maradunk!-mondta és ahogy körbenéztünk mindenki mosolygott ránk, Matt-tel összenéztünk és újra megcsókoltuk egymást. Végre minden rendben van!
Matt:
-Az orvos azt mondta, hogy ébredezik Matt!-lépett mellém Heidi, egyből levert a víz.-Szerintem, az lenne a legjobb hacsak te mennél be és tőled hallaná...
-Tudom! Megyek!-sóhajtottam és benyitottam Skye szobájába. Nyugodt volt az arca és már láttam nagyokat pislog. Épp hogy magához tért a keze a hasához vándorolt.
-Hé, szia!-kaptam el a kezét és leültem az ágya szélére.
-Szia!-mondta álmosan. -Mi történt? Miért vagyok kórházban?
-Rosszul lettél kicsim és mentővel behoztak.
-És Aleck, Emily?
-Aleck jól van, kint vár Heidivel és Briannel.
-Emily? -kérdezte megint.
-Kicsim, figyelj! Elkezdtél vérezni mikor behoztak, sok vért vesztettél, és az orvosnak megkellett császároznia.
-Matt miről beszélsz?-próbált felülni de felnyögött és a hasához nyúlt.
-Skye, Emilyt nem...-könnyes lett a szemem. -Nem tudták megmenteni, halva született.-Skye arca teljesen eltorzult, rázni kezdte a fejét.
-Nem, nem nem! Ez nem igaz, én megszültem haza vittük.
-Skye sajnálom, de...
-Matt láttam az édes kis pofiját.
-Álmodtál kicsim!-próbáltam átölelni, de nem engedte.
-Nem álmodhattam, nem. NEEEEEEM!-kezdett el sírni.-Látni akarom! Kérleeeeek!-zokogott. Magamhoz húztam és hagytam, hadd sírja ki magát.
Heidi:
Matt már egy órája bent van, alig bírom magam tűrtőztetni, ott akarok lenni a nővéremmel. Nem akarom, hogy szenvedjen.Aztán kijött Matt.
-Na? Mi történt?-rohantam hozzá.
-Emilyről álmodott, hogy megszülte és... nem akarta elhinni ami történt. Álomba sírta magát.
-Jézusom!-fogtam a fejem és azon agyaltam, mivel tudnám Skyenak megkönnyíteni ezt az egészet. De nem tudom ilyen helyzeten tud e bárki is segíteni.
-Heidi segítened kell nekem, én nem fogom ezt egyedül bírni, és Aleck....-láttam Matten, hogy őszintén beszél. Ki akadt teljesen. Érthető, nagyon várta Emilyt, és hogy mindent bepótoljon és ... Basszus ahogy ezek újra és újr avégig futnak az agyamon, folynak a könnyeim.
-Matt, amiben csak tudok segítek! Szeretlek titeket, és tudod jól nekem is fáj! Ha gondoljátok Brian és én párnapra vigyázhatunk Aleckre.-mondtam mire Matt megrázta a fejét.
-Ugyan, most békültetek ki és..
-Haver, vigyázunk rá! Nem gond!-mondta Brian és a derekamra tette a kezét.-Haza megyünk jó? Ha bármi kell, szólj és beugrom kocsival!-ölelték meg egymást, majd odament Aleckhez.
-Holnapra hozok be Skyenak néhány holmit...-magamhoz húztam és megöleltem.-Az orvossal amíg bent voltál megbeszéltem, hogy bent maradhass vele.
-Köszönöm!-suttogta és azzal elengedett, majd beindult, vissza a szobába.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése