Life is just a game 2.

Skye:

Basszus, ez nagyon kínos lesz, majdnem 5 éve elmentünk minden szó és köszönés nélkül, nem is tudnak semmit.El ne szóljam magam, te jó ég, koncentrálj Skye, gyerünk! Csak nyugodtan! Nagy levegő, nagy levegő és minden rendben.
-Hé jól vagy? Skye?
-Mi, mi?-néztem értetlenül Mattre.
-Jól vagy? Úgy fújtatsz itt mintha rosszul lennél.
-Jah, hááát, én nem én jól...
-Fiúk tényleg sietnünk kéne, majd máskor összeülünk és beszélünk, úgyis nektek is megy a gépetek.-Állt fel az asztaltól Heidi, de a fiúk hunyorgó szemmel méregettek minket.
-Ti nem akartok velünk lenni?-kérdezte az ujjával felénk mutatva Zacky.
-Igen! Nem!-válaszoltunk egyszerre, ami így elég hülyén vette ki magát mivel én tagadtam, de Heidi helyeselt.
-Na jó, akkor menjetek, de még találkozunk ugye?-állt fel Matt és szomorúan nézett rám.Nem tudtam mit mondani, csak bólintottam majd én is felálltam. Kicsit kínos volt már így az egész, nem tudtam, hogy megöleljem, vagy csak puszit adjak, kezet fogjunk? Áh, hülye, hiszen legjobb barátok voltunk, hogy venné ki magát egy kézfogás.
-Skye?-integetett előttem Matt a kezével.
-Hm?
-Megint elbambultál!-nevettek ki a srácok.
-Te tényleg semmit nem változtál!-vigyorgott Jimmy, a bárgyú arcán én is csak mosolyogni tudtam.
-Szóval megadod a számod?-kérdezte újra Matt, kényszeresen Heidi-re néztem de ő szemforgatva elfordult. Elmosolyodtam és felírtam Matt tenyerére a számomat.
-De ha nem hívsz fel, köztünk mindennek vége!-kacsintottam rá.

Heidi:

Persze, add csak meg a számod, hogy véletlenül se tudjuk lerázni őket!Okos kislány! gondoltam magamban miközben inkább elfordultam grimaszolva dühömbe.
-Hé mi van? Olyan fintorgós, durcás kiscsaj lettél.
-Mi? -kérdeztem visza flegmán, mire Brian elnevette magát.
-Mondtam! Mindegy, bajod van? Kerülsz engem?
-Bajom van igen! Fáradt vagyok és nem nem kerüllek!-fordultam inkább vissza, hátha Skye már kész az indulásra.
-Ha nem kerülsz miért fordulsz el?-mászott be elém és öntelten vigyorgott.
-Hülye!-löktem kicsit arréb!
-Csak nem te is egy rajongó lettél és most őrülten belém vagy zúgva, és nem tudod kezelni a helyzetet?-vigyorgott egyre szélesebben.
-Szeretnéd, hogy beléd legyek zúgva, de nem jön össze! Szerezz másik palimadarat akit felültethetsz.
-Hééé!-nézett rám már kicsit csúnyábban mire én mosolyodtam el.
-Skye, mennünk kéne!-szóltam oda Brian válla fölött mire bólintott. Felkaptuk a cuccainkat inettünk a srácoknak és már mentünk is.
-Mi a franc volt ez?-támadtam le a húgomat ahogy a taxiba beültünk.
-Most mibajod?
-Megadtad a számodat, jó hogy nem a címűnket egyből.
-Heidi, abból nem lesz semmi, hogy tudja  a számom.
-Jah, igen várj, akkor minden ok nélkül nem beszéltünk velük közel 5 évig.-vágtam oda neki, de már nem szóltunk egymáshoz amíg ki nem szálltunk a házunknál.Minden holmit bevittünk és ki is pakoltam a ruháimat.Körbejártam és meg voltam elégedve. Skye elég otthonosra rendezte be.

 Lehuppantam a kanapéra, és lassan meg jelent Heidi is. Leült mellém és csak bámult.

Skye:

-Csak hogy tudd semmi jogod haragudni! Fel tudom mérni én is a helyzetet, felnőtt ember vagyok.-kezdtem a mondandómat.
-Nem, a jelek szerint nem tudod. Ebből volt a baj régen is.
-Hééé, álljon meg a menet. Nem csak miattam mentünk el innen, ha jól emlékszem! Anyáék nem csak miattam döntöttek így.
-Nem, igazad van, kenj mindent rám. A lényeg, hogy 24 éves vagy de még mindig úgy viselkedsz mint egy tini. Nőjj már fel!
-Mi van: Én vagyok tini?-nagyon kiakadtam, ahogy nekem vagdalózik, hogy éretlen vagyok! Ez normális? Persze, ő soha semmiben nem hibás!-Nem tudom, ki az aki olyan gyerekes, hogy nem hajlandó velük még beszélni sem! Eltelt 5 év, visszajöttünk, felkészülhettél volna erre az egészre!Különben is, ők is most már, mennyi? 27 évesek, vagy akörül vannak nem? -próbáltam mentegetni magam, hiszen mind felnőttek vagyunk már, el tudjuk dönteni magunk is , hogy mit akarunk.

Matt:

-Elég furák voltak nem?-kérdezte felém fordulva Zacky mire csak bólintani tudtam.
-Nem értem minek jöttek vissza, ha nem is akarnak találkozni velünk? Gondolhatták, hogy itt leszünl és összefuthatunk.-magyarázott Brian a sörét kortyolgatva, amíg a beszállásra vártunk.
-Hát szerintem csak titkolnak valamit. Valami baj lehet.-mondtam és elkezdtünk gondolkodni, hogy valójában fogalmunk sincs miért mentek el.
-Mikor is mentek el?-kérdezte Jimmy az arcát dörzsölgetve.
-2003 nyár, úgy emlékszem!-dőltem hanyatt a fotelban és összenéztünk. Majdenm 5 éve már. Mennyi mindenből kimaradtak amit annó együtt terveztünk el.
-Anyjáék vitték el őket nem? 18-19 körül voltak nem? Valamin fel kapták a vizet.-kezdett újra magyarázni Brian, mire mind csak bólogattunk. De egyikünknek sem jutott eszébe, hogy mi lehetett a baj, hogy el se köszöntek tőlünk.
-Uraim! Elnézést a zavarásért!-lépett mellénk egy stewardess mosolyogva.-A gép sajnos nem fog ma felszállni. Valami meghibásodott, jelenleg a szerelők átnézik a gépet, de leghamarabb csak holnap tudunk felszállni.-mondta mire a srácok fintorogva lehúzták a piáikat nekem viszont beugrott valami.


 Zacky:

-Shads mit bújod már a telefonod? Induljunk!
-Jó, felhívom Skyet!-mondta mire össze néztünk a srácokkal. Nem értette egyikünk se minek erőlteti, így csak vállat vonogatva röhögtünk rajta.-Nem veszi fel!
-Ki gondolta volna?-játszotta ironikus hangon Jimmy, mire még jobban röhögtünk csak Matt nem. Hívtunk egy taxit és elindultunk haza felé, amíg Matt el nem ordította magát hogy ÁLLJ! és a taxi olyan hirtelen le nem fékezett, hogy Jimmy lefejelte az ülés támláját.
-Baszki! Matt mi volt ez?-ordította, mi meg csak sírva röhögtünk Briannel és Johnnyval.
-Ott vannak!-pattant ki a kocsiból Matt és elszaladt.
-Ti értitek?-kérdeztem a srácokat, de csak bamba tekintettel néztek Matt után. Kiszálltunk mi is a kocsiból és megláttuk kik után eredt. Skye és Heidi.