36.rész

2000.Augusztus

-Hogy van Ms Sanders?
-Köszönöm Mary, sokkal jobban, hogy tudom, most voltam utoljára!
-Reméljük tényleg utoljára!-mosolygott kedvesen a nővér Anara, aki már kifelé tartott a kórházból.

-És akkor mikor indultok?-kérdezte Charlie a kormányt szorongatva.
-Nem tudom! Minden csak Anatól függ, elvégre miatta is jöttünk.
-De nem értem, itt hagynád ilyen könnyen, amit eddig felépítettél?
-Charlie... Csak átmeneti volt, hogy legyen pénzem eltartani magunkat.
-Átmeneti? És akkor engem is elfelejtetek?
-Ne legyél már hülye! Többet segítettél ebben a pár hónapban mint bárki más! Ha te nem lettél volna, lehet Ana nem kezelte volna ilyen könnyen ezt az egészet.-magyarázott hálálkodó pillantások közepette Taylor, de aztán egy közel 10 perces csönd állt be. -Igazából, már megakartam kérdezni, vagyis inkább felajánlani, hogy te dönthesd el mit szeretnél,..
-Taylor csak mondd már!-sürgette Charlie a lányt, aki válasz kép csak hunyorogva nézte a lányt.
-Jól van! Szóval ha lenne kedved,... akár el jöhetnél velünk! Úgy értem ,hogy lakni!-bökte ki sikeresen , de nyomasztó lett hangulat. Csendben ültek a kocsiban, mikor Ana boldogan pattant be hátra.
-Véééééégre! Menjünk is haza!-mondta boldog mosollyal az arcán és várta hogy elinduljanak. Charlie egy kis hezitálás után el is indult, de egész úton csendesen csak egymást figyelve teltek a percek. Ahogy leparkoltak a ház előtt megláttak egy nagyon ismerős lányt a lépcsőn ülve.
-Nem a ti barátnőtök?-kérdezte Charlie maga elé bökve, és Taylor és Ana csak hitetlenkedve meredtek maguk elé.
-Allie?-sietetett oda Taylor egyből és ahogy barátnője ránézett a kisírt szemeivel tudta, hogy baj van.-Mi történt? Hogy kerülsz ide?
-Matt és...-szipogott, nem bírta elmondani.
-Mi van Mattel?-kérdezte Ana, és közelebb ment ő is.- Matt jól van?-kérdezett ismét, de egyre aggodalmasabban.
-Én nem... nem ...-hüppögött tovább de nem bírt semmit se kinyögni. Taylor felállította a lépcsőről, Ana meg nyitotta az ajtókat és besegítették. Charli hozta utána a bőröndjét és ott is maradt a lányokkal, míg ki nem derül, mi is történt.
-Allie, kérlek, nyugodj meg! Mondd el mi történt!-simogatta a fejét és próbálta megnyugtatni Taylor.
-Miután haza mentünk minden rosszabb lett és... Matt...és a fiúk... és nem bírtam.... csak ide jöhettem... nem bírtam nézni...-magyarázott Allie, de egyre jobban rátört megint a sírhatnék. A lányok feladták, Taylor bevitte a szobájukba és lefeketette barátnőjét majd visszament testvéréékhez.
-Mit mondasz? Felhívjuk Mattet?-kérdezte Ana, mire Taylor arca befeszült.
-Félek ha felhívom csak csalódni fogok benne! Talán inkább...
-Na jó én nem ismerem a barátaitokat, de szerintem ne nyomozgassatok! Adjatok neki időt, hogy ő elmondja, és nem azért mondom, mert örülnék neki, de lehet azért jött ide, hogy még kicsit távol lehessen otthonról. -vágott közbe Charlie és látta hogy elgondolkodtatta a testvérpáros így össze is szedte a holmiját és  átment a saját lakásába.

-Kerested már?-kérdezte Zacky ingerülten Mattet a nappaliban  ülve.
-Nem, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne...-válaszolt a srác, miközben a térdén dobolt ujjaival.
-Hülye barom vagy Matt! Mi van ha baja van? Mit csinálsz akkor? Hogy magyarázod meg Taylornak és Ananak, ... és az anyjának?
-Jól van Zacky felfogtam! Felfogtam!
-Akkor mi a faszt ülsz még itt?!
-Nem... én... Nem tudnék mit mondani!-temette kezeibe arcát Matt. Zacky feladta a győzködést eldőlt a kanapén és a plafont bámulva járatta tovább gondolatait barátain.
-Sziasztok! Mi a baj?-lépett Valary Matt mellé, és gyengéden megsimogatta a fejét.
-Semmi!-válaszolt durcásan, mire a lány egy puszit adott a tarkójára és ráhagyta.
-Hoztam azért jó híreket! Apám egyik ismerőse meghallgatta a demótokat és találkozna is veletek.-vigyorgott a lány a fiúkra, de ők nem igazén reagáltak.-Hééé! Hallottátok amit mondtam?!-kérdezte fennhangon, de a további csend már kiakasztotta.- Akkor csesszétek meg, hogy próbálok segíteni! -mondta és átrontott a konyhába. Matt egy nagy sóhaj után felállt és utána sietett.
-Ne haragudj! Csak aggódom, hogy All..
-Allie miatt miért?
-Mert 2 hét eltelt és csak pár holmiját vitte el, a többit itt hagyta és...
-De ő szakított veled, nem?
-Nem, mármint de, ő mondta hogy vége! De csak mert én barom voltam és megbántottam!
-Na jó! És akkor én, ... mi most hiba vagyunk? Baromság az egész?-kérdezte kicsit elkeseredve Val, de a fiú megrázta a fejét!-Akkor jó! Matt én szeretlek, és nagyon örülök, hogy adtunk magunknak még egy esélyt!
-Én is, de nem így kellett volna!-dörzsölgette az énekes az arcát, de Valary kihúzta a kezeit az arca elől. Matt szomorú szemeibe nézett és lassan megcsókolta.
-Már mindegy, hogy történt! Nem tudsz ezen változtatni! Amúgymeg biztos nem lett baja, kemény csaj, csak idő kell neki! Éééés amíg összeszedi magát és újra beszélhettek, itt vagyok én, mert szeretlek, és melletted leszek, ha képes vagy te is ugyanezt megtenni!-nézett mélyen Matt szemeibe, aki erre csak szorosan magához ölelte és egy puszit nyomott a nyakára, ahova aztán arcát temette.