18.rész

Szia mindenkinek, jobb oldalt találhattok egy szavazást, hogy Ann új fanficje kikerüljön e az oldalra, szóval mindenkit aki olvasta bármelyik történetét( Never ending love, vagy ezt a közöset) az szavazzon!!! Köszönjük szépen, és szép estét, jó álmokat mindenkinek!! Pusza Roxoko és Ann


-Szia, Ana itt van?-nyitott ajtót Taylor Jimmynek.
-Persze gyere be, szólok neki.
-Köszi!
-Ana, itt van Jimmy, én meg megyek! -kiabált fel Taylor, majd megölelte Jimmyt és le is lépett. Jimmy türelmetlenül járkált míg Ana meg nem jelent.
-Szia!-köszönt a fiúnak, aki egyből vigyorogni kezdett és csak utána köszönt.- Hova megyünk?
-Hát, mozgalmas esténk lesz, de azt nem mondom el hova megyünk!
-Ugye azzal azért tisztában vagy, hogy ez nem fog változtatni semmin.
-Ana hallgass! Élvezd jó?-nyújtotta felé Jimmy a karját, és elindultak. Miközben kar a karba sétáltak nem szóltak egymáshoz.
-Megjöttünk!
-Az állatkerthez? Viccelsz ugye?-kérdezte Ana, de a fiú ijesztően magabiztos vigyora láttán rá jött, hogy nem viccel. -Jimmy tudsz róla, hogy már zárva?
-Nem nekünk!- kacsintott a lányra és elindult befelé. Ana meglepetésére a kapu nyitva volt és ahogy bementek a sötétben egy égő gyertya várta őket egy kis cetlivel.
"Vacsi a kis szigeten, szép estét öcskös!"
-Öcskös? Akarjam tudni, hogy mit tettél ezért?- borzongott Ana, de a fiú csak nevetni kezdett.
-Ne izgulj, semmit nem kellett tennem érte, pár kedves pillantáson kívűl. Gyere menjünk!- hívta a lányt és elindultak a kis tóhoz. Ana végig szorongatta a dobos kezét, az állatok sötétben kiadott hangjától kirázta a hideg. -Gyere, már mindjárt ott vagyunk!-húzta tovább Jimmy a lányt, míg el nem érkeztek a kivilágított szigetig.
-Basszus Jimmy, ez gyönyörű!- dermedt le a lány, Jimmy meg csak mosolygott.
-Akkor gyere együnk!-húzta maga után Anat, aki csak nagyokat pislogva nézte a kivilágított szigetet, a kisasztallal, virágokkal és a rahedli kajával.
-Te ezek mik?- nevette el magát, ahogy ránézett az asztalra.
-Hát nem tudtam mit ennél, ezért hoztam mindent, amiről tudom hogy szereted. Mivel kezdjük?
-Jimmy ez most komoly? Nem álmodok?- nézett a fiúra kérdően, aki mint akit elbűvölt volna a lány nézte, a fülig vigyorgó, hitetlenkedő szőkeséget.

-Fagyi?-tartotta  alány felé a bödönt, majd leültek egymás mellé a székekbe és elkezdték enni a fagyit.
-Ezt hogy csináltad? Gyönyörű, és a kaják!
-Na mégsem vagyok kisfiú?
-Azt nem mondtam, csak nem hittem volna, hogy ennyire ki teszel magadért.
-Jaj jó hogy mondod,  van itt még valami!- mondta és elővette egy távirányítót, majd bekapcsolta a zenét.
-És Jimmy elárulnád, miért pont engem akarsz?
-Hülye kérdés! Gyönyörű vagy, hülye mint én, és nem nézel hülyének engem.- magyarázta, de zavarában elnevette magát.
-Tudod, most tényleg olyan arcot mutatsz amit nem is mertem elképzelni, hogy neked van egyáltalán. Köszönöm szépen ezt az egészet!
-Hát az a helyzet, hogy igyekszem mindent bevetni, hogy ne gyerekként kezelj és ha lehet a barátnőm legyél. Na de a fagyinak vége! Mi a következő??
-Háááát, mondjuk a pizza és a sör?-mosolyodott el a lány, ahogy Jimmy fellélegzett. -Tudtam, hogy te ennek örülnél. -nevette el magát, ahogy Jimmy elkezdte falni a pizza szeletet. A pizzát minden féle beszélgetés nélkül ették meg, csak a zenét hallgatták. Ahogy megették a pizzát, Ana elkezdte Jimmyt nézni, de ahogy Jimmy észre vette, zavarba jött és elkezdett vörösödni.
-Miért nézel így?
-Zavar?- vonta fel kicsit a szemöldökét Ana, Jimmy meg csak sóhajtott.
-Hát, csak olyan furán nézel. Mintha ...
-Mintha?
-Nem tudom, csak zavarba jöttem. A szemeid... túlságosan is belém látnak.
-Tényleg?-kérdezte Ana komolyan mire a fiú elfordította a fejét, és tekintetét is elkapta. Sóhajtott és csak utána bólintott. -Jimmy mit szeretnél tőlem? Mit gondolsz mi lesz ez az este után?
-Én téged akarlak. Tudom másfél hónapja ismerlek, de hidd el, ez sokkal több. És mikor megcsókoltalak se ellenkeztél.
-Jaj ugyan, az nem is volt csók, azért nem csináltam belőle felhajtást.
-Kikérem magamnak!
-Hát kérheted, nem változtat semmin.-nevetett Ana, Jimmy pedig csak felpattan a székéből és Ana elé lépett.
-Megengeded?-kérdezte türelmetlenül, mire Ana kacagó hangja elhalkult. Jimmy közelebb lépett, előre hajolt és megcsókolta Anat. Perceken keresztül élvezte, hogy a lány nem szakítja meg és inkább csak szorosabban húzza magához.
-Na látod ez már csók volt.-bólogatott elismerően Ana, mire Jimmy arcán egy nagyon halvány mosoly jelent meg.
-Akkor lehet még esélyem?-nézett mosolyogva a lány szemeibe, miközben leült elé a földre.
-Sajnálom!-rázta meg a fejét, mire a fiú egyből elengedte a kezét.- El kell mondanom valami fontosat, ami miatt nem lehet. Csak a család tudja, szóval ez nagy dolog.-sóhajtott egyet a lány és amikor Jimmy érdeklődő tekintetét rá emelte belekezdett.

-Jó estét!
-Miss Sanders! Nem mehet most be!
-Tessék miért? Azt mondták bármikor bejöhetek.
-Most épp kezelést kap Texas.
-Milyen kezelést? Baj van?-ült ki az aggodalom, pár könnycseppel együtt Taylor arcára, az ápoló pedig csak félre húzta.
-Kritikus az állapota, ezért napi többször kap ultrahangos és injekciós kezelést. Komolyak a belső sérülései, és ezekre oda kell figyelnünk. A gyógyulás akár hónapokig is eltarthat, ha egyáltalán kibírja.- közölte a tényeket, mire Taylor csak leült egy székre, és sírni kezdett. Negyedóra múlva felkelt és zokogva indult haza felé. Mire elért a házhoz a könnyei elfogytak és csak szipogva lépett be az ajtón.
-Hello!-köszönt és mielőtt megnézte volna kik is vannak ott besietett a nappaliba.
-Szai! Baj van?- ment után Matt, és ahogy meglátta Taylor arcát tudta.- Mondtak valamit?
-Csak amit eddig!-szipogott a lány Matt viszont csak lassan közeledett felé.
-Menj fel, feküdj le, viszek mindjárt forró csokit, mint kiskorunkban, oké?- kérdezte mire a lány csak bólintott és lassan elindult fölfelé. Matt kiment a konyhába Brian, és Allie és Zacky társaságába és elkezdte csinálni a forró csokit, mikor is hirtelen Ajtócsapás és Ana rohant fel az emeletre.
-Hát úgy tűnik Jimmy elronthatott valamit, ha Ana így elmenekült.- húzta gonosz vigyorra a száját Brian. Pár pillanattal később Jimmy, hulla sápadt arccal lépett be a házba és a konyhába.
-Hé haver mi van?- nézett rá kérdően Zacky, de csak leborította a fejét a pultra és minden szó nélkül ült a többiek mellett.
Ana és Taylor is az ágyukba burkolózva, mintha menedék lenne, ahova semmi rossz nem kerülhet be kucorodtak le.