19.rész

-Szia, Ana itthon van?
-Nem tudom, egy hete nem nagyon láttam.
-Azért bemehetek?
-Persze Jimmy,gyere!-engedte be Taylor a fiút és kimentek mindketten a konyhába.
-És te hogy vagy?
-Ugye ezt most nem komolyan kérdezted?-bámult csak maga elé a lány a pultra, de aztán csöngettek. Lassan kelt csak fel a székről és indult az ajtóhoz.
-Szia,..... Texas hogy van?-állt az ajtóban Nick egy zacskó kutyakajával és egy szál virággal.
-Te szemét állat!- ugrott neki egyből Taylor. -GUSZTUSTALAN VAGY! EGY UTOLSÓ ROHADÉK!- ordított ahogy csak tudott, miközben Nicket ütlegelte. Jimmy meghallotta a konyhában a hangokat és kifutott az ajtóhoz.
-Basszus! Taylor, Taylor! Hagyd!- próbálta lefogni a lányt és elhúzni Nick közeléből.
-Nem direkt bántottam. Véletlen volt!- próbált magyarázkodni, bocsánatkérő tekintettel, de Taylor csak könnyes szemekkel, levegő után kapkodva állt Jimmy karjai között.
-Azt hiszed elhiszem?-szólalt meg remegő hangon Taylor. -Mattet is véletlen veretted meg?- mondta mire Nick száján halvány mosoly jelent meg. Taylor ahogy meglátta újra nekiugrott, de Jimmy visszarántotta.
-Nem én verettem meg! De ha kiderítem, elhiszed, hogy nem én bántottam?
-Szerintem inkább menj el!- szólalt meg végre Jimmy, de Nick mint aki meg se hallotta bámulta tovább Taylort. Jimmy megfordította a Taylort és lökött rajta kicsit, hogy menjen el.
-Nick komolyan mondtam, hogy menj! Senkit nem érdekelsz, a hülye magyarázataid sem!-magyarázott Jimmy, majd becsapta az ajtót. Körbenézett, de Taylort nem látta, gondolta a szobájába rohant ezért nem is ment utána. Letelepedett a nappaliban és csöndben várt.Úgy egy félórával később hangokat hallotta az emeletről, majd gyors trappolást a lépcsőn, de mire kiért addigra az ajtó becsapódott.

-Szia!
-Hali!- köszöntek egymásnak Allievel, aki épp a kocsiba mászott be! -Boldog Valnetint!- vigyorgott Allie és egy tábla csokit tartott Taylor felé.
-Jaj ne már, tényleg?- mosolyodott el és elvette barátnője ajándékát.
-Ugye akkor megyünk este a bálba?
-Te mehetsz én nem fogok!-mondta Taylor kedvetlenül és elindult a kocsival.
-Mi van? Ne csináld már!
-Allie, nem vagyok olyan állapotban és amúgyis a valentin nap ultra nagy hülyeség, semmi értelme az egésznek.
-De egy jó buli lehetőség!
-Kinek? Csak hülye párok fognak nyáladzani!- fintorodott el Taylor.
-Mi van szerelem ellenes lettél? Brian megbántott?- mosolyodott el Allie, de Taylor mint aki meg se hallotta.Kiszálltak Taylor sulija előtt.
-Akkor suli után?
-Mindegy! -indult el Taylor, minden köszönés nélkül
-Taylor!- szólt utána Allie, de csak a csokival intette egyet, hátra se nézett. Taylor egésznap kedvetlenül, unottan, és szomorkásan a csokiját majszolgatva bírta a ki a sulit. Ahogy vége lett kisétált a kocsijához, ahogy egy ruha várta a kocsira terítve.
"Vedd fel! Zack"
Értetlenül bámulta a ruhát, és bár nem volt kedve fel venni, ki nyitotta a kocsiajtót és bemászott a kocsiba. Ahogy maga elé nézett egyszercsak észre vett még egy cetlit.
"Gyerünk, bújj bele!"
Ezen már elmosolyodott és lassan bele mászott a ruhába, majd kiszállt a kocsiból, valami újabb jelet keresve. Pár percig csak állt a kocsi mellett és nézett, aztán mikor vissza szállt volna, meglátta a meglepetést. Elindult, a szemei bekönnyeztek és mire elérte már sírt.
-Boldog valentin napot!- mosolyodott el Zacky és Allie.
-Ez most komoly?-nézett rájuk hitetlenkedve, majd a nyakukba borult!- Imádlak titeket, komolyan!- suttogta majd letörölte a könnyeit és leguggolt Texashoz. -Hogy csináltátok?
-Hát én megvarrtam a ruhádat!
-Beszéltem az állatorvossal. Azt mondta hogy ha vigyázunkrá, elhozhatom egy kis sétára. Kicsit sánta, és lassan halad. Vissza is kell már lassan menni vele.
-És akkor meggyóggyul ugye?-nézett fel Zackyre a lány, aki csak elhúzta a száját.
-Nem tudom, majd a dokit megkérdezed.

-Jól van akkor induljunk!- mondta még egy puszit nyomva a kutya buksijára és elindultak.
-Na és Zacky, jó lett a ruhám?- nézett Allie a fiúra, majd Taylorra.
-Igen, Taylor nagyon szép!
-Mi?!- akadt ki a rózsaszín csajszi. -Szép? Látod, hogy az a ruha milyen rövid, és az egész háta átlátszó, és milyen jól tap...
-Allie, kuss!- szólt rá Taylor, majd éles pillantásokkal jelezte, hogy tényleg hagyja abba és ne is kezdje újra. Lassan elsétáltak a kocsiig, majd Taylor egyenesen az állatorvoshoz vezetett. Lassan bementek Texassal és Taylor egyből megrohamozta a kérdéseivel.
-Doktor nő, meg gyógyul akkor ugye? Ha már sétál és talpon van jól van, igaz?
-Ms Sanders, Texas még közel sincs jól. Sok fájdalom csillapítót kapott ezért tud sétálni, de komoly fájdalmai lehetnek, mivel össze kellett csavarozni a csípőjét. Mindent megteszünk, hogy meggyógyuljon. Nyugodjon meg, itt jó kezekben van!- próbált semleges, de valós válaszokkal és információkkal hárítani az orvos, de Taylor csak örült, hogy jobb bőrben látta a kutyáját. Haza mentek, ahol Ana várta őket kajával.
-Taylor beszélhetnénk?
-Persze, előbb eszem!
-Léci, gyere most! Fontos lenne!- vágott könyörgő arcot Ana mire Taylor el is indult.
-Na akkor este megyünk a bálba?- nézett Brian kérdően Alliere, aki csak megvonta a vállát.
-Hogy te mész-e nem tudom! De én és Taylor biztos!- vigyorodott el, és kacagni kezdett ahgy meglátta a gitáros sápadó arcát a megjegyzésre.
-Telefoooon!- ordított egyet a garázsból kifutó Matt, ahogy belépett a konyhába. -Hey, szia!- lépett Alliehez és nyomott egy puszit a lány nyakára.-Boldog Valentínt! Van neked egy kis meglepim!
-Szia, és neked is! És téééééényleg?-nézett a fiúra csillógó szemekkel, majd a nyakába ugrott.- Mikor kapom meg?- kérdezte, de Matt csak vágott egy fintort.
-Lányok telefon!- ordított megint, de a lányoktól egyszerre jött a válasz!
-VEDD FEL!-Matt sóhajtva a telefonhoz lépett és felvette. A többiek csak csendben figyeltek míg Matt is csak hallgatott. Aztán Taylor és Ana jöttek be kézen fogva a konyhába, Ana vörös szemekkel, Taylor meg gondterhelt arccal.
-Ki volt az?- kérdezte Taylor, ahogy Matt le rakta a telefont, de nem válaszolt. -Matt, mondd már!- Nagyot nyelt, és végig nézett a többieken, mintha segítséget akarna kérni, de mindenki csak nézte, ahogy áll egy helyben, meg sem szólal.
-Matt!: szólt kicsit ingerültebben Taylor, Matt meg lehajtotta a fejét.
-Taylor! Menjünk ki, jó?
-Mi? Matt! Mi van?- kezdett aggódni Taylor. -Mondd már!
-Menjünk ki!- szólt megint Matt!
-Nem megyek én innen sehova! Mondd el mi a baj! MOST!- kezdett szinti toporzékolni. Matt ránézett Anara, aki mintha megértette volna és odahúzta magához húgát és megölelte.
-Texas....-kezdte Matt, de Taylor arca már egyből eltorzult.- az orvos most hívott, hogy....elpusztult! -mondta ki végül, mire megfagyott a levegő. Mindenki abba hagyta amit csinált és Taylort nézte vagy csak a földet bámulta. -Azt mondta, valószínűleg, túl sok volt a szervezetének a gyógyszer, és megterhelte a kezelés a szívét.- folytatta Matt csendben, de Taylor már nem figyelt. Ana kezei között lerogyott a földre és csak zokogott.