31.rész

Másnap reggel Taylor épp a konyhában sündörgött mikor megjelent Ana.
-Szia!-köszönt húgának, aki nagy mosollyal és egy tányérnyi palacsintával várta.
-Jó volt itthon aludni?-kérdezte Taylor, de testvére csak elhúzta a száját.
-Őszintén? Otthon jó lett volna aludni, de itt...ez ...
-Tudom!-bólintott csendesen a fiatalabb lány.
-Menjünk haza!-csattant fel Ana.-Pakoljunk és irány haza!
-Tudod, hogy nem lehet! Kell a kezelés.
-Jó, de ... a műtét meg volt!-folytatta Ana, hadonászva, hogy közben összeszedje a gondolatait.-A kezelés otthon is megkaphatom, nem? Nem muszáj ahhoz itt maradnunk!
-Ana...
-Taylor nem! Tudom, hogy hiányoznak a srácok, meg Allie, nekem is!
-Ana figyelj! Maradunk, oké? Egy hét és elkezdődik a kezelés, ezt meg majd később felvetjük a dokinak, jó?
-De..
-Nem! Egyél, aztán elmegyünk az étterembe ahol dolgozom.
-Azt hittem az kávézó!-vágott fura arcot Ana, de Taylor csak a vállát vonta.
-Nem tudom mi, ilyenkor kávézó este étterem,.. nem értem!
-Okés mindegy! Charlie is jön?
-Azt hiszem igen, ma ő a főpincér.-sóhajtott egyet Taylor és most nyilvánvalóvá vált menniyre nem tetszik neki a lánnyal való munka.
-Mi bajod vele? Ilyen szemét?
-Áh , nem tudom, de olyan mintha kiközösítene,... vagy nem tudom. Elhiszem hogy nagyon szomorú, hogy egyedül maradt, de te akkor is az én testvérem vagy!-vágott durcás arcot a lány, mire nővére csak felkacagott.
-Féltékeny vagy?-kérdezte nevetve. -Én csak a te testvéred vagyok!-jelentette ki Ana, majd elhúzta a száját.- Meg persze Matté!-erre már mindketten elmosolyodtak és elkezdtek reggelizni. Miután ettek összeszedték magukat, Ana felkötött egy kendőt a fejére és elindultak Taylor munkahelyére. Ahogy oda értek Charlie mosolyogva ölelte át Anat, Taylornak épphogy csak köszönt.
-Tessék! Segíts be hátul kicsit!-adott egy kendőt és egy rongyot Taylornak a lány és hátraküldte. Anat leültetet a pulthoz és már csinált is neki egy alkohol mentes koktélt.
-Charlie?
-Igen?
-Van valami bajod Taylorral?
-Mi nem, dehogyis, csak..
-Charlie látom hogy van valami, csak szeretném megérteni.-kínos csend állt be és Charlie nem válaszolt, Ana már nem kérdezett tőle semmit. Aztán hirtelen a zenészek örjöngeni kezdtek és mentek is Charliehoz panaszkodni.
-Kell egy énekes!
-De honnan szerezzek? Én nem tudok énekelni, pincérnő vagyok, playbackről nem mehetne?
-Mi? Nincs is itt, kórházban van, én tátogjak női hangra?
-Jó, csak pár perc rendben és kitalálok valamit!-nyugtatgatta őket Charlie és újra Ana felé fordult aki csak mosolygott rá.
-Én tudom, hogy hogyan tudod megoldani, de csak ha elmondod mi bajod a húgommal.
-Nézd, Ana semmi bajom vele érted? Én csak elveszetettem a testvéremet, egyedül maradtam és látni titeket ketten, hogy neki itt vagy, fáj! Semmi bajom nincs vele, csak nehéz ezt végig nézni! Nem tudom még feldolgozni egyszerűen, hogy... csak most ment el... -kezdett könnyeivel küszködni a lány de Ana megsimította az arcát.
-Na elmondom, hogyan tudnál énekest találni!- mosolygott rá és beszélni kezdett. Alig fél óra múlva már Taylort lökdösték fel a színpadra.
-Ne csináljátok ezt velem, kérlek!
-Taylorh a ezt most megteszed, soha többet nem kell wc-t pucolnod!-nézett komoly szemekkel rá a vörös hajú pincérnő, mire Taylor szemei hálás megkönnyebbülést mutattak.
-Ezzel azt hiszem, nem ellenkezhetem!-lépett fel a színpadra és elkezdett a zenészekkel beszélni. Két óra múlva pedig már az első számot kezdték el játszani és Charlie szájtátva meredt a lányra a színpadon.

2000 június

-Kérlek ezt ne!
-Miért? Csak felvidítalak!-mosolygott Michelle a gitárosra, aki épp állította fel a lányt az öléből. -Az a lány az oka? Beleszerettél?-kérdezte hangosan, hogy a többiek is hallják.
-Taylor?-kérdezte Zacky fülelve, hátha megtudja miről van szó.
-Nem zúgtam bele, azért mert nem akarok tőled semmit. Szimplán nem akarok tőled semmit.- Válaszolt Brian. A lány pedig durcásan odébb ment.
-Haver!-szólt Zacky barátjára nézve és röhögni kezdett majd kezét tartotta felé egy pacsira.
-Kár volt idehozni őket!-dörzsölte az arcát Brian, mire Zacky csak bólintott.
-Hááát, inkább csak Michelle aki furcsa, nézd, most szegény Jimmyt nyúzza!-mutatott Zacky a dobos felé aki a lépcsőn felfelé tartott nyakát dörzsölgetve, utána pedig a folyamatosan beszélő Michelle.
-Hát azért Valary is kikészíte Alliet, alig bírnak meglenni egymás mellett.-nevetett Brian, és pont akkor meg is jött Allie.
-Sziasztok kedvenc gitárosaim!-adott egy egy puszit a fiúknak. -Na hogy álltok a demóval? A próbákkal?
-Sehogy! Fáradtak vagyunk!
-Matt?
-Alszik!-mutatott fel az ujjával az emeletre Brian.
-Köszi Brian!- mosolygott Allie és indult is fölfelé, de Brian el kezdte a  torkát köszörülni.-Bocsi! Köszi Synyster!
-Nincs mit!-ült ki egy önelégült vigyor a gitáros arcára.

-Szia bébi!-dőlt Allie az ágyban fekvő Mattre, aki csak morgott valamit. -Nagyon jó napom volt képzeld!
-Aha!
-Érdekel?
-Aha!-dünnyögött még mindig Matt, és Allie rájött a fiú még nagyban alszik.
-Megcsókoltam Zackyt!-mondta hangosan a lány mire Matt csak a megszokott "Aha"val reagált. -Héééé!-csapott a fenekére egyet Allie mire a fiú már kinyitotta a szemét és morogva maga alá rántotta a lányt.
-Ne ütögess mert megbánod!-magaslott a durcás arcot vágó barátnője fölé.
-Ugyan, az se érdekelt, hogy megcsókoltam Zackyt!-mondta szemforgatás közepette.
-Hogy te mit csináltál?-akadt ki végre Matt, ami már ki is engesztelte Alliet és egyből barátja nyakába csimpaszkodott és megcsókolta. -Most komolyan?!
-Nem, dehogyis!-kuncogott Allie.- Csak aludtál és nem reagáltál arra amit mondtam!
-Értem!-mondta a fiú nagy, megkönnyebbült sóhajok után majd megcsókolta a barátnőjét aztán a nyakát kezdte csókolgatni, a kulcs csontját, közben kezével a lány hajába túrt, aki csak csukott szemmel élvezte mindezt.-Akkor mondd el most, amit akartál!
-Mintha,... tudnám...-sóhajtozott Allie a fiú karjai között aki kezével már a lány hasát cirógatta.
-Hé srácok, itt a pizza!-dörömbölt az ajtajukon Jimmy, mire Allie és Matt is riadva ült fel.
-UTÁLOM!-ordított egyet Matt, Allie viszont csak hanyatt dőlt és visszahúzta magára a fiút.
-Szóval, megtaláltam Taylorékat!
-Mi?-vágott értetlen képet az énekes, de barátnője csak mosolygott.-Kerested őket? Azt hittem, hagyjuk őket és majd ők keresnek!
-Nem bírtam már nézni hogy Jimmy mennyire ki van, meg én is egyre nehezebben bírom ezt az új felállást...
-Milyen új felállást? Miről beszélsz?-ült fel Matt, és kérdően nézte Alliet. -Valaryékre gondolsz?-kérdezte aztán mire Allie bólintott.- De ők a barátaink, mármint, dobjuk ki őket ha jönnek vagy mi?
-Megtehetem?-csillantak fel Allie szemei, mire Matt elnevette magát.
-Nagyon hülye vagy!-csókolta meg Alliet aztán kicsit komolyabban kezdte el nézni. -És mit találtál?
-Ezt!-vett elő egy képet Taylorról, miközben egy színpadon énekel.- Egy kávézóban készült, minden este ott énekel! Elmehetnénk mind megnézni, nem?
-Jézusom, énekel? Magától? Pénzért? Nem hiszem el!-bámulta folyamatosan a képet. -Megmutattad a többieknek is?
-Nem, neked akartam először!
-Jó! Gondolod jó ötlet lenne?
-Meglátogatni őket? Persze! Muszáj!-kérlelte barátját, és most ő kezdte el a fiú nyakát finomat csókolgatni.
-És ha Ana nem akarná? Vagy Taylor?
-Biztos hiányzunk nekik, csak megakarnak kímélni minket! Szóval? Mit mondasz? A fiúkra is ráfér már egy kis pihenés. Nagyon ki vannak!-érvelt tovább Allie, mire Matt rábólintott.

-Taylor kérlek!
-Ana, NEM LEHET! Nem vagy olyan állapotban, hogy most haza menjünk!
-Dehogynem! A doki is azt mondta, hogy nyugodtan, már csak egyhónap kezelés kell!
-Azt bírd még ki itt kérlek, utána haza megyünk, jó?
-Nem! -ellenkezett Ana, miközben Taylor már a színpadra indult fel a többiekhez. A hely még üres volt, de fél óra múlva kezdődött Taylorék fellépése és addigra mindig megtelt a hely.
-Miről vitatkoztok már megint?-lépett oda Charlie is.
-Arról, hogy haza menjünk!
-Nem mehettek!-tiltakozott Charlie mire a lányok rámosolyogtak.
-Előbb utóbb muszáj lesz.- ölelte meg Taylor a lányt.
-Nem, ne hagyjatok itt, végre kezd minden jó lenni. Nagyon megszerettelek titeket, nem hagyhattok itt!
-Gyere velünk! -csattant fel Ana mire a másik két lány csak kikerekedett szemekkel bámulta. -Elférsz a házunkban! Már ha még meg van, de elférsz!-magyarázott Ana.
-Na jó vidd le innen, lassan kezdünk!-súgta oda Charlienak Taylor aki már intézkedett is és vitte magával Anat a pulthoz. Taylor pedig megfogta a mikrofont és körbenézve köszöntötte az összes vendéget. Épp elkezdte mondani melyik számmal kezdenek mikor megakadt a szeme egy ismerős arcon.

-Eljönnél velünk amúgy?
-Nincs nekem ott semmim!
-De ott lennénk mi, segítenénk!
-Nem! Ez akkor sem,... mármint a bátyám ide köt... Nem szeretném ha elveszne minden.
-Ezt el tudom fogadni, de ha bármikor meggondolod magad, mindig szívesen látunk, rendben?-Charlie mosolyogva bólintott, majd feltűnt neki egy srác a pult másik felénél, aki meredten bámulta őket.
-Szerinted az a srác ott normális? Tök beteg képe van!- bökött arra felé mire Ana keresni kezdte kiről beszélhetett Charlie. De ő senki ijesztőt, vagy furát nem látott, beteget a legkevésbé. -Látod? Ott az a tüsis hajú! -Ana újra gúvasztotta a szemeit, aztán meglátta, hogy kiről beszélt barátnője, de nem akart hinni a szemének. Szélesre húzott mosollyal, könnyes szemekkel nézte  a fiút.