-Nyugi most már mindjárt otthon vagyunk!
-Csak induljunk már el!-döntöttem a fejemet Josh vállára.-Köszi, hogy eljöttél értem!
-Nem kell köszönnöd! A többiek is jöttek volna..
-Nem akartam! Csak, hogy te itt legyél! Sajnálom, hogy nem hittem neked Dannel kapcsolatban..
-Ezt el se kezd!Annak már vége.
-Nem nincs vége! Látod ezt?-mutattam a hegre a koponyámon.-Dan örökre itt marad velem!
-Nem vége van! Felejtsd el, itt vagyunk 5-en neked, hogy vigyázzunk rád!
-De Josh mióta kell rám vigyázni? Elpuhultam, nem edzettem és ez lett! Régen gond nélkül elintéztem volna Dant...
-Eltörte a csuklódat!
-Akkor nem tehette volna meg!
-Liz nem ostorozd magad emiatt!
-De igen Josh! Mikor te elvertél azt jobban élveztem, most majdnem meghaltam és a fiúk is!
-Jó mikor mi verekedtünk az a végén mindig valami másba torkollott!-mondta miközben megnyalta a szája szélét.
-Az egy dolog!-mosolyodtam el, de már nem tudtuk folytatni a beszélgetésünket, mert bejött az ápolóm a papírokkal.Átvettük őket és már igyekeztünk is le a kocsihoz.Féltem a hazatéréstől, hogy milyen lesz, hogy már itthon vannak újra a srácok.Ahogy Josh felállt a parkolóhoz kijöttek mind a házból. És ahogy néztem őket ideges lettem, nem is tudom miért hiszen ismerem őket, a barátaim.Kiszálltunk és elindultam feléjük.
-Sziasztok!
-Szia Lizzy!-ölelt meg Brian, szorosan tartott a teljesen körém font karjaival. Nagyon jó érzés volt, de egészen meglepett nem éreztem semmi többet.-Jó hogy itthon vagy!
-Köszi!-mondtam és elengedtem, mind megöleltek aztán mehettünk be a házba.
Isteni illatok csaptak meg így egyből a konyha felé indultam. Meg volt terítve, jó sok kaja, anyukám, Jackson a fiúk szülei ott ültek körben az asztalnál.
-Isten hozott kicsim!-ölelt meg Suzy, Brian nevelő anyja.
-Köszönöm!
-Éhes vagy?-kérdezte Anyu!
-Éhen halok!-ültem le én is az asztalhoz, majd jöttek a fiúk és Josh is és mind ebédeltünk együtt.Jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy minden nagyobb csörömpölésnél, csapódásnál megrezzentem. Ebéd után a szülők elkezdtek elszállíngózni így elindultam a szobámba. Ahogy benyitottam az ágyam tele volt ajándékokkal, leültem közéjük és csak bámultam ki a fejemből.
-Hé, jól vagy?
-Nem tudom Matt! Ez nem én vagyok! Megtudtam védeni magam, nem féltem, de mikor Dan fegyverrel állt a kezében és mikor felétek szegezte én megijedtem.
-De ez természetes!
-Nem! Apám csalódott volna bennem! Régen nem jelentett volna gondot!
-Jó, változtál, de ez nem baj!Majd ha helyre jössz, edzel és újra képes leszel fél perc alatt leverni mindannyiunkat. Azért még nem kell újra azzá a lánnyá lenned aki akkor voltál.-könnybe lábadtak a szemeim.
-Szeretlek Matt, köszönöm!-dőltem neki mire átkarolt.
-Nézd, ezeket neked hoztuk, minden városból egyet ahol jártunk!
-Köszi!-bejött Zacky is és Jimmy is.
-Hogy vagy?
-Mihez képest?
-Hiányoztál nagyon Lizzy! Szeretnél beszélni arról a napról?-kérdezte minden köntörfalazás nélkül Zacky.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem vissza.
-Én nem, csak ha te... tudod nagyon rossz volt, mikor megláttam az arcod, a feldagadt szemed, a szád,a vért, mindenen görcsbe rándult anniyra dühös lettem és annyira féltettelek.
-Többet nem fordul elő ígérem!-mondtam és egy nagyot nyeltem hogy visszafogjam a sírást.-Josh itt van még ugye? Nem akarom, hogy elmenjen!
-Itt van, azt mondta addig marad míg rendbe nem jössz!-mondta Jimmy és ez megnyugtatott.
-Jó mondjátok meg neki, hogy most alszom, de holnap edzünk, lövünk vagy valami. És nem, nem érdekel, hogy most jöttem ki, oké?! Erre van szükségem és kész!-mondtam de a fiúk nem akartak lebeszélni meg semmi, csak néztek rám beletörődve. Adtak egy egy puszit majd kimentek.Újra egyedül maradtam de most nem féltem, inkább csak vártam a holnapot, hogy újra kezdhessek mindent és soha többet ne alázzon így meg senki!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése