-Mióta modellkedsz?
-Igazság szerint mióta a bátyám elkezdett tetoválni.
-A bátyád tetovált? Ez komoly?
-Igen! Közel álltunk egymáshoz és mindennél jobban bíztam benne. Éppen ezért hagytam, hogy amit ő hozzám el tud képzelni rám is varrja. Mindig meg akartam neki felelni és ettől úgy éreztem, hogy ez jobban megy.
-Ez így érthető. És akkor gondolom, hogy már elment, nem is lesz több tetkód?
-Nem ment el! Meghalt!-döntötte előre a fejét és itt beállt egy hosszabb csend a lányok között, míg meg nem érkezett a fotós és meg nem sürgette őket.
Nem csak hogy megvoltak elégedve Allie munkájával, de az új hajának köszönhetően, nem bírtak betelni a bájos, de kemény arcától, ami egyszerre rideg mégis szexi. Felkérték pár kép erejére, hogy portfóliót készíthessenek neki is, és szétküldhessék a partnerek számára. Allie természetesen boldogan vett részt az egészben, teljesen megfeledkezve az otthoniakról és a hozzájuk fűződő szomorú emlékekről.
-Jaj ne nekem köszönd! Ők vettek észre!
-De miattad jöttem ide! Nagyon köszönöm, sokkal jobban vagyok! Tudod, rájöttem, hogy nem éri meg, hogy szomorú legyek! Én szép vagyok és jó csaj és ő bánhatja, mert túlnőttem rajta.-kezdett beszélni Allie már boldogan, mire Charlie csak egy sóhajtással nyugtázta, hogy ez el fog tartani egy darabig.
-Na és akkor mikor megyünk haza?-kérdezte az épület előtt a járdapatkán ülve testvérét Ana.-Már így is egy hónappal tovább maradtunk!
-Igen tudom, de egyet értettél, hogy Allienek idő kel hogy össze szedje magát!
-Jó jó, de haza akarok menni!
-Felőlem bármikor mehetünk, de kéne valami hatásos belépő, hogy meglepetés legyen a srácoknak,...meg valahogy el kell tüntetnünk a csajokat, hogy Allie vissza jöjjön.- gondolkodott el Taylor.
-Ne izgulj, ha bementek a szobámba kinyírom őket, meg alapból is remélem, nem a mi házunkban telepedtek le, őket nem is ismerjük és ...
-Jó Ana nyugi, úgy se ismernék be! Rajtaütés szerű buli kell!
-Buli? Biztos vagy te ebben?
-Biztos? Mi az hogy!-mosolyodott el a fiatalabb lány és már elő is kapta a mobilját és telefonálgatni kezdett. Ana csak csendebn figyelt és csak néhány szóra kapta fel a fejét amiken el is mosolyodott. De aztán megjelent Charlie a nyakában Allievel aki még mindig beszélt!
-Na mi a helyzet?-kérdezte Charlie Anat a fel alá járkáló szintén szófosásban szenvedő Taylorra mutatva.
-Haza megyünk és most szervezkedik!-mondta mosolyogva de Charlie szemén látszódott a meglepettség.
-Haza? De jóóó! Bár akkor mi lesz a model karrieremmel?-
-A middel?-kérdezett vissza Ana, mire Allie újra elkezdett beszélni, de néhány levegő vételnyi szünetet kihasználva Ana belefolytotta a szót.
-Charlie döntöttél már?
-Nem, vagyis azt tudom, hogy nem akarok innen elmenni, de lehet jót tenne egy kis kikapcsolódás, de majd máskor. Szabit kéne kivennem, de ez nem megy. Hogy egyedül vagyok kell a pénz!
-Mit egyedül? Engem nem látsz? Bármikor, bármiben szó nélkül! Akár ha kell fizetem a rocksztár életmódodat is!-mondta nevetve Ana mire Charlie arcára is kiült a mosoly.
-Hááááááát...- húzta el a lány, de igent mondott így a hatalmas ujjongás közepette Taylor is lerakta a telefont és értetlenül bámult.
-Jön velünk hazaaaa!-mondta egyszerre Ana és Allie, mire Taylor is csatlakozott az újjungásba.
-Szuper, mert amúgyis 4 jegyet foglaltam, és már beszéltem pár haverral, készítik a belépőt és nagyon ütős lesz. Hatalmas buli mire Matték valahonnan hazaérnek és mivel ismerjük őket .....-kezdett bele a részletek ecsetelésébe a haza felé vezető kocsi úton. Alig egy hétbe telt mire Charlie el intézte a szabiját, Allie felkészült lelkiekben, Taylor meg Ana meg nem is bírta volna tovább a titkolózást a srácok előtt. A reptéren mind a négyen izgulva ültek fel a gépre és alig bírták kivárni, hogy már leszálljon a gép, hiába nem várta őket senki.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése