42.rész

-Tudod egyáltalán hogy mehetsz fel oda?
-Jimmy...az én házam,... természetes, hogy...-magyarázott Taylor aztán elhallgatott.-Nem, nem tudom, hogy ment fel...-Jimmy nevetni kezdett,Taylor viszont csak durcásan meredt maga elé.
-Ana sem tudja?
-Nem tudom!-ült le a földre durcásan Taylor.
-Jó akkor megkeresem!-indult el Jimmy otthagyva Taylort aki aztán hirtelen felpattant és elkezdett felmászni az ereszcsatornán.Már majdnem a tetőn volt, éppen felkapaszkodott Mikor Brian véletlen rálépett a kezére. Taylor fájdalmasan felordított és ahogy Brian hátrébb lépett és elengedte a tetőt.

-Hát te mit csinálsz itt?-lépett be Jimmy Ana szobájába, ahol a lány az ágya mellett ült a földön és egy albumot nézett.
-Csak próbálok erőt gyűjteni.-sóhajtott de nem nézett fel Jimmyre, aki már be is csukta a szoba ajtót és leült a lány mellé.
-Mi ez?-kérdezte az albumra rakva a kezét, hogy maga felé fordíthassa.
-Az életünk régen! Mindig buliztunk, hülyültünk. Mikor kicsik voltunk Mattel mindig bandáztunk Taylor pedig mindig hisztizett, hogy kimarad mindenből. Féltékeny volt nagyon.-mosolyodott el a lány és mutogatta a képeket.-A rák megváltoztatott mindent.
-De már nincs, újra élheted a régi életedet. Nincs már semmi baj.-simogatni kezdte a lány tarkóját, majd végig húzta a kezét a lány hátán.
-Sajnos nem!-jelentette ki és félre rakta az albumot.-Minden megváltozott... majdnem meghaltam, majdnem elvesztettem az életemet, pedig előtt ez sosem érdekelt. Ez teljesen megváltoztatott. Nem tudok tovább így élni, örülök hogy egyáltalán még élek, nem pocsékolhatom el.
-Miről beszélsz?-ijedt meg kicsit Jimmy, sejtette, hogy mi fog most következni.
-Nem maradok itt! Taylort nem fogom magammal kényszeríteni, de nem maradok. Befejezem a sulit, kezdek magammal valamit és végre vigyázok magamra. Kaptam egy új lehetőséget és nem akarom a bulikra és piára pocsékolni.
-De mi is kaptunk egy új esélyt.
-Nem Jimmy! Bárkit találsz akivel boldog lehetsz, de az az élet ami rád vár már nem nekem való. Hidd el, hogy össze fog nektek ez jönni. Híresek lesztek, igazi rocksztárok, számtalan kis rajongó csajjal, de hogy veletek ezt végig csináljam nem menne. Sajnálom!-mondta Ana halkan, szinte már suttogva és felállt. Elindult az ajtó felé mikor Allie tépte fel az ajtót sírva.

 -Mit keresek itt?-nézett körbe Charlie a szobában.
-Behoztalak, hogy tudj aludni!-szólalt meg Zacky a földről.
-És te miért vagy a földön, Hugo?-Zacky keserűen nevetett fel.
-Zacky! ZACKY!-hangsúlyozta.-Amúgy meg nem akartam melléd feküdni, hogy kiütötted magad, még azt hiszik, vagy hiszed, hogy megerőszakoltalak.
-Jaj, mert olyan lánynak nézek ki, aki még életében nem volt pasival igaz?
-Hááát, ki tudja mit takar ez a vad külső.-sóhajtott még mindig a földről Zacky.
-Vad?-gondolkodott el Charlie és Zacky felé lemászott az ágyról.-Mi van ha legalább olyan vad a belsőm mint amilyennek tűnök?-kérdezte mire Zacky szája széle egy kis mosolyra rándult.
-Hát akkor az valakinek nagyon nagy mázli.-mondta még mindig mosolyogva de már felkönyökölt.
-Valakinek? Vagy inkább neked?
-Erre most válaszolnom kéne?
-Nem feltétlenül kell válaszolnod. Ha akarod meg se kell szólalnod.-mondta Charlie és lassan levette a felsőjét. Zacky felsóhajtott de nem merte Charlie szájáról le venni a tekintetét. Szinte szuggerálta lány száját.
-Zacky! Úristen! Zackyy!-nyitott be zokogva Allie és így beszűrődtek kívűlről a sziréna hangok és a rémült emberek zaja. A zene már nem szólt.
-Allie?-pattant fel a földről ott hagyva Charliet és Alliehez sietett.
-Taylor... Taylor leesett és...
-Mi van vele? Allie?-kérdezte a lányt már két karjánál fogta, hogy maga felé tudja fordítani.-MONDD MÁR!-üvöltött ijedtében rá Alliere.-HONNAN ESETT LE?
-A tetőről!-bökte ki Allie és szinte egy sikítás szabadult fel a szavakkal együtt a torkából. Zacky magához ölelte aztán erősen szorítva végig Allie kezét lerohantak.
Charlie lesokkolt. Felült az ágyra és csak bámulta az ajtót ahol az előbb kirohantak. Pontosan hallotta, amit Allie mondott, de nem bírta felfogni, nem bírt megmozdulni.

Leérve Zacky látta Taylor véres arcát és a hatalmas véres rongyot a fején amit egy mentős szorított oda, miközben kettő másik kifelé tolta a kertből egy hordágyon. Körbenézve látta Anat aki Briant ölelve zokogott a kertkapuban és együtt szálltak be a mentőbe, amit Taylort is berakták.
-Matt! Matt mi van? Mit mondtak?
-Annyit, hogy szerencsénk, hogy itt volt az asztal és nem a betonra esett. De még így is....-elhallgatott és lehajtotta a fejét. Zacky kétségbeesetten sóhajtott fel. Mindketten lehajtott fejjel álltak és bámulták a cipőjüket mikor Allie Jimmyt kezénél fogv odahúzta a két fiúhoz. Matt és Zacky lassan emelte fel a tekintetét. Allie látta a könnyes szemüket, de ő már nem sírt. Magába folytotta, hogy a srácokat helyre tudja hozni amennyire csak lehet. Odalépett a három sráchoz és szorosan átkarolta őket. A fiúk egymásba karoltak és ott álltak négyen összeölelkezve, miközben hallották, hogy a mentő szirénázva elhajt és az emberek sokkos sírí csöndben távoznak.